Huszonöt éve hunyt el Sárközi István
Fotó: Domby Iván
A 25 évvel ezelőtt tragikus körülmények között elhunyt Sárközi István labdarúgó olimpiai bajnokra emlékezett a MOB Emlék- és Hagyományőrző Bizottsága az Új Köztemetőben január 31-én, a mexikói ötkarikás játékok bajnokának szépen megújított síremlékénél.
Az Olimpiai Himnusz hangjai után Győr Béla, a bizottság tagja, a Hagyományőrző Munkacsoport vezetője emlékezett hosszan a tragikus sorsú, néhány kérdésben rehabilitálásra váró bajnokról.
Sárközi István labdarúgó 1947. október 21-én Jászberényben született. Édesanyja hűtőgépgyárban, édesapja a terményforgalmi vállalatnál dolgozott. Fiútestvére után 15, leánytestvére után 10 évvel született, így kései gyerek volt a jászberényi Kőkép utcai családi házban.
1954-től 1962-ig volt általános iskolai tanuló a jászberényi Kossuth úti (Morgó) iskolában. Az általános iskola befejezése után a jászberényi 606. számú Ipari Iskolába íratták be szülei, majd három év elteltével karosszérialakatos szakmunkás képesítést szerzett megfelelő eredménnyel. Első munkahelye a hűtőgépgyári garázsműhelyben volt. Sárközi István, akkori becenevén Potyka 8-9-éves korában már kitűnt társai közül az iskolai testnevelési órákon, a focimérkőzések során. Később a Csiszi becenevet kapta társaitól. Korompai István, a Lehel SC utánpótlásedzője látta meg és hívta el a serdülők edzéseire. Három éven át foglalkozott vele, a serdülő csapatban megállta a helyét. Innentől kezdte magát képezni, az edzéseket meghosszabbította, a szabadrúgásokat, lövéseket, szögleteket, 11-es rúgásokat nagy szorgalommal gyakorolta, idősebb játékosokat hívott segítségül. Rövidesen az ifivel bajnokságot nyert, amelyekben kitűnt lelkesedésével, akaraterejével és játékával. 1965 őszén, amikor a Lehel SC NB I./B-s csapata kiesésre állt, a csapat edzője több fiatalt állított be a csapatba, többek között Sárközi Istvánt is, de az együttest a kieséstől megmenteni már nem tudták. A társak szerint minden megvolt benne, ami egy nagy labdarúgónak kellett. A szorgalom, mellyel egy hétközi edzésre is úgy készült, mint egy tétmeccsre. A vasakarat, amit az mutatott, hogy képes volt sírva fakadni, ha valami nem úgy sikerült, ahogyan eltervezte. Erőszakos volt, gólra törő, és nagyszerűen végezte a szabadrúgásokat is.
Az Egri Dózsa ekkor figyelt fel rá. Az 1966-os szezont már a hevesi megyeszékhely csapatában kezdte. Tehetségére az Egri Dózsa játékosaként és utánpótlás-válogatottként figyeltek fel 1968-ban az MTK vezetői. Még abban az évben, már az MTK labdarúgójaként bekerült a mexikói olimpiára készülő, Lakat Károly kapitány vezette csapatba. Az olimpián két mérkőzésen játszott a Salvador elleni 4:0-ás és Ghána elleni 2:2-esen, ezeken egy gólt szerzett. Az olimpiai válogatottal így aranyéremmel tért haza Mexikóvárosból. 1969-ben a magyar Ligaválogatottban szerepelt egy salvadori túrán. Az olimpiai válogatottban tíz alkalommal játszott, a nagyválogatottban kétszer, itt is egy gólt ért el.
Teljes cikk az olimpia.hu oldalon
