Jászapáti Petra: Erre 80 éves koromban is emlékezni fogok!
A 23 éves rövid pályás gyorskorcsolyázó, Jászapáti Petra élete eddigi legjobb formáját mutatta a pekingi téli olimpián, ez pedig a vegyes váltóval bronzérmet ért, és az a dobogó végre a női válogatottnak is meghozta a hőn áhított áttörést az ötkarikás játékokon.
Jászapáti Petra immár itthon (fotó: Tumbász Hédi)
– Látszik, hogy az egész csapat rettenetesen fáradt. Ennyit kivett a válogatottból az olimpia?
– Nagyon-nagyon hosszú időszakon vagyunk túl, és nem is csak onnantól, hogy elindultunk Pekingbe, hiszen már azelőtt is karanténban voltunk – kezdte az olimpiai bronzérmes Jászapáti Petra, akinek a válogatott többi tagjához hasonlóan kiült a kimerültség az arcára. – Szükségünk van egy kis pihenőre, kikapcsolódásra. Kint, Pekingben nagyjából este tízre lett vége a futamoknak, utána még doppingvizsgálat is jöhetett. Mire hazaértünk és megvacsoráztunk, lehetett fél tizenkettő, hajnali kettőig nem tudtam elaludni, úgyhogy az alvás is ránk fér.
– Hogyan élték meg Kónya Zsófiával, amikor kiderült, hogy szerepelni fog a programban a vegyes váltó?
– Már két-három évvel az olimpia előtt téma volt, hogy az ötkarikás programba kerül, de a koronavírus miatt mégis kérdésessé vált, mi lesz vele. Az volt ugyanis eredetileg a kitétel, hogy a világbajnokságon vagy az Európa-bajnokságon kell szerepelnie a számnak, amire a pandémia alatt nem volt lehetőség. Úgyhogy amikor kiderült, mégis megrendezik Pekingben, nagyon boldogok voltunk!
– Említette korábban, tartott attól, hogy egy férfi versenyző esetleg ellöki. Pontosan mi keltett önben félelmet?
– A gyorsaságtól tartottam, mert nagyon nagy erők hatnak ránk egy-egy kanyarban. 111 méter a pálya, ezt egy férfiversenyző 8.1 másodperc alatt teszi meg, míg nekem a leggyorsabb köröm 8.3-8.4 körül szokott lenni. Ez már jócskán közeledett a fiúk idejéhez, négy évvel ezelőtt még messzebb volt tőlük a köridőm. Az évek alatt könnyebb lett az összedolgozás, de nagyon sokat kellett beszélgetnünk arról, kinek milyen lökés lenne jó, mit szeretne.
– Élete formájában versenyzett Kínában, a vegyes váltóval pedig a női szakágnak is megjött a várva várt áttörés, sikerült bronzérmet szerezni. Hogyan tudta ezt kihozni magából?
– Rengeteg év munkája van ebben az eredményben, nem csak négy–nyolc év, inkább tizenhárom-tizennégy. Fizikailag is jó formában voltam, de mégis mentálisan éreztem magam a topon. A sportpszichológusommal rengeteget dolgoztunk azért, hogy a lehető legjobb állapotban állhassak rajthoz Pekingben.
– Fizikailag vagy mentálisan volt megterhelőbb az olimpia?
– Szerintem mindkettő ugyanúgy… Egy-egy versenyünk általában három, maximum négy nap szokott lenni, az olimpiai kvalifikációs futamainkat csütörtöktől vasárnapig rendezik, a többi világesemény csak pénteken kezdődik. Az olimpiai programot viszont széthúzzák két hétre, minden versenynap után pihenőnap következik, elképesztő hosszan kell koncentráltnak maradni.
– Hogyan tudták „felszívni” magukat két versenynap között?
– Igyekeztünk feltöltődni. Ahogy már említettem, a futamok után általában hajnali kettő körül sikerült elaludni, másnap többnyire későn ébredtünk. Utána kisebb átmozgató edzés következett vagy akár egész napos pihenőt kaptunk, így futottunk neki a következő versenynapnak. Mindig sikerült kikapcsolódnom valahogy, megnéztem egy filmet vagy olvastam.
– Milyen volt a világ az olimpiai dobogóról?
– Nagyon szép… Sosem fogom elfelejteni! Ez olyan emlék, amelyre, nem is tudom… Szerintem nyolcvanévesen is emlékezni fogok. Az egészre. Amikor becsukom a szemem, látom magam előtt, felvillan, ha kérdeznek róla.
– Az öccse is versenyző, még az is előfordulhat, hogy együtt mennek a következő játékokra.
– Csodálatos lenne, de még négy év van addig, egyelőre csak a világbajnokságig látok, nem tudom, mi lesz utána. Már az is nagyon jó érzés, hogy együtt mehettünk az ázsiai világkupa-állomásokra, remek élmény volt, hogy a testvérem ott volt mellettem.
– Ezek szerint az sem zárható ki, hogy 2026 előtt befejezi versenyzői pályafutását?
– Nem gondolkoztam még ilyesmin, a legtöbb sportoló az olimpiáig tervez, tovább nem… Nálam ez mindenképp így van, utána viszont lesz idő kicsit többet pihenni, átgondolni a dolgokat. A legutóbbi idény rettenetesen hosszú volt, sőt, igazából az utolsó kettő, hiszen a koronavírus még kimerítőbbé, nehezebbé tette. Így aztán főleg ennek a szezonnak a végéig számoltam, még lesz egy világbajnokságunk is március elején, aztán meglátjuk, hogyan tovább.
(nemzetisport.hu)
