Isten éltesse Gyurta Dánielt! Boldog Karácsonyt!

A Karácsony lényegét sikerrel tompítók világszerte leszűkítették az ünnepet arra a megfogalmazásra, mely szerint a Karácsony a Szeretet Ünnepe. Ez az ünnep az ő olvasatukban leginkább arra jó, hogy maximálisan felfűtsék az ajándékozási lázat, amelynek során az emberek jelentős része erőn felüli költekezésben éli ki magát. Ezt kívánja az üzlet, a milliárdosok érdeke, miközben igyekeznek elfedni, mi is a Karácsony valódi üzenete.

Tévedés ne essék, a Karácsony valóban számtalan lehetőséget kínál a szeretet gyakorlására, de itt ennél sokkal többről van szó. A Karácsony ugyanis a keresztény világ második legnagyobb ünnepe, amikor minimum 1,2 milliárd ember a Megváltó, Jézus születését ünnepli. És ez az ünnep alkalmat ad – túl a természetesen mindenkinek jóleső, mértéktartó ajándékozáson – a Családok elmaradt évközi összejöveteleinek pótlására, a meghitt együttlétekre és bizonyos dolgok, események, történések átgondolására, vagy éppen új gondolatok ébresztésére is.

E sorok elkövetője például „visszakalandozott” egészen kisgyermek korának éveibe, azokba a bizonyos „ötvenesekbe”. A nem feledhető Rákosi-évekbe, amikor az embereket a templomoknál „felírók” várták, és az oda betérőket a megfelelő „elvtársaknak” szorgalmasan jelentgették is. Nem is eredménytelenül! Egyszerű tanítónő édesanyámat például a kerületi Tanácsházára rendelték be és kemény megrovásban részesítették („Nem lesz ez így jó, Jocha elvtársnő!”) azért, mert fiacskája elcsatangolt és ismételten feltűnt a Kispest-Wekerle telepi Szent József templom ministránsai között…

És nagyon jól emlékszem a hatvanas-hetvenes, de még a nyolcvanas években is gyakran előforduló „berendelésekre” is, amikor a rettegett Egyházügyi Hivatalba invitálták „egy kis beszélgetésre” azokat a papokat, akik nem álltak be a „békepapok” sorába.

Joggal kérdezheti bárki: mit is keresnek ezek a sorok, ezek a gondolatok egy önmagát sporttal definiáló oldalon? Kis türelmet kérek, amíg kiegyenesedik a látszólagos vargabetű. A rendszerváltás óta ugyanis sok mindent lehet jogosan és különösebb következmények nélkül is bírálni, ami nem úgy alakult, ahogy lehetett-kellett volna történnie. Az is letagadhatatlan tény: mindenki szabadon gyakorolhatja vallását annak ellenére is, hogy a régi reakciók még mindig kísértenek. Tehát aki akarja, gyakorolhatja a hitét, tartozzon bármely egyházhoz, vagy felekezethez. És ha ez olykor hivatalos fórumokon, találkozókon vagy ünnepségeken szóba kerül, nem kell senkinek sem nagyot nyelnie, vagy éppen „mellégurigatnia”.

A napokban volt a magyar sport egyik kiemelt eseménye az év végi Gála, amelyen kiosztották az ilyenkor szokásos elismeréseket a legjobbaknak megválasztottak számára. A műsorról csak annyit, nem az én tisztem minősíteni, de azt azért elárulhatom: sokadmagammal együtt nem voltam „elvarázsolva”. A lényeg persze nem ez volt, hanem a legjobbak nyilvános elismerése, a helyszínen és a televízió jóvoltából milliós közönség előtti köszöntése. Ritka pillanatnak is szem- és fültanúi lehettünk, hiszen a díjátadók között megjelent a Nemzet Sportolóinak egyike, az öttusázó fenomén, Balczó András is. Az a Balczó, aki abszolút nem szabványosítható módon gondolkodik az életről, annak értelméről, és egy, még a nyolcvanas években „jóindulattal megvagdosott” tévéfelvétel sugárzása óta csak egyenesben hajlandó bármit is mondani.

Megható volt, ahogyan a 76. évében járó Nagy Bajnok néhány, rövid mondatban kívánt útravalót adni a férfiak szavazása győztesének, Gyurta Dánielnek, hogy a végén így köszönjön el tőle: „Isten éltesse Gyurta Dánielt!”

Mostantól egyetlen napilapot, internetes fórumot vagy éppen televíziót sem fogok nevén nevezni, ha a bennük megjelentekhez bármi kiegészítést vagy éppen észrevételt szeretnék fűzni. A lényeg ugyanis nem az, melyik lapban, ki és mit írt le, hanem az, ami abban kiegészítésre, változtatásra vagy egyszerűen csak figyelemfelhívásra szorul. Szóval számos helyen is idézték – több-kevesebb sikerrel – Balczó szavait, de abban következetesek voltak az általam meglátogatott fórumok, hogy egyszerűen „lenyelték” a végét. Mintha szégyellték volna Isten nevét megjeleníteni…pedig ennek törlésére ma már – hála Istennek! – semmiféle paragrafus, vagy utasítás nem kényszerít sem szerkesztőket, sem újságírókat. A nemtörődömség vagy tudatlanság azonban ma is dolgozik sokakban, így kénytelenek vagyunk elviselni ezeket a „praktikus rövidítéseket”.

Szerencsére ezek a praktikák nem változtathatnak a lényegen, ami ilyenkor, Karácsony ünnepnapjain azért nagyon sokakban megfogalmazódik, tudatosul. Hogy a lényeg nem az evés-ivásban, az ajándékok dömpingjében, hanem az emberiség Megváltójának, Jézusnak születésében van. S hogy ezt ma, Magyarországon nyugodtan le is írhatjuk. Ezért ismételhetem meg jómagam is Balczó András szavait, aki őszintén gratulálva Gyurta Dániel sikereihez, befejezésül volt oly merész, és elcsépelt szlogenek helyett ezt mondta: „Isten éltesse Gyurta Dánielt!”

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!