Katona Géza Lőrincz Viktornak adja a legnagyobb esélyt

A napokban Tatabányán és környékén jártam sport ügyekben. A Bányász sportkör irodájában összefutottam egy régi harcossal, az ottani birkózó szakosztály vezetőedzőjével. Katona Géza 1962 óta él sportága vonzásában. Amit mindenképpen tudni kell róla: korábban már kiérdemelte a Magyar Edzők Társasága Életmű-díját. Röviden beszélgettünk.

Katona Géza

– Tízéves voltam, amikor megismerkedtem később életre szólóan megkedvelt sportágammal – emlékezett Katona, aki klubhűségből is sokaknak tarthatna kiselőadást. – A korosztályos bajnokságokon többször is elértem dobogós helyezéseket, de a felnőttek között már nem igazán tudtam kitüntetni magamat. Igaz, a katonaság idején a fehérvári Szondi SE még igényt tartott rám, ott töltöttem le a kétéves katonai szolgálatomat.

– Kik voltak a legjobbak, akikkel birkózott és mi volt a legjobb eredménye?

– Akkoriban nagyon sok, hasonló képességű birkózó volt minden súlycsoportban. A szondisok közül külön is megemlíteném Seres Ferencet (48 kg) és Rácz Lajost (52 kg). Előbbi bronz-, utóbbi pedig ezüstérmet szerzett az olimpián. Ami engem illet, én leginkább csak a hátországot erősítettem, de annál nagyobb örömmel emlékezem vissza arra, hogy egyszer; hivatalos meccsen sikerült legyőznöm a később olimpiai ezüstéremig jutott Tóth Istvánt.

– 1976-ban, huszonnégy évesen élt meg egy nagyon érdekes szituációt.

– Akkor már túljutottam a katonaságon, amikor egy szép napon az akkori vezetők formálisan szétkergették a tatabányai birkózó szakosztály tagjait. Géth Edével ketten kaptuk a feladatot, a szakosztály nulláról történő, ismételt felépítését.

– Milyen sikerrel tették a dolgukat?

– Miközben visszajöttünk a sportágba, jómagam is igyekeztem tovább képezni magamat; végül szakedző lettem. A korábbi évek eredményei közül csak egyet emelnék ki: a 74 kilóban versenyzett Takács János ifjúsági Európa-bajnokságon kötött- és szabadfogásban is győzni tudott. Ez a bravúr mindmáig csak neki sikerült. Felnőttként Európa-bajnokságon bronzérmes lett, a szöuli olimpián pedig a 4. helyet szerezte meg.

– Közelítsünk az időben: 2019-ben mit ért el a szakosztály?

– Elsősorban az utánpótlás korosztályokban vagyunk eredményesek. A tavalyi idényben például hat, fiatal versenyzőnk indulhatott világversenyeken. Elsősorban fiataljainknak köszönhetjük, hogy az ország 130 szakosztálya között a mienk az előkelő kilencedik helyen végzett a pontversenyben..

– Az idei évet alapvetően befolyásolta a vírusinvázió. Mit tud erről az időszakról mondani?

– Túléltük egyelőre a megszorításokat, versenyzőink alapvetően edzésben tudtak maradni, nincs lényeges lemaradásuk. Ott voltunk a strandbirkózás első fordulóján, Dorogon is. Ez a szakág rohamosan fejlődik, a 2024-es olimpián már esélye van arra, hogy a bemutatók között ott legyen.

– Fiatal reménységeik közül felsorolna néhányat?

– Sorrendiség nélkül mondom őket: Gyürky Tibor, Lázár Csenge, Marton Márk, Balázs Bálint, Deák Zoltán, Réczi Bianka. Három edzőkollégámmal azon vagyunk, hogy a következő években minél jobb eredményeket érjenek el. Amíg el nem viszik őket a tehetősebb szakosztályok…

– A jövő évi olimpián melyik magyar birkózónak adná a legtöbb esélyt?

– Remélem, a négy, már meglévő kvóta mellé még legalább négyet szereznek legjobbjaink. Ami pedig a konkrét kérdést illeti, Lőrincz Viktorra szavazok.

(jochapress)