Halász Bence már tudja, milyen görcsoldóra van szüksége

A kalapácsvető Halász Bence nagy sorozatba kezd, az oregoni világbajnokság után egy hónapon belül jön egy rangos Gyémánt Liga-verseny, a Gyulai Memorial, az Európa-bajnokság, és nincs kétsége afelől, hogy a befektetett munka kamatozik.

Halász Bence

– Miben változott az edzésmunkája a tavalyi térdműtéte óta?
– Mennyiség szempontjából ugyanaz maradt, de több feladatot is ki kellett cserélni másra – ha éreztem, hogy nem fog menni, mással helyettesítettük – mondta a Nemzeti Sportnak a Dobó SE 24 éves világ- és Európa-bajnoki bronz­érmes kalapácsvetője, Halász Bence. – Mivel gátszökdelést nem tudok végezni, váltott lábas szökdelésre álltunk át, de ez csak egy példa a sok közül. Az idei eredmények visszaigazolták, jól tettük, hogy változtattunk.

– Gyógytornázik még vele?
– Kevesebbet, de azt szigorúan betartom. Minden hétfőn a gyógytornásznál kezdek, aki rendbe rakja a térdem, és így panaszmentes lesz a hetem. Arra is figyelek, hogy sokat legyen nyújtva a lábam. Meggyógyult, de azért még vannak olyan napok, amikor fáj, hiszen a térd körüli izmokat a műtét után újra kellett építeni, hogy segítsenek a terhelés átvételében, és ez a folyamat a mai napig tart.

– Miben más a mostani Halász Bence, mint, mondjuk, négy éve, a berlini Európa-bajnokság előtt?
– A technikám sokkal stabilabb, és már nem úgy megyek versenyre, hogy helyezésben gondolkozom, sokkal inkább eredményben, méterben, vagy csak abban, hogy jól dobjak, ami magával hozza a jó szereplést. Ezt leginkább az elmúlt években szerzett tapasztalatnak köszönhetem, mert rájöttem, nekem így jó, ez kell ahhoz, hogy ne legyek görcsös. Ha például a mostani világbajnokságon nyolcvan méter felett dobnék, de csak hatodik lennék vele, akkor is nagyon örülnék.

– Ebben az évben újra belelendült, mindössze tizennégy centire került a nyolcvan métertől.
– Igen, végre teljes mértékben visszatértem, sőt már nem is ugyan­azon a szinten vagyok, mint két-három éve, többet érzek magamban, mint 2019-ban vagy 2020-ban. A nemzetközi mezőny is megváltozott kicsit, a két lengyel, Pawel Fajdek és Wojciech Nowicki mellett már ott van az ukrán Mihajlo Kohan, a francia Quentin Bigot, a norvég Eivind Henriksen és persze az amerikaiak. Egyébként ezen a vébén Fajdekre tennék, óriási motiváció lehet neki, hogy ötödszörre szerezhet aranyérmet, amivel történelmet írna – ennyi vébéaranya egy versenyszámban még senkinek sincs. Szerintem Eugene-ben legalább hetvennyolc méter kell majd a nyolcas döntőbe jutáshoz.

– Mi a helyzet a hazai riválisokkal?
– Az országos bajnokságon hatan dobtunk hetven méter felett, ez óriási eredmény egy ilyen kis országban. Egy statisztika szerint kalapácsvetésben a nyolcas döntő átlagát tekintve ebben az évben a magyar volt az amerikai után a második legerősebb bajnokság.

– Pénteken kezdődik a világbajnokság a kalapácsvetés selejtezőjével. Mi a fő versenye az idén?
– A világ- és az Európa-bajnokság mellett ott lesz a Gyulai István Memorial augusztus 8-án, illetve egy lengyel Gyémánt Liga-verseny két nappal előtte. A világversenyek előrébb vannak a rangsorban, de nem igazán tudok különbséget tenni, és nincs kétségem afelől, hogy a rengeteg elvégzett munka kamatozik, és az is segít, hogy motivált vagyok. A nyolcvan méter karnyújtásnyira került, az idén minden adva van hozzá, szeretném, ha ez már Eugene-ben sikerülne.

– Mikor utazik?
– Szerdán. Csak jövünk és megyünk, nem adunk időt az akklimatizációra, arra, hogy megszokjam az időeltolódást. Közel az augusztusi Európa-bajnokság, szűk az idő, ezért döntöttünk úgy, hogy ezt a módszert választjuk.

(nemzetisport.hu)