Horváth Lászlónak Balczó Andrást is sikerült legyőznie!

Azon kevés versenyző közé tartozik, aki hazai bajnokságon legyőzte az öttusakirályt, Balczó Andrást. A Vöriként ismert Horváth László állt olimpián és világbajnokságokon is dobogón, edzőként pedig olimpiai bajnokok felkészítője volt. Ennek ellenére több mint húsz éve sportágat váltott, az Újpest triatlon szakosztályának alapítója és vezetőedzője lett. A hetvenhez közelítve is minden reggel hatkor már a Hajós Alfréd uszodában várja edzésre tanítványait.

 – Nemrég rendezték meg az öttusázók nosztalgianapját. Mit keresett egy triatlon edző az öttusázók között?

– Volt válogatott társam, Maracskó Tibor az egyik szervező, s úgy érzem, szívesen látott vendég vagyok a hagyományos szentendrei disznóölésen. Nagyon jó volt találkozni a régi versenyzőtársakkal s sztorizni és jókat nevetni.

– Mikor ért véget az öttusa iránti szerelem?

– Az soha nem fog véget érni, mert ugyan megkedveltem a triatlont, de azért a szívem örökké az öttusáért dobog. Hiszen harminc évig erről szólt az életem. Nagyon szerencsés voltam, mert versenyzőként, majd edzőként is szép eredményeket értem el.

– Hogyan kedvelte meg ezt a nagyon nehéz sportágat?

– A III. Kerületi TTVE úszója voltam, Peterdi Pál volt az edzőm.

– A legendás író és humorista kemény edző volt?

– Nem, mert nem volt rá szüksége. Nagyon jó hangulatú edzéseket tartott, s anélkül is elvégeztük a feladatot, hogy strandpapuccsal verte volna a fejünket. Én például korosztályos csúcsot is úsztam.

– Akkor miért választotta az öt sportágból álló öttusát?

– Barátom, Szabó Feri, aki később nagyszerű sportújságíró lett, javasolta, hogy menjünk le lőni a Marczibányi téri lőtérre. A monoton úszás után nagyon megtetszett ez a technikai sportág, amelyhez hozzájött a futás is. Tizennyolc évesen az Újpesti Dózsa előbb három-, majd öttusázója lettem.

– A magyar öttusa aranykorszakában kezdett versenyezni, amikor az ötszörös világbajnok Balczó András, Móna István, Török Ferenc összeállítású csapat uralta a világot.

– Felnéztem rájuk, de nem féltem tőlük. Egyedül Balczó András tűnt verhetetlennek, mert ő zseni volt. Sikerük titka szerintem az volt, hogy fejben is nagyon erősek voltak.

– Hetvenkettőben, az olimpia előtt sikerült megelőznie Balczót a magyar bajnokságon.

– Most mondhatnám, hogy mert jobb voltam nála. Az igazság viszont az, hogy az olimpiára készülő Bandi a víváson kipróbált egy hosszabb markolatú fegyvert, ezért csak 840 pontot vívott, én viszont 1164-et. Soha nem felejtem el, esélyesként olyan ideges voltam a lőállásban, hogy nem láttam a lőlapot. Rutinból lőttem 192 kört, ami jónak számított. A futáson Bandi előtt egy perccel indultam, s azt mondta a rajt előtt, ha utolér, hátba vág. Hát nem ért utol, mert ugyan nem voltam jó futó, de küzdeni nagyon tudtam.

Az 1980-as, moszkvai olimpián ezüstérmes öttusa válogatott. Balról: Horváth László, Szombathelyi Tamás, Maracskó Tibor (fotók: jochapress, archív)

– Miért nem sikerült folytatniuk a magyar sikersorozatot?

– Ennek rengeteg összetevője van, de talán a leginkább döntő, hogy nem voltunk annyira tehetségesek, mint Balczóék. A szakvezetéstől sem kaptunk meg azt támogatást, amely a győzelemhez kellett volna. Mert a világbajnoki dobogóra feljutottunk, de nem a tetejére. Amikor 1977-ben Török Feri lett a szövetségi kapitány, s áttértünk a korszerűbb, kemény felkészülésre, akkor jöttem rá, hogy éveket vesztegettünk el.

