Hosszú Katinka nem egyenlő a magyar úszósporttal!

Szerdán hivatalossá vált, hogy kik azok az úszók, akik indulhatnak a májusi Európa-bajnokságon, Budapesten, és kik élveznek védettséget a tokiói olimpiai kvalifikációban. Utóbbiak táborába egyelőre nem nyert bebocsátást Cseh László, de Sós Csaba szövetségi kapitány a Nemzeti Sportnak úgy fogalmazott a 35 éves klasszisról, hogy „nyeregben van”. Hosszú Katinka hitele pedig korlátlan, s rajta múlik, miben indul az olimpián, egyúttal az is, hogy ki marad le bizonyos számokról.

Sós Csaba össztűzben keresi az origót

Nem tehetek róla, de ez a megfogalmazás bizonyos bizonytalansági érzéseket indukált bennem és itt elsősorban Hosszú Katinkára gondolok. Kezdjük azzal, hogy a háromszoros olimpiai bajnok – aki mindezt Tusup zászlaja alatt érte el – egyszer már „elszórakozott” egy olimpiai indulási lehetőséget. Történt ugyanis Rio de Janeiroban, hogy addig halogatta a döntést arról, mely számokban kíván rajtkőre állni, hogy végül a 200 pillangóúszásról ő „lemondott”, a rangsorban őt követő Jakabos Zsuzsanna pedig lemaradt az egyéni számban való indulásról.

Nem vitatom, Sós Csaba szövetségi kapitány ugyancsak nehéz helyzetben van, hiszen számos érdek ütközőpontjában kellene neki mindenki számára elfogadható döntéseket meghoznia.

Hosszú esetében ez azt jelenti – mivel Katinka korlátlanul élvezi a bizalmát -, hogy az egykor Bajáról indult kiválóság majd eldönti: mely számokban óhajt az olimpián indulni. Nekem erről alapvetően más a véleményem. Amikor ugyanis meglesz az utolsó, nyilvános erőfelmérő, a kapitánynak le kellene ülnie Hosszúval és visszavonhatatlanul egyértelmű megállapodásra kellene jutnia arról: Katinka mely számokban szeretne rajtkőre állni. A nyolc A-szintnek megfelelő nyolc indulás ugyanis abszolút lehetetlen! Ha pedig így van, a felkészülés utolsó szakaszának nekiindulni mindenki számára megnyugtató lenne megállapodni Hosszú számairól. Ami egyben azt is jelenthetné, hogy az üresen maradó kvóták új gazdái is egyértelműen kijelölt indulókként készülhetnének. Nem kellene akár heteken keresztül bizonytalanságban „lebegniük”: indulhatnak, vagy egy álommal gazdagabbak lesznek…

Cseh László egy másik történet főszereplője.

Vele szemben ugyanis Sós Csaba még engedékenyebb, mint Hosszúval. Azt mondja ugyanis a kapitány: „ha kinyilvánítja szándékát, hogy indulni akar pályafutása ötödik olimpiáján, én nem támasztok elé akadályt.”

Tévedés ne essék, soha semmilyen gondom nem volt Cseh Lászlóval, aki a maga fénykorában abszolút világklasszis úszó VOLT. De ma már nem az. És nem azért, mert volt egy vakbélgyulladása, meg azért sem, mert meghalt az édesapja. Egyszerűen azért, mert

35 éves korára már korábban „kipréselt” minden fejlődési tartalékot a szervezetéből.

Itt már csak az a kérdés, hogy ott akar-e lenni egy olyan olimpián, ahol ő fő számában, a 200 méteres vegyes úszásban az A-döntőnek már a közelébe sem kerülhet? Amennyiben az utolsó versenyen, az Európa-bajnokságon nem tud jelentősen előbbre lépni az időeredményét illetően, úgy az ötkarikás részvétel leginkább csak személyes imázsának további rombolását szolgálhatja.

Abszolút nem irigylem Sós Csabát, akinek az alapvetően fájdalmas döntéseket sem lesz könnyű meghoznia. Amennyiben pedig azokat bármily okból nem vállalja fel, úgy a történések miatt utólag lelehetnek álmatlan éjszakái.

(jochapress / Jocha Károly)