Göröcs Jánosnál a szerényebb Messi az első

Nem érdemes egykori klasszisokról ódákat zengedezni, mert a mai fiatal, válogatott labdarúgók fel sem fogják kik voltak az elődök. Nem csak Magyarországon, de a nemzetközi mezőnyben is. Ilyen volt az Újpesti Dózsa nyolcasa Göröcs János is.
Édesanyja adta a becenevét és a most hetvenhat éves Göröcs Jánost változatlanul „Titinek” szólítják a futball világában. Az egykori hatvankétszeres válogatott jobbösszekötő nyaranta évtizedek óta Alsóörs elkötelezett híve. Törzshelye a strand bejárattal szemközti étterem. Ott ül a „fapados páholyában” az ötszörös bajnok, kétszeres Magyar Kupa győztes, aki edzőként Magyar Kupát és bajnoki ezüstérmet is nyert a lilákkal!

– Látom, Budapest után továbbra is Alsóörs az ezüstérmes település!
– Nagy tévedés, mert évtizedek óta alig várom a májust, hogy jöhessek ide – tiltakozott a második hely ellen Göröcs János, aki a Tatabányával nyert két Középeurópai Kupát is játékosként. – Augusztus végén visszaköltözöm a fővárosba.

– Miért pont Alsóörs, miért nem mondjuk Balatonfüred, vagy Siófok?
– Mert a véletlenek így hozták. Amikor hazatértem Kuvaitból, az egyik ismerősömnek elmondtam, hogy szeretnék egy telket valahol. Akkor ő a Balatont ajánlotta és máris hozzátette a veszprémi dr. Hardy Zoltán nevét. Ő fogadott a Megyei Tanácson. Eljöttünk ide. Mutatott három telket és a harmadik megtetszett. Így kezdődött. Aztán amikor másodszor is visszatértem a külföldi edzősködésből, vettem rá egy faházat. Az itteni kedves emberek sokat segítettek az építkezésnél. De a legtöbbet az öcsémmel dolgoztunk a nyaralón. Az Isten nyugosztalja szegényt!

-Feje fölött az Újpest címere. Csuklóján UTE óra, ujjain klubjára emlékeztető gyűrűk csillognak. Mindent visszakapott a futballtól, amit adott?
– Igen, mind-mind egy-egy kedves emlék a klubommal kapcsolatban. Az órát szegény Gedővári Imrétől kaptam, amikor elnök volt Újpesten. Már ő sincs közöttünk. Az egyik gyűrűt a kerület díszpolgáraként kaptam a polgármestertől, a másikat egy kerek évszámú születésnapomra!

– Csupa elismerés. Akkor a Budapest díszpolgára és a Magyar Érdemrend tiszti középkeresztjéről még nem is beszéltünk. Csak éppen az Újpest meccseire nem jár.
– Amióta külföldi tulajdonos van, azóta megváltozott sok minden. Le sem fütyülik a régieket. Szerelmesek lettek a szerbekbe. Edzőt és játékosokat is főleg onnan hoznak. Regisztrálni kell a meccsekre, ráadásul az állóhelyre küldenek. Kétszer megcsinálták velem, harmadszor már nem mentem. Természetesen rosszul esett.

– Akkor inkább nosztalgiázzunk egy kicsit a régi, szép időkről, amikor még volt igazi futball Magyarországon. Mit tudott a Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II., Zámbó ötösfogat?
– Mindent. Ahogy mondják, egymás gondolatait is ismertük. Amikor nálam volt a labda, a többiek már úgy futottak, helyezkedtek, hogy tudták mi történik a következő pillanatban. Volt olyan bajnokság, hogy több mint száz gólt rúgtunk, még sem mi lettünk a bajnokok.

– Azok a nyesések, külsővel való lövések és indítások, bravúros gólok. Mind Göröcs „Titi” védjegyei.
– Meg amikor aláböktem a labdának, akkor kerültek igazán nehéz helyzetbe a kapusok. Azt hitték, elérik, befutják a lasztit, de nem. Mert az ott állt meg, ahová esett. Szusza Feritől rengeteget tanulhattam! El is lestem tőle jó néhány trükköt a lövések tudományából.

