Gyurkát hívta a Barcelona, de nem mehetett

Gyurka János nem mehetett a Barcelonába (Fotók JochaPress.hu)

Korábban a Veszprémi Építők Sport Egyesület (VÁÉV SE) alapító elnöke, Forró Ferenc a többi között azt mondta, hogy az ország szinte minden pontján játszott, vagy kézilabdázik most is Veszprémben nevelkedett játékos. De edzőként is sokan dolgoznak más klubokban, akadémiákon, akik ezer szállal kötődnek a királynék városához. Közülük az egyik ilyen ikon Gyurka János.

A balkezes bombázó már tizenhat évesen tagja volt a negyven évvel ezelőtt alakult kézilabda csapatnak.

– Zircen kézilabdáztam tinédzserként, amikor Ungvári Attila eljött a veszprémi csapatával játszani ellenünk – mondta a szurkolók körében változatlanul igen népszerű Gyuresz. –  Az új veszprémi klub első edzője hívott: menjek hozzájuk, mert ott nagy tervek vannak. Hívott a Várpalota, de a Kovács László vezette Budapesti Honvéd is invitált az akkor legsikeresebb magyar gárdához, a Budapesti Honvédhoz. Tizenhat évesen végül az is számított, hogy Veszprém közelebb volt a lakhelyemhez, a családomhoz.

Kovács László tanította meg neki az elhajlásos lövés technikáját

Ma már sporttörténeti tény, miszerint Gyurka János és Horváth Gábor a megyei bajnokságból indulva, már másodosztályú kézilabdázókként is meghívást kaptak a felnőtt válogatottba. Évekkel később pedig a nemzeti együttes jobbszárnyát alkotva nyertek világbajnoki ezüstérmet Svájcban, 1986-ban, Mocsai Lajos szövetségi kapitány irányításával. Ilyen hangos sikere azóta sem volt a férfi szakágnak. Két évvel később Szöulban tagja lehetett az olimpiai negyedik helyezett magyar válogatottnak is.

 – Hosszú volt az út odáig, de szerencsésnek vallhatom magam, mert fiatalon kerülhettem rutinos játékosok közé, akik mindig mindenben segítettek, bátorítottak, sokat és folyamatosan tanulhattam tőlük.  Mindig szívesen gondolok rájuk.  Csiszár Lacira, Lelkes Istvánra, Perger Ferire, Kretovics Janira, Gyűrüs Lacira, Szirbek Petire, Békási Tiborra, aztán később Illés Zolira, Kocsis Pálra, Bartalos Bélára és Zolira.

Gyurka János akkora tehetség volt, hogy 21 évesen már a világhírű Barcelona is szerződést ajánlott neki. A katalán klub elnöke még a repülőtérre is kikísérte őt, de a veszprémi egyesület akkor még nem volt döntési helyzetben. Évekkel később, közel a harminchoz előtte is megnyílt az út a profi világ felé.

 – Akkor már több sérülést is túléltem, de Németországban sikerült megújulnom. Olyan világba csöppentem, ahol gyorsan kiderült, hogy csak magamra számíthatok. Ahol nem csak a győzelem volt a fontos, de az elvárások között szerepelt az is, hogy folyamatosan jól és gólerősen kell kézilabdázni. Hamelnben váltam igazi profivá, amit szerencsére Veszprémbe való visszatérésemkor is hasznosítani tudtam.

Sok-sok emlékezetes nagy gól, szenzációs megoldás fűződik a 297-szeres válogatott Gyurka János nevéhez. Ezek közül egy mégis felejthetetlen maradt számomra. Ha azt kérik, hogy mondjak egy igazán emlékezetes Gyurka Jani gólt, mindig ezt választom. Egyszerűen beégett az emlékezetembe. A harmadvirágzását élő klasszis Celjében, nemzetközi kupamérkőzésen a kapunak háttal állva, jobb kettőből, a szaggatottról a megdöbbent hatosfal tagjai fölött egy laza hátúszó mozdulattal a füle mellett húzta ballal a hosszú felsőbe a labdát.

