Iga Swiatek: Elképesztő volt Nadallal párost játszani!

Hiába a domináns szezon és teljesítmény, Iga Świąteknek is meg kell küzdenie a saját bizonytalanságaival. Többek között erről is beszélt egy interjúban.

57 győzelem, 7 tornagyőzelem, 2 Grand Slam-cím, 1. hely a ranglistán – számokban kifejezve így néz ki Iga Świątek 2022-es szezonja. A lengyel teniszező a múlt héten a US Openen nem talált legyőzőre, amellyel valamilyen szinten még saját magát is meglepte, mivel az észak-amerikai keménypályás versenyeken nem igazán találta a formáját.

A Vogue-nak adott interjúban elárulta, hogy a Roland Garrost követően úgy érezte, nem tud annyira lazán és felszabadultan játszani, de a legjobb pillanatban sikerült megtalálni a megfelelő egyensúlyt. A lengyel teniszező beszélt arról is, milyen élményeket szerzett a teniszen túl New Yorkban, és hogyan hatott rá Rafael Nadal idei teljesítménye.

Hirdetés

Gratulálunk! Mivel ünnepeltél a győzelmed óta?

Nem volt megállás. Előző este megnéztem a Hamiltont, de ezt leszámítva többnyire médiakötelezettségeim voltak, szóval nagyon várom már, hogy ledőlhessek tévét nézni vagy könyvet olvasni.

Láttunk a Today Show-ban a trófeával. Gondolom, azért nem kellett egész nap New York utcáin cipelned.

Igen, elég furcsa ezzel sétálni New Yorkban (nevet). Be kellett vinnem a Today Show-ba, de normál esetben nem sétálgatok vele, próbálok átlagosan viselkedni. Elég jó dolog úgy végigsétálni az utcán, hogy nem sokan ismernek fel, mert egy ennyire intenzív verseny után nem árt a nyugalom. Sétáltam egy kicsit a Central Parkban is, szóval boldog vagyok.

Remek szezont futsz. Volt valami elvárásod vagy célod a US Opent megelőzően?

Azt mondanám, hogy a teljes észak-amerikai keménypályás sorozat előtt nagyobb elvárásaim voltak, mint konkrétan a verseny előtt. Csodálatosan alakult az idény első fele, nagyon kiegyensúlyozottan játszottam, és összejött az a győzelmi sorozat. Szürreális volt, közben viszont az volt az érzésem, hogy minden meccsen a legjobbamat kell nyújtanom. A Roland Garrost követően kellett néhány verseny, mire ezek az érzelmek leülepedtek kicsit, és valamelyest megváltozott a hozzáállásom – pont a US Openre, a lehető legjobb pillanatban állt össze. Az is segített, hogy ezeket a körülményeket nem annyira kedvelem, mert így nem volt mit üldözni. Megnyertem azokat a versenyeket év elején, nagyon elégedett vagyok ezekkel. Lehetővé tette, hogy felszabadultabban teniszezzek. Ugyanakkor a Roland Garros óta a US Open volt az első verseny, ahol szabadnak éreztem magam.

Egy jótékonysági mérkőzés erejéig a példaképeddel, Rafael Nadallal is játszottatok egy vegyes párost. Ez is nagy lökést adhatott.

Ez egészen elképesztő volt. Igazából néhány évvel ezelőtt Roland Garroson játszottunk már egyesben, az egy születésnapi ajándék volt a csapatomtól (nevet). Hihetetlen élmény volt, hogy ezúttal a pálya ugyanazon oldalán szerepeltünk, ráadásul egy nagyszerű ügy érdekében – csodálatos dolog, hogy együtt hallathattuk a hangunkat, hogy segítsünk másoknak. Olyan pillanat volt, amelyben megálltam egy pillanatra, hogy végiggondoljam, milyen út vezetett idáig, hogy lényegében valóra vált az álmom. Rafa nagyszerű ember a pályán és azon kívül is, hatalmas inspirációt jelentett, különösen ebben a szezonban, amikor láthattam az Australian Open döntőjében. Extra motivációt, még több elszántságot adott a pályán, amikor szükségem volt erre, szóval hálás vagyok, hogy Rafa körül lehettem.

Mit gondolsz, az a tény, hogy ebben az évben már megnyerted a Roland Garrost, lehetővé tette, hogy ezen a tornán egy picit felszabadultabban lépj pályára?

Az a legfurcsább ebben az egészben, hogy szerintem a legelső Grand Slam-döntőmben éreztem a legkevesebb nyomást, mert akkor még én voltam a kevésbé esélyes, akinek már a döntő is hatalmas eredmény volt – még csak kiemelt sem voltam. Senkinek sem kellett bizonyítanom. A második Roland Garrosnál és ezen a versenyen is úgy éreztem, hogy valamelyest nagyobb a nyomás, leginkább Franciaországban, ott ugyanis mindenki azt várta tőlem, hogy salakpályás specialistaként én fogok nyerni. Itt is megéreztem, hogy mi forog kockán. A US Openen teljesen más döntőt játszani, mint a többi versenyen. Hangosabb, ez egyszer biztos (nevet). Sokkal nagyobb, lehet látni a hírességeket, a hangulat teljesen más. Tudtam, hogy mi a tétje a meccsnek, Ons pedig olyan játékos, aki veszélyes lehet. Használta a Wimbledonban megszerzett tapasztalatát is, nagyon stabil éve volt, szóval tudtam, hogy remek küzdelem lesz.

