Kásás Zoltán: a játékosoknak egymást kellene tüzelniük!

Olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok, magyar bajnok játékosként és edzőként legalább ennyi sikerrel büszkélkedhet Kásás Zoltán, a magyar vízilabdázás egyik markáns egyénisége. A jochapress.hu a barcelonai Európa-bajnokságon eddig történtekről a a várható fejleményekről kérdezte a csapataival Bajnokok Ligáját és Szuper Kupát is nyert kitűnő szakembert.

– Megvallom, nagyon nem szívesen nyilatkozom ebben a helyzetben, hiszen igazán nem tudok túl sok jót elmondani válogatottunkról az eddig mutatottak alapján – mondta Kásás. – Nem könnyű a helyzet, ezt most már látni kell. A korábban BL-győztes csapatban szerepelt szakkommentátornak, Szabó Zoltánnak sincs könnyű dolga, de úgy is mondhatnám, hogy minden diplomáciai érzékére szüksége van ahhoz, hogy a tévénézők felé finoman fogalmazza meg a lényeget.

– Ön szerint mi a lényeg, mi az, amit nem lehet elhallgatni?

– Az olaszok 14-1-re verték a németeket, mi pedig meg kellett elégedjünk egy 4-4-es döntetlennel. És ha még Vogel Soma nem véd olyan kitűnően, akár ki is kaphattunk volna. Tévedés ne essék, az, hogy egy ellenfelet négy gólon tudunk tartani, az önmagában nagyon jó. Az viszont, hogy mi is csak négy lőtt gólig jutunk el, az már nagyon nem jó.

 – Mit gondol, miért megy ilyen szerényen a játék, hiszen az olaszok elleni 5-12-nél sem volt sok örömre okunk?

– Azt nem mondom, hogy 7-4-nél megfordíthattuk volna az állást, de az tény, hogy négy, nagy helyzetünk is volt, miközben az olaszoknak egy sem. Mégis ők lőtték a következő gólt, onnan pedig már egyirányú utcában jártak a csapatok.

– Szóval akkor mi hiányzik a mieink játékából?

– A fejekben van a gond, mert fizikailag jó állapotban kell lenniük legjobbjainknak. A kapufákat is fel szokták ilyenkor hozni, de a kapufa nem pech kérdése! A kapufára küldött lövés ugyanis egyszerűen egy túlhelyezett próbálkozás, amit rossznak kell minősíteni. Tehát nincs olyan emberünk, aki fellelkesítené és összefogná a többieket! Ezen túlmenően sem tudom megvédeni a fiúkat, mert nem láttam tőlük azt a minden áron való akarást, ami ma már tényleg elengedhetetlen alapkövetelmény. A kemény lefordulásokat is hiányoltam, pedig ezekre is nagy szükség lenne. Azt szokták mondani: rosszul lehet játszani, de lélektelenül nem. Én azt szeretném látni – bárhogyan is megy a játék -, hogy a játékosok négykézláb is alig tudjanak kimászni a medencéből. Én ezt a teljes erőből való játékot sem láttam ez idáig a mieinknél.

 – Szerencsére javítási lehetőség még mindig van. Például ma délután a hollandok ellen. (16.50, Duna World)

– Eddig nem volt egyetlen, olyan játékosunk sem a vízben, akit Märcz Tamás kapitány kinyújtott kezének nevezhettünk volna. Jó lenne, ha a hollandok ellen ebből is látnánk valamit és az eddiginél sokkal harcosabb játék következne. Ez esetben nyugodtabban néznék a kedden a szerbek ellen esedékes, valóban komoly megméretés elé.

(jochapress / Jocha Károly)