Joósz Attila(j) megbetegedéséig szilárdan ült a veszprémi kispadon. Mellette a tavaly „nyugdíjazott” Hajnal Csaba

Gyurka János azt mondja, nincs kedvenc edzője, akit szeretne külön kiemelni, mindenkitől nagyon sokat tanult. Szerette Németh Csabát, aki fiatalként is bizalmat szavazott neki. Lenyűgözte Kiss Szilárd megszállottsága, Joósz Attila játékossága, aki mindig kiállt a játékosaiért, ha kellett még konfrontálódott a klubvezetőséggel is. Nem zavarta Kaló Sándor katonás fegyelmezettsége, Kovács László kicsit poroszos edzésvezetése. Elismeri, hogy Kovács tanár úr tanította meg neki a precíz elhajlásos lövés technikáját. Tetszett neki Mocsai Lajos dinamikus, a Bundesligából hozott módszertana, óriási elméleti tudása, amit a gyakorlatba is átültetett. Ebből a változatos sokszínűségből rakta össze saját edzői ars poeticáját, filozófiáját. Miután Klagenfurtban majd a Baernbach-Köflach csapatában játszva végül befejezte aktív pályafutását, megismerkedhetett a sportág másik arcával is.

Gyurkát nem zavarta Kaló Sándor katonás fegyelmezettsége

 – Ahogy Maradona is mondta a FIFA-gálán, játszani sokkal könnyebb, mint edzőnek lenni. Egyetértek vele. Mindenkinek a gondja-baja a szakvezetőre is tartozik, amit meg kell oldani. Csapatot kell építeni, motiválni, mérkőzést nyerni. Együtt sírni, együtt nevetni. Dicsérni és korholni. Vigasztalni és bátorítani. Tudni mindennek az arányát, a mértékét. És mindez más egy női, illetve férfi csapatnál, vagy az utánpótláskorúaknál.

Gyurka János mindenhol megmérettetett. Bajnoki címekig, kupagyőzelemig vezette osztrák férfi csapatát. Irányíthatta az elmúlt évtized egyik leghíresebb női klubcsapatát, a Hypo Südstadt együttesét. Indulhatott velük a Bajnokok Ligájában is. Hazatérve az NB I/B-ből az élvonalba vezette a Veszprém Barabást. A megkezdett munkát nem fejezhette be, mert a felnőtt klub megszűnt.

Jelenleg a balatonboglári Nemzeti Kézilabda Akadémián dolgozik. Néhány napja az U-20-as válogatottal kiharcolta az Algériában esedékes világbajnokságon való részvétel jogát. Ezt a korosztályt a serdülő kortól ő pallérozta és minden korosztályos világversenyen ott voltak, ami óriási fegyverténynek számít.

Kértem, állítsa össze a negyven év legjobb veszprémi csapatát, de nem vállalta.

 – Jó játék, de nem kezdek bele, mert ha valakit kihagynék a tizenhatos keretből, néhányan biztosan megsértődnének. Ezt meg nem szeretném. Ráadásul én csak magyarokat választanék. Úgy viszont igazságtalan lenne az összeállítás. Ezért inkább azt mondom, nyerje meg végre a Bajnokok Ligáját a csapat, mert nem szeretnék még egyszer hasonlót átélni, mint a legutóbbi fináléban, amit kilenc gólról elvesztettek a srácok. Sótonyi Lacival szakkommentárkodtunk, de senkinek nem kívánom azokat a pillanatokat. Ilyenkor nekem is előjönnek a kellemetlen emlékek. Például, amikor hazai pályán a Tatabánya ellen elbuktuk az első bajnoki aranyérmünket. Egy gólt sem lőttem azon a mérkőzésen. De a klub születésnapján csak a szépre emlékezzünk. Abból volt ugyanis több!

A felejthetetlen Marian Cozma (Fotó: sikerado.hu)

 A sportág katonája – így hívja magát Gyuresz –  már nagyon sok csatát megnyert játékosként és edzőként is. Ezért is emblematikus kézilabdázója a klub negyven évének a korábbi nemzetközi klasszisa, akinek  a mezét Éleshez, Csoknyaihoz, Gulyás Istvánhoz, Marian Cozmához hasonlóan pályafutása végén visszavonultatta az egyesület. És ami a legfontosabb, hűséges típus, hiszen Magyarországon csak a Veszprémben kézilabdázott. Pedig több pénzt ajánlva sorba állt érte a Pécs, a Győr és a Honvéd is. Mégis maradt…

(Vasárnapi Napló / Donát Tamás)