Hosszú a lista az elveszett magyar olimpiai aranyakról

A gyorskorcsolyázó Liu Shaolin Sándor hétfőn két és fél percig érezhette győztesnek magát a pekingi téli olimpián, majd egy utólagos döntéssel elvették az aranyérmét. Több magyar sportolónak volt hasonló érzésben része, ezeket szedtük össze. Majdnem 100 évet néztünk át, 1924-től 2022-ig.

Liu Shaolin Sándor (MTI/Kovács Tamás)

Az adminisztráció áldozata

Somfay Elemér az 1924-es olimpián rászolgált volna az aranyéremre, de egy adminisztrációs hiba megfosztotta attól, hogy olimpiai bajnok legyen. Az akkor 25 éves sportoló ötpróbában indult. A 200 méteres futásban nem az általa elért 22,8 másodperces eredmény került be a jegyzőkönyvbe, hanem az, amit a mögötte másodikként befutó cseh Svoboda teljesített, és ami hat tizeddel gyengébb volt a magyar idejénél. Somfay méterekkel verte Svobodát, ezt a helyszínen tartózkodók megerősítették, de ez a jegyzőkönyvből nem derült ki.

Ha javítják a figyelmetlenségből vagy rosszindulatból elkövetett hibát, akkor az öt atlétikai szám után a finn Lehtonen a második az összesítésben, Somfay pedig a bajnok. A magyar vezérkar azonban nem óvott, mert nem akarta a jól alakuló magyar–francia kapcsolatot mérgezni, és mivel Somfay katona volt, a katonaság szellemiségével nehezen volt összeegyeztethető holmi óvás.

Somfay Elemér 1924-ben, Párizsban (Magyar szó 79. évf., 53. szám)

Somfayt akkor nem háborította fel az eredmény, négy év múlva azonban nem tudott javítani, mert elszakadt az Achilles-ína a felkészülés alatt. 1932-ben már mint öttusázó vett részt az olimpián, de nem volt esélye az éremszerzésre. Élete vége felé már sokkal inkább bántotta a meg nem kapott dicsőség. Sírkövére azt íratta, hogy örökös magyar bajnok atléta, és a párizsi olimpia bajnoka.

Az elsikkasztott papír

1932-ben Pelle István tornában szerzett két aranyérmet, egyet talajon, egyet lólengésben. Még egy harmadik is járt volna neki Los Angelesben, de az egyéni összetett verseny aranyérmét nem kaphatta meg. Az volt a szabály, hogy ha valaki ront a gyakorlat elején, akkor újrakezdheti. Pelle így is tett, és második gyakorlata a lovon már kifogástalanul sikerült.

A javított gyakorlat jegyzőkönyvét azonban nem találták meg, csak a hibásét, így az összetettben azt vették alapul. Pelle így második lett, a javított gyakorlat az első helyre emelte volna. „Elsikkasztották” – állapították meg a korabeli tudósítók a helyszínen, de nem tudtak felülvizsgálatot kérni. Pelle a szerenkénti döntőkben ismét a legszebb gyakorlatot mutatta be. A 36-os olimpián már nem volt jó formában, nem volt esélye a címvédésre. A háború után Argentínában telepedett le, ott is halt meg.

Az első megpróbáltatás műkorcsolyában

Az 1948-as téli olimpián a Kékessy Andrea, Király Ede műkorcsolyapáros úgy lett a második St. Moritzban, hogy a legnagyobb rivális belga pár női tagja, Micheline Lannoy az utolsó másodpercekben a fenekére huppant. Szakadó hóesés volt, a pontozóbírók nem akarták észrevenni, és azt sem, hogy a kűrjük 20 másodperccel hamarabb ér véget, mint ahogy előre jelezték. Itthon nagy felháborodást váltott ki az eset, a zsűrit ráadásul eredetileg hét tag alkotta volna. Végül tizenegyen pontozhattak, és a feltöltés előnytelen volt a mieinknek. A szakvezetés hiába háborgott, az eredetileg meghatározott sorrenden nem változtattak. Kárpótlást az jelentett, hogy 1949-ben nagy fölénnyel megnyerték a világbajnoki aranyérmet. A belga páros férfi tagja, Pierre Baugniet visszavonult a győzelem után. Kékessy Andrea 95 éves, a kanadai Ottawában él, tökéletesen emlékszik az őket ért méltánytalanságra.

Nem vették észre a szabálytalan váltást

Tumpek György és Mitró György (fotó:jochapress)

Ugyanezen az olimpián az úszóknál a férfi 4×200-as magyar gyorsváltó remekül úszott, a versenybírók pedig szemet hunytak az amerikaiak harmadik rossz váltása felett, így a Nyéki Imre, Mitró György, Szathmári Elemér, Kádas Géza összetételben versenyző magyarok be kellett hogy érjék a második hellyel.

Nem hajszálon múlt a végső helyezés, mert 1,6 másodperces különbség alakult ki az első és a második között, de ha a versenybírók bátrabbak, akkor Magyarország történelmi aranyat nyerhetett volna. A korai váltást a helyszínen lévők mind látták, a magyar küldöttség akkor sem óvott, amiben közrejátszhatott a vesztes háború.

Arany helyett fair play-díj Rozsnyói Sándornak

   1956-ban a melbourne-i olimpián a 3000 méteres akadályfutásban Rozsnyói Sándor volt az olimpia nagy favoritja. Két évvel az olimpia előtt Európa-bajnok lett, és világrekordot is felállított. Eredetileg a második helyen ért célba, de a zsűri úgy foglalt állást, hogy a brit Brasher meglökte a harmadik helyen befutó dán Larsent és Rozsnyóit az egyik akadálynál, ezért kihirdették a magyar sikerét.

Az eredményjelzőn is az jelent meg, hogy a magyar futó a győztes. Fél órán át örülhetett az aranyéremnek, mert az angolok óvtak. Rozsnyóit meghallgatták, és ha azt mondja, csak egy kicsit is meglökte őt az élete formájában futó, a döntőben egyéni csúcsán másodperceket javító angol, akkor ő az olimpiai bajnok, hiszen az egyik bíró is így látta. Rozsnyói azonban a becsületes utat választotta, és nem hazudott. Cselekedetéért fair play-díjat kapott 2007-ben. Az olimpia után nem tért haza, Sydney-ben telepedett le, és ott is halt meg, a hamvait 2015-ben hozták haza. Brasher később újságíró és televíziós riporter lett, több olimpián nem indult.

(A teljes írás a telex.hu oldalain olvasható)