– Volt is érdeklődés külföldről Göröcs János iránt . Nem is akármilyen klubok részéről!
– A római olimpiáról nem jöttünk haza azonnal. A csapat játszott Milánóban egy meccset. Én sérülés miatt a lelátón ültem. Odajött hozzám egy magyar származású menedzser és azt kérdezte, van-e autóm? Mondtam, hogy egy Volkswagen. Azután tudakolta, hogy van-e benne rádió? Amikor mutattam, hogy nincs, adott egyet. Majd kifejezetten kérte, ne menjek haza, mert az Internazionale számít rám. Féltem ettől az egésztől és nemet mondtam rá. Búcsúzóul adott egy névjegykártyát és azt mondta, ha meggondolnám magam, szóljak és a világ végére is eljön értem. A Real Madrid érdeklődéséről pedig egy jugoszláv lapban jelent meg írás. Láthatták, ahogy megvertük az olaszokat. Ha jól emlékszem, akkor éppen Real-Inter BEK döntő volt abban az évben.

– Gondolom, megbánta, hogy nem ment Mazzoláék csapatába!
– A mai eszemmel, de még mennyire! De az egy éves eltiltás miatt sok lett volna a kihagyás.

– A chilei világbajnokságon, ahol ötödikek voltak 1962-ben, utána nem lehetett ott Angliában! Miért maradt ki még az utazóból is?
– Érdekes történet ez is. Az elutazás előtt négy nappal Baróti Lajos behívott négyünket a szobájába az edzőtáborban. A győri Orbán Árpit, csapattársamat, Solymosi Pixit és a Vasasból Puskás Lajost. Azt mondta, hogy mi itthon maradunk, de készüljünk tovább, hátha szükség lesz valamelyikünkre. Mondtam a Lajos bácsinak, hogy hét éve nem voltam szabadságon, ezért most lemondanék erről a lehetőségről.

– Visszatérve a jelenbe, Madrid, vagy Barcelona?
– Madrid, a dicső múlt miatt is. Bár ebben az idényben nem nyertek semmi nagyot!

– Messi, vagy Cristiano Ronaldo?
– Nálam nagyjából egyforma a kettő. De az argentin a szerénysége miatt szimpatikusabb. Ronaldo sokszor nagyképű! Igaz, van mire.

– Itthon ki a legjobb?
– Hát nem a Dzsudzsák! Nehezet kérdezett ! Nem jut eszembe senki! Talán Gera Zoli! De ő is inkább csak jó iparos. Tiszteletre méltó, hogy harminchat évesen küzd, hajt és gólt is szerez fontos meccsen. Hajnal? Ügyes gyerek, de inkább nem választok senkit.

– Mi szól hozzá, hogy az egyik legtehetségesebbnek tartott fiatal magyar fiút hazaküldték Prágából, mert fizikálisan az ottani harmadosztályba valónak tartották.
– Olvastam. Ez a valóság. Ezen a területen nagyon lemaradtunk a riválisoktól. Csak az edzők hibája. Nem a gyerekek tehetnek róla. Többet, jobbat kell követelni tőlük!

– Mit gondol, ennek ellenére ott leszünk az Európa bajnokságon?
– Várjunk még ezzel egy kicsit. A neheze ugyanis hátra van! Dárdai Pál szövetségi kapitány csapatának eddig többször volt szerencséje. Romániában és a Faeröer-szigetek ellen is. De kétségtelen, hogy más szellemiségű együttes a mostani. Van sikerélmény, ez javítja a hangulatot! Drukkolok, hogy sikerüljön nekik!

– Koccintsunk rájuk! Itt van minden az asztalon, ami kell!
– Így van. „Rozé” és szóda külön kancsóban. Én készítem magamnak a kisfröccsöt. A lányomék bora. Egyszerűen remek!

Donát Tamás/ Vasárnapi Napló