Egészen magával ragadó volt az a kölcsönös tisztelet, ami megvan közted és Ons között. Mindkettőtöknek remek éve van – jó volt együtt végigcsinálni ezt az egészet?

Egyértelműen. Ons remek ember. Én egy picit introvertáltabb vagyok, de neki köszönhetően remek a kapcsolatunk – nagyon nyitott, mindig mosolyog, és szórja a poénokat. Remek dolog volt megismerni őt, játékosként pedig hatalmas elszántsággal és ambícióval rendelkezik. Nagyszerű, hogy megvan közöttünk a tisztelet. Szerintem ez fontos a női tenisznek. Nincs feszültség köztünk az öltözőben, a lányok mindannyian nagyon kedvesek és támogatják egymást. Habár folyamatosan küzdünk egymással a pályán, ahol a győzelemre törekszünk, ez egy remek környezet.

Említetted, hogy Ons állandóan poénkodik, de neked is remek humorod van. Hangosan nevettünk, amikor megkaptad a pénzdíjról szóló csekket, te pedig rávágtad: „Örülök, hogy nem készpénzben kaptam.” Szerinted a humor is segíthet, hogy jobb játékos legyél?

Talán nem a humorérzék, mert az szerintem eléggé szubjektív dolog, de az egyértelműen, ha tudsz egy kis távolságot tartan ettől az egésztől. Amikor a touron vagy, nem gondolhatsz és koncentrálhatsz mindig csak a teniszre, az élet apróságainak is örülnöd kell. Én alapvetően eléggé szarkasztikus vagyok, és ezt igyekszem is kihasználni néha (nevet). Ezért örültem meg annyira, amikor láttam Matthew Perryt a US Open döntőjében, Chandler ugyanis a szarkazmus királya lényegében. Egy dolog biztos: az egyensúly szempontjából hasznos lehet, és ebben a csapatom is a segítségemre van – hogy időnként ember is legyek, ne csak sportoló vagy teniszező.

Logikus. Sokszor beszélnek arról, hogy te vagy az első lengyel US Open-bajnok. Mit jelent számodra, hogy ilyen formában képviselheted a hazádat?

Őszintén szólva, ez hihetetlen érzés, különösen manapság, amikor azt érzem, hogy egységesnek kell lennünk. Amint azt tudjátok, az egyik szomszédunknál, Ukrajnában épp háború zajlik, szóval az, hogy Lengyelországot képviselhetem, és talán csempészhetek egy kis örömöt és pozitív hírt az emberek életébe, igazán inspiráló a számomra, arra sarkall, hogy menjek előre. Van, hogy csak szórakoztatni szeretném az embereket, főleg a lengyeleket, mert nagyon büszke vagyok az országomra, különösen arra, ahogyan megbirkóztak az előző néhány hónappal.

Említetted, hogy Lengyelország közel van Ukrajnához, és egyébként is nyíltan beszéltél arról, hogy támogatod az ukránokat. Mivel egyre nagyobb felület áll a rendelkezésedre, hogyan döntöd el, hogy milyen ügyekről beszélsz, miket támogatsz?

Próbálom figyelembe venni, hogy ez nem kötelező, mert nem szeretnék mindennek az arca lenni. Nem hoznám magam ebbe a helyzetbe, mert ez is extra nyomást jelentene. Lényegében próbálom megtalálni a megfelelő pillanatot és a helyesnek vélt ügyeket, amikről beszélhetek, és mindezt igyekszem okosan csinálni. Örülök, hogy jó emberek vesznek körbe, akik irányítani is tudnak egy kicsit. Meg fogom tartani az egyensúlyt a pályán elvégzett munka, illetve az azzal járó befolyás között. Még mindig csak 21 vagyok, most tanulok bele. Lépésről lépésre haladok.

Vannak játékosok, akiket azért csodálsz, mert képesek egyensúlyozni az aktivizmus és a sportolói karrier között?

Nagyon sokan. Azt gondolom, hogy a legnagyobb sportolókban mind megvan ez az egyensúly. Elsőként azonban Serena ugrik be, aki sok éven át teniszezett anyaként, miközben az üzleti életben elért eredményei is lenyűgözőek. A női sportban ezt senki sem csinálta ilyen szinten, szóval egyértelműen példaértékű, és csodálom is emiatt.

Térjünk vissza a beszédedre. Azt mondtad, hogy jól érezted magad New Yorkban, sok inspiráló emberrel találkoztál. Hogyan összegeznéd az előző hetek tapasztalatait?

Próbálok hozzászokni New Yorkhoz. Egyfelől nagyon hangos, sok minden történik, könnyű kizökkenni. A verseny alatt próbáltam a lehető legnyugodtabb maradni. Volt szerencsém megismerni Lindsey Vonnt, ami egészen elképesztő volt, régóta csodálója vagyok a sportban elért eredményei miatt, valamint azért, ahogyan azon kívül képviselte magát. Sealt is megismertem, ami elég menő. Van egy közös fotóm Serena Williamsszel. Szóval igen, már a torna előtt azt éreztem, hogy sikerült valami nagyszerű dolgot elérnem.

(eurosport / vogue)