Hogyan készülgetünk a sakkolimpiára?
Néhány hete megkeresés, majd meghívó érkezett azzal, hogy vegyek részt az I. Adorján András Sakk Emlékversenyen. Azt is kérték, beszéljek majd nekik öcsém fiatal éveinek történéseiről, mert azokról az évekről tudnak az érdeklődők a legkevesebbet.
Egy korábbi sakkolimpiai helyszín
Szeptember 2-án, szombaton a mosonmagyaróvári Gedeon Kör meghívására meg is érkeztem öcsém özvegyével együtt a Báger étterem és söröző különtermébe. Nyolc felnőtt és nyolc ifjúsági sakkozó játszott körmérkőzést, majd díjkiosztóval és kötetlen beszélgetéssel zárult az esemény.
Szélsőséges gondolatok vettek erőt rajtam, amelyek a visszaúton és azóta is foglalkoztatnak. Amennyire dicséretes az, hogy kis helyi sakk-körnek eszébe jut a májusban elhunyt egykori nemzetközi nagymester, világbajnokjelölt, olimpiai győztes csapattag emlékére tornát rendezni, annyira elmarasztalható az a semmilyen hozzáállás, amely a Magyar Sakkszövetség jelenlegi urait jellemzi.
A Falk Miksa utcában ugyanis még véletlenül sem arról van szó, hogy a vezetés nem akar túl hamar lépni, nehogy bárkit esetleg megbánthassanak ügybuzgalmukkal. Emlékeztetnék ugyanis mindenkit, hogy a korábban négy sakkolimpián szerepelt, magyar bajnok Forintos Győző nemzetközi nagymester már hat éve elment. A négy sakkolimpián kőkeményen harcoló Csom István nagymester egy arany- és három ezüstérem kiharcolásának részese.
A Falk Miksa utcában pedig hallgatnak. Mintha egy év múlva nem Magyarország rendezne sakkolimpiát. Az erre történő felkészülést kitűnően szolgálhatná a három, egykori kiválóság emlékének ápolására kiírásra kerülő olyan nagymesterverseny, amellyel valóban komoly, három-négy világklasszis meghívásával kitűnő felkészülési versenylehetőséget kínálhatnának az olimpiai csapatba pályázó 6-8 magyar éljátékosnak. Ha már az olimpia közeledte nem elég ok egy komoly torna programba állítására, akkor a közelmúlt három kiválóságának emléke (de ide sorolhatnám a korábban elment Sax Gyula nagymesterünket is…) kettős okot kínálhatna egy ilyen rendezvény tető alá hozatalára.
Nem akarok más háza táján söprögetni, de azért azt csak megemlítem, hogy a nálunk szerényebb körülmények között élő Szerbiában elképelhetetlennek tartom, hogy ilyen szintet képviselt nagymestereknek nem rendeznek külön-külön emlékversenyt. De ha már ez nálunk bármily okból nem jön össze, akkor most a sakkolimpiai közeledte okán egy füst alatt rendezhetnénk egy valamirevaló tornát. A kiíróknak hasonló esetet sikerült megoldaniuk a Polyák Imre – Varga János Emlékverseny lebonyolításával.
Meggyőződésem, hogy a Falk Miksa utcában is sikerülne ilyesmi bravúrt összehozni, mert ez ma Magyarországon ekkora költségigény mellett nem téma. Csak akarni kellene és kicsit „rámozdulni” a szervezésre. Utoljára 2003-ban rendeztek említést érdemlő sakktornát Budapesten…
A kérdés kizárólag az: mit akar a sakkszövetség vezetése? Érdekel-e ott bárkit igazán az, miként rendezünk sakkolimpiát és hogyan szerepelnek majd ott a magyar nemzeti együttesek? Az érdemi válaszokkal máris késésben vannak.
A visszaszámlálás órája pedig kegyetlenül ketyeg.
(jochapress / Jocha Károly)
