Hesz Mihály példaképe Rafael Nadal

A szorgalom és a vasakarat kivételes képviselőjeként nyert 1968-ban olimpiai bajnokságot K-1 ezer méteren Hesz Mihály.

A Vácról indult sportember 1980-ban villámgyorsan hagyta el az országot, manapság viszont egyre gyakrabban van itthon. Most éppen Vácon sikerült utolérni.

– Miután 2011-ben nyugdíjas lettem, természetszerűen sokkal több lett a szabadidőm. Így megengedhetem magamnak azt is, hogy évente 3-4 alkalommal hazalátogassak és élvezhessem a régi, jó barátok társaságát. Az elmúlt napok kitűnő időjárását kihasználva, egykori edzőmmel és barátommal, Babella Lászlóval vagy egyedül is kajakba ültem. A Dunán lapátolni – ez számomra az élvezetek csúcsa.

 – Önnek a németországi Sindelfingenben fogorvosként kellett megmutatnia, milyen is a jó magyar munkaerő.

– Az első 6-8 évben különösen nagy iramban, mondhatom, kőkeményen kellett dolgoznom és ez a tempó egészen a visszavonulásomig nem sokat változott. Közben igyekeztem karbantartani magamat, hogy ne a klinikáról menjek a temetőbe. Rendszeresen futottam, úsztam és kerékpároztam is ezért és azt hiszem, ez meg is látszik rajtam.

  – Talán legnagyobb passziójára, a teniszre viszont kevesebb ideje jutott.

– Így van, viszont 2011 után maximális sebességgel játszom. Bizony keményen megütöm a labdát és nem hozok szégyent a kisebbik, immár 26 éves fiamra, Christianra aki hivatásos teniszoktató. Baden-Württenberg tartományban a 70 év felettiek korosztályában legalább százhúsz kortársam versenyez rendszeresen és én ezen a listán az első tíz között vagyok. Természetesen van példaképem is Rafael Nadal személyében, akinek egyenesen bámulom a kivételes koncentráló képességét.

 – Másik fia, a 30 éves Michael – öccséhez hasonlóan – még nőtlen, a legnagyobbik, Hesz Máté révén viszont már nagypapa.

– Ez a tény számomra valóban örvendetes! Úgy érzem, az unoka belépése az életembe pozitívan befolyásolja a személyiségemet. Remélem, a másik két fiam is előbb-utóbb megajándékoz majd néhány utóddal.

Fotók: JochaPress.hu

  – Amíg ők is megérkeznek, emlékezzünk egy kicsit a régmúlt időkre, 1968-ra!

– Nógrád községből származom, onnan jártam Vácra, ahol ökölvíváson és evezésen keresztül jutottam el a kajakozásig. Különösen sokat köszönhetek Babella Lászlónak, akinek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a tokiói (1964) olimpia ezüstérmét követően eljutottam az 1968-as, mexikóvárosi olimpiai aranyéremig. Arra különösen büszke vagyok, hogy szülőfalum általános iskolája az én nevemet vette fel! Mint hűséges fajta, lehetőleg minden alkalommal ellátogatok Nógrádba és teszek egy sétát a helyi várhoz is, amely nekem a magyarság helytállásának szimbóluma is.

 – Mostani útjának nem végső állomása Magyarország.

– A napokban Szingapúrba utazom, talán természetes, hogy Babella László és felesége társaságában. Meglátogatjuk az ott edzősködő ifjabb Babellát és néhány napot eltöltünk ebben az egészen speciális városállamban.

(jochapress / Jocha Károly)