Hogyan lett hetedik a magyar férfi kardvívó válogatott?

Published 2013-08-10 · Updated 2013-08-11

Ismét bebizonyosodott, hogy nincsen nap új tanulság nélkül! Vagy azt is lehet mondani, hogy soha nem lehet elég okos az ember. Nem szabad számolgatni, mert akkor mindig bejön valami váratlan, ami felborítja a remélt (vagy biztosra vett) papírformát. Miként megtörtént ez a magyar férfi kardvívó válogatott esetében is.

Gondolom, nem vagyok egyedül, amikor arra gondoltam, ez az idén igen jól szerepelt együttes minimum bejut a legjobb négy közé. Mivel vidékről rohangálok Budapestre, így taktikáztam és lemaradtam a magyar-román ütközetről, amely hivatott volt dönteni a legjobb négy közé jutásról.

Márpedig tény: a szombati napnak ez volt a legfontosabb eseménye.

Kardforgatóink eleinte magabiztosan meneteltek, szépen vezetgettek, előbb hat, majd négy tus volt a különbség javunkra. A döntés az utolsó párra maradt: Szilágyi Áron plusz néggyel kezdett. Innen végképp megoszlanak a vélemények. Van, aki azt mondja: ekkora előnyről egy találat elvárható lett volna egy Szilágyitól. Mások szerint a bíró már korábban is „igyekezett” a románok helyzetét javítani. Legtöbben azt állították, hogy a döntő találatnál mindenképpen hamis döntés született, de volt olyan szakember is, aki szerint jól döntött a vezetőbíró.

Ezek után nem maradt más hátra, mint végigizgulni a következő párosítást: Magyarország – Olaszország. Ezt is 45-44-re elvesztettük, de ezen a meccsen még lehetett némi szerencsével fényképezgetni. A 7. hely sorsáról döntő, USA elleni ütközetnél viszont már lehetetlen volt helyre kerülni. Itt 45-44 lett a javunkra, így a csapat a 7. helyen kötött ki. Somlai Béla kardfőnök mondása nyilván sokáig közbeszéd tárgyát képezi majd. A csendes, halkszavú mester ugyanis azt mondta: ha előre tudja, mi történik, fel sem kel szombaton reggel az ágyából…

Most pedig jöjjön néhány felvétel a magyar-olaszról.