Gömöri Zsolt hatalmas tévedései arról: mi miért jogos?
Szorult helyzetében ugyan jobbnak látta visszafizetni a „jogszerűen” felvett hárommilliót Gömöri Zsolt, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke, ám a sajtótájékoztatón tett kétes értékű megjegyzései tovább rombolták már egyébként is megtépázott tekintélyét.
A „jogszerű” szóhasználat ugyanis eleve irritáló, hiszen azt évtizedekkel korábban egy illetékes elvtárs már leszögezte: „Magyarországon nem igazság-, hanem jogszolgáltatás van.” Sajnos, a változás immár negyedszázada ezen a téren is késik, hiszen Gömöri szemrebbenés nélkül hivatkozhat a pénzfelvétel jogosságára. Egyben panaszolta, hogy politikai támadások érték, holott itt szó sincs politikáról! Egyszerűen a tisztességről és a becsületről, illetve ezen ósdi kategóriáknak a jogszerű fogalommal való behelyettesítéséről beszélhetünk.
Gömöri tehát lazán felvette a hárommilliót ajándékként, mert mint köztisztviselőnek járt neki (miért éppen neki(k), akik egyébként is az átlagnál jóval jobban keres(nek)?), ő csak élt a lehetőséggel.
S nem csak élt vele, hanem – ez egyértelműen kiderült a sajtótájékoztató hangvételéből – még meg is van sértve, hiszen jogtalanul támadják őt. E sorok elkövetője természetesen nem ért egyet a gazdagabb köztisztviselő extra támogatásával, akinek ráadásul egyidejűleg „megállt” a fizetése. (Szívesen leírnám Gömöri szerény havi bérét számszerűen is, de ezt hiába is kérném, ez természetesen nem publikus!).
Egyébként pedig elárulom, a hárommilliónál egy másik összeg, az olimpiai csapatvezetésért kapott tizenhétmillió még sokkal jobban „csípi a szememet”. Ha hinni lehet a megjelenteknek, akkor ugyanis a paralimpiai csapat vezetéséért Gömöri Zsolt tizenhétmilliós díjazásban (jutalomban vagy minek nevezzem?) részesült. Márpedig ez a legújabb divat egy egészen súlyos deformáció, az egyre jobban torzuló közgondolkodás folyamatos erősödésének kézzelfogható jele.
Szeretném halkan és félénken megkérdezni: mi az az extra produkció, amiért például Gömöri Zsolt (természetesen jogszerűen) „felmarkolt” London után 17 millió magyar forintot?
A mélységesen felháborító tényt az sem menti, hogy szinte csaknem mindegyik szövetségi csapatvezető is extra jutalmazásban részesült. A jochapress.hu annak idején meg is írt egy konkrét esetet „Vetési Iván ötmillió – Baráth Etele zéró” címmel. Ott arról elmélkedtem, hogy a 4. helyezett férfi kézilabda válogatottat Londonba „kikalauzoló” Vetési ötmilliót kapott, miközben a legeredményesebb magyar sportág elnökét, Baráth Etelét egyetlen fillérért sem hívták a pénztárablakhoz.
Most pedig rá kell döbbennem, hogy Vetési Ivánt majdnem meg kell követnem, hiszen ő „csak” egy ötöst kapott millióban, Gömöri kollégája pedig meg sem állt tizenhétig. A bocsánatkérés helyett azonban inkább még egyszer felvetném: miért kell ezeknek a vezetőknek extra pénzeket kapniuk? Nem elég az, hogy elegáns hotelekben lakhattak, jó helyekről nézhették az olimpiai küzdelmeket és ha netán egyik-másik sportág képviselői nem hozták a maximumot, akkor sem az elnökökön verték el a port… Az elnök csak felveszi a milliókat, mert az neki(k) jár…
Még mielőtt bárki elkezdene suttogni, hogy ez a Jocha is fogja be a száját és ne prédikáljon itt erkölcsről, meg tisztességről, szeretném a következőket felelősségem teljes tudatában kijelenteni: öt olimpián jártam akkreditált újságíróként úgy, hogy ötkarikás részvételeim összes költségét hatalmas családi megszorítások eredményeként kizárólag én fizettem! (Aki nem hiszi, járjon utána!)
Egyedülálló helyzetem előrebocsátásával talán van erkölcsi alapom nehezményezni ezen abszolút indokolatlan pénzek osztogatását és szemrebbenés nélkül történő felvételét?