– Közel voltak a győzelemhez az 1979-es budapesti vb-n, majd az 1980-as moszkvai olimpián. Miért nem jött össze az arany?

– Harmincöt év múltával úgy látom, hogy a sikernek és a kudarcnak is rengeteg összetevője van. A budapesti vb-n például éjjel egykor még vívtunk, s a rossz lebonyolítás miatt sok pontot vesztettünk a páston. Mint később kiderült, az előttünk hét ponttal győztes amerikai csapat tagjai nyugtatóval lőttek. Moszkvában is nekünk állt a zászló, de ki tudja, miért vagy mitől, a győztes szovjet Sztarosztyin a futáson olyan rosszul lett, hogy két órát csúszott az eredményhirdetés. Évekkel később Sztarosztyint doppingolás miatt eltiltották, de ettől mi még nem lettünk olimpiai bajnokok.

– Az olimpia után edző lett, két év múlva pedig már a junior válogatott kapitánya, majd felnőttek szakmai vezetője. Nem szédült bele a gyors emelkedésbe?

– Nem mert kitűnő tanítóim voltak. A szövetségi kapitány, Török Feri az olimpia után közölte, a válogatottban már nem számít rám. Viszont megkért, hogy legyek a segítője, s neki köszönhetem, hogy elvégeztem a TF-et. Emlékszem, Buzgó Józsival, a Nemzeti Sport mostani főszerkesztőjével mentem felvételizni. A felvételink nem sikerült jól, de némi hátszéllel bekerültünk a főiskolára. Aztán rengeteget tanultam Mizsér Jenőtől, a legkiválóbb edző volt. Isten nyugosztalja.

– Mi volt öttusaedzői pályafutásának legsikeresebb korszaka?

– Amikor nyolcvankettőtől a juniorválogatott szövetségi kapitánya voltam. Az olimpiai bajnok Fábián László, Mizsér Attila, Martinek János nálam lett junior-világbajnok. Volt olyan junior-vb, hogy egyéniben három magyar állt a dobogón.

– Azután kilencventől a felnőtt­válogatott kapitánya lett, a barcelonai olimpia előtt viszont váratlanul leváltották.

– Ez olyan törökös megoldás volt. Rengeteget köszönhetek Török Ferinek, akinek javaslatára a sikeres budapesti vb után én lettem a felnőttcsapat kapitánya. A ’91-es vb-n hiába nyertünk egy arany- és két ezüstérmet, a római Európa-bajnokságon pedig három aranyat, Feri javaslatára az elnökség ezt kevésnek ítélte meg. A csapat újra Feri szakmai irányításával készült a barcelonai olimpiára. Az eredmény ismert: Mizsér ezüstérmes lett, a csapat pedig ötödik.

– Miért nem ment vissza az újpesti öttusázókhoz edzősködni?

– Mert az öttusaszakosztály akkori vezetőedzője kijelentette, hogy olyan edző, mint a Vöri, száz is van. Gedővári Imre, a klub elnöke viszont azt mondta, hogy visszahelyezhet ugyan az öttusázókhoz, de támogatásával megalakíthatom a triatlon­szakosztályt. Az utóbbit választottam.

– Nem bánta meg?

– Nem, mert annyi örömöt egyetlen tanítványom sem szerzett, mint a triatlonista Molnár Erika. Remek versenyző volt, akinek sikerült betörnie a nemzetközi élmezőnybe. Most is sok tehetséges tanítványom van. Ők az én gyerekeim.

– És a saját családja?

– Sajnos a feleségem öt éve meghalt. Két felnőtt gyerekem van, és egy unokám. És egy kutyám, Borisz. Nagyon okos, úgy szoktam mondani, ír és olvas. Úgyhogy jókat írjon rólam, mert Borisz is olvasni fogja. És megvédi a gazdáját!

(magyarhirlap.hu)