Kálovics Anikó: Papp Krisztina nagyon jó tízezret futott!

Kálovics Anikó kisfiával, Dáviddal (Fotók: Zsódér Zsolt)

Lassan húsz éve, hogy világversenyeken képviseli a magyar atlétikát Kálovics Anikó, a szombathelyiek büszkesége. Korából egyáltalán nem csinál hiúsági kérdést, a világ legtermészetesebb hangján közli, hogy bizony már 37 is elmúlt. 

E tény ismeretében kétszeresen is dicséretes, hogy ambíciói változatlanul megvannak, nagyban készül és reméli, nem hiába emeli ismét a fordulatszámot. Célja nem kisebb, mint az ötödik olimpiáján való részvételi jog kiharcolása.

„Ha az elejétől számolom, akkor már több mint harminc éve sportolok, hiszen az úszást ötévesen kezdtem. Az atlétikával jóval később kerültem kapcsolatba; tizennégy évesen lettem a BEAC-MAFC sportolója. Öt ével később már komoly sikerként élhettem meg a világbajnokságon, 5000 méteren kiharcolt 11. helyemet.”

Ez 1996-ban történt, azóta Anikó folyamatosan versenyben van a világ legjobbjaival, bár érmet csak egyetlen világversenyről sikerült hazahoznia. Ez 2003-ban jött össze neki, amikor a mezei futó Európa-bajnokságon hatezer méteren a bronzérmet tudta megszerezni.

„Mindenki nem lehet első, én pedig rettentően szerettem és szeretem mindmáig is a futást. Az eredmények ismeretében a 2006-os esztendő volt számomra a legsikeresebb. Ekkor futottam Olaszországban életem legjobb eredményét (2:26:43 óra), ami még ma is jó időnek számít. Bár 2007-ben első lettem a torinói maratonon, a 2008-as, pekingi olimpiára mégis 10 ezer méteren jutottam ki.”

A jó eredményekben gazdag éveket egy nem várt, jókora hullámvölgy szakította meg. 2009-ben – miután négyszer futotta le 2:30 órán belül a maratoni távot – a túledzettség állapota jelentkezett nála.

„Azonnal abbahagytam a futást és orvosi tanácsra majd egy évig teljesen leálltam az edzésekkel. Más sporttevékenységekkel igyekeztem oldani a feszültséget. Így rendszeresen úsztam, tollaslabdáztam és fitness klubokba is járogattam. Visszatérésemet követően ugyan kijutottam negyedik olimpiámra is, ám Londonban nagyon „nyögvenyelősen” ment a futás és erősen közepes idővel csak a 95. helyen értem célba a maratonfutásban.”

Valószínűleg a legjobbkor érkezett meg az életét alapvetően befolyásoló új kihívás, hiszen 2012. novemberében bejelentette, hogy kisbabát vár.

„Nagyon örültünk neki párommal, Zsódér Zsolttal, hiszen már régóta tervezgettük a gyermekvállalást. Dávid 2013. júniusában meg is érkezett és azóta ő van az életünk középpontjában. Kisebb csodaként éltem meg, hogy kilenc hónappal később, 2014. márciusában győzni tudtam a mezei futó Ob-n, ahol ugyancsak „hézagos” felkészültséggel álltam rajthoz. Igazándiból csak júliustól kezdtem el fokozatosan a keményebb munkát, miután abbahagytam a szoptatást. Ám ez a jelenlegi edzésmunka is hol van a legkeményebb időkben végzett gyakorlásoktól, hiszen annak idején hetenként 120-150 kilométert is megtettem, most pedig még csak heti 80-100 kilométert futok. Ennek megfelelően nem is minden nap edzek kétszer, de majd annak is eljön az ideje.”

Hogy mikor, arra most még csak nagyjából tud válaszolni Anikó, aki jelenleg a Zalaszám színeiben versenyez. Azonban egyben eltökélt: igyekezni fog, hogy kiharcolja az ötödik olimpiai szereplés lehetőségét is.

„A korábbi évekből tele vagyok élményekkel, szép emlékekkel és sikerekkel egyaránt. Most is ambicionálom a futást, de első az egészség. Ha bírni fogom, megpróbálok akár 40-42 éves koromig is versenyben maradni, tehát nem arról van szó, hogy valamiképpen ki kell bírnom Rióig, és másnap abbahagyom. Úgy gondolom, 2015. tavaszára visszanyerhetem a régi formámat, s ez esetben sikerrel teljesíthetem a maratoni távon a kiküldetési szintet.”

Erre legalább jövő tavaszig várni kell. Anikó természetesnek tartja, hogy a sportág kiemelt versenyeit is figyelemmel kísérni. Mint például a kedden, Zürichben elkezdődött 2014. évi atlétikai Eb történéseit.

„Mindjárt az első napon számomra különösen érdekes és figyelmet érdemlő szám, a női 10 kilométer döntőjére is sor került, ahol a maratonnal kacérkodó Papp Krisztina és a már most is maratonistának számító Erdélyi Zsófia is indult. Kriszta nagyon okosan versenyzett, nem fogyasztotta feleslegesen az energiáit. A sokáig volt 6. pozícióját ugyan nem tudta megtartani a célig, de a 9. hely is igen dicséretes a roppant erős mezőnyben. Számomra külön biztatást jelent a már csaknem 41 éves Joe Pavey győzelme, aki szülést követően tudott ismét felfutni a csúcsra. Márpedig én csaknem négy évvel fiatalabb vagyok nála, tehát reménykedem, hogy számomra is van visszatérés a régi, szép időkhöz.”