Halottnak hitték, megjelent a klubdélutánon

Akinek halálhírét keltik, az hosszú életű lesz – tartja a mondás. Nos, ez majd elválik, de ami tény: a halottnak hitt, egykori válogatott kézilabdázó,  Bencsik Ottó megkerült. S nem csak megkerült, hanem ott is volt szerda este a veteránok (döntően nyolcvanasok) havonkénti találkozóján.

Középen Bencsik Ottó, jobbszélről 3. Som Ferenc, 4. Suti Endre

– Először megdöbbentem, amikor értesültem róla, hogy már nem vagyok, utána viszont örültem, hogy eljöhettem a még élő, régiek közé. Többségükkel együtt voltam tagja az 1958-as, kispályás világbajnokságon, az NDK-ban 7. helyen végzett a válogatottunknak –  mondta a Spartacus egykori játékosa, aki edzőként is számos sikert ért el: a Goldberger nőkkel MNK-ezüstérmes lett, a BHG nőkkel pedig az NB I-ben harmadik helyet ért el. – Nem könnyű a helyzetem, mivel egy sikertelen csípőprotézis műtétet követően már a kétkaros mankóval is nehezemre esik a járás. Ám bele kell törődnöm, hiszen ebben az időben – a 84. évemet taposom – már mindenkinek van valami baja, aki egyáltalán megéri ezt a magas kort.

A szerda esti találkozóra eljött a 85 éves Suti Endre is, aki húsz évig vezette a Magyar Kézilabda Szövetség Emlékbizottságát.

– Január 1-től lemondtam, de kérésre még ebben az évben visszasegítek – mondta érdeklődésemre az idős sportember. – Nagyon örülök, hogy a válogatottakért is tudtam apróságokat tenni, dolgokat elintézni. Komoly részem volt abban például, hogy az eddig egyetlen felnőtt világbajnoki címet szerzett, 1965-ös együttes még élő tagjai eljuthattak 2015-ben Dortmundba, egyedülálló teljesítményük színhelyére.

Som Ferenc

A társaságban ott volt a Ferencváros korábbi elnökhelyettese, majd az OSC elnöke, a rangidős Som Ferenc is, aki február 7-én ünnepelte 87. születésnapját. Ő is szívesen emlékszik játékos pályafutására. Például arra az 1958-as világbajnoki mérkőzésre, amelyen a norvégok ellen kilenc gólt dobott, de ez sem volt elég a győzelemhez.

– Bizony már én sem vagyok a régi, de annak kell örülnöm, hogy megértem: a 88. évemet taposhatom. Vannak gondjaim, igyekszem magamat „tatarozgatni”. Ahova lehet, elmegyek. Ma például a Csanádi Árpád Olimpiai Baráti Kör közgyűlésére vagyok hivatalos. Nagyon készülök a vasárnap délután a Ferencvárosban lévő Bolgár Kultúra Házában esedékes ferencvárosi öregfiúk évenkénti találkozójára is.

(jochapress / Jocha Károly)