Így lettek bajnokok
A MOM Kulturális Központban mutatták be az „Így lettünk bajnokok” című sportkötetet, ami 30 sikeres magyar versenyző gyermek- és fiatalkorát eleveníti fel, korábban sosem publikált történeteken keresztül.
Bruckner Gábor, Gy. Szabó Csilla, Török László és Ballai Attila. Fotó: MOB
A 372 oldalas portrékötetben 30 bajnokkal beszélgetett el a négy szerző: Ballai Attila, Bruckner Gábor, Gy. Szabó Csilla és Török László.
Dr. Kemény Dénes 1996 decemberére emlékezett vissza, amikor szövetségi kapitányi kinevezését követően először volt alkalma megismerkedni a könyv létrejöttében kulcsszerepet vállaló Bruckner Gáborral és Ballai Attilával. Az ekkor még „riválisként” dolgozó újságírók a későbbiekben közösen hozták létre az utánpótlássport.hu portált, jelen kötetükben pedig az ifjúsági és a profi sport érdekes elegyét mutatják be.
A vízilabdaedzőt követően a pulpituson helyet foglaló érintettek kerültek rivaldafénybe. Elsőként a könyv négy szerzője ismertette meglátásait.
Bruckner Gábor a sportolóknak, a szülőknek, a nevelőedzőknek, valamint a média képviselőinek mondott köszönetet, majd kifejtette, miért is tartotta fontosnak a kötet megszületését.
„Szerettük volna azt is bemutatni, hogyan élték meg a sikereket, a kudarcokat azok, akik végül felnőttként a csúcsra értek, hogy ezzel is tanulságos történetekkel szolgáljunk gyerekeknek, szülőknek, nevelőedzőknek egyaránt.”
Kollégája, Török László a szerencse szerepéről beszélt. Véleménye szerint egy sportoló sikeressége 51%-ban a szerencsének, 49%-ban pedig az elvégzett munkának, a kitartásnak, az alázatnak köszönhető, „az 51-hez viszont az kell, hogy a sportoló a maradék 49-ben 1000 fokon égjen”. A könyvben a szerencse és a tudás összeérésének pillanatát igyekeztek elkapni.
Gy. Szabó Csilla a sportolók emberi oldalára hívta fel a figyelmet, és köszönetet mondott a 30 érintettnek őszinteségükért. Ballai Attila a tehetség faktoráról is említést tett, amely szerinte bár elengedhetetlen, de a karakter és a jellem ennél jóval fontosabb.
Ungvári Miklós 10 gyermekes családban nőtt fel, elmondása szerint pedig „a sport faragott a vidéki bunkóból Pinokkiót”. A család, mint motiváló erő többeknél is előkerült, egyeseknél testvéri rivalizálásként, másoknál szülői támogatásként vagy küzdelemként.
Kammerer Zoltán gyors felnőtté válásáról mesélt, melyben nagyapja 1994-es halála, és akkori barátnője krónikus betegsége egyaránt komoly szerepet játszott. Elmondása szerint ekkor döntött úgy, hogy végképp mindent alárendel a sikernek és a győzelemnek.
Sastin Marianna az érme másik oldaláról, mindössze 20 hónapos kisfiáról nyilatkozott, Rasovszky Kristóf a sportolói közeg és a barátok fontosságát hangsúlyozta, Baji Balázs pedig a sérülését követő rehabilitációjáról, és tokiói reményeiről adott hangot.
(MOB)
