Bordás József: Két évig a vonaton éltük Rékával a fél életünket
A Bordás név mostanában jól cseng a magyar sport világában. A spanyolországi női kézilabda világbajnokságon nem különösebben jól szerepelt magyar női válogatott egyik legjobb ugyanis Bordás Réka volt. Az a 24 éves játékos, akinek édesapja szerepelt az 1986-ban világbajnoki ezüstérmes magyar férfi kézilabda válogatottban. Bordás Józsefet (58) Kenderesen sikerült utolérni, ahol testnevelő tanárként él tanítónő feleségével.
Bordás József
– Örömmel láttam, hogy lányom megállta a helyét a vb-n, ahova szerény nemzetközi gyakorlattal utazhatott ki a válogatottal. Elvégre csak a tokiói olimpia előtt került be a legjobbak közé – mondta el a boldog apa. – Réka tíz éves kora óta foglalkozik a kézilabdázással, eleinte Túrkevére hordtuk, mert ott volt szivacskézilabdázási lehetőség. Az általános iskola 7-8. osztályát már debreceni kezdő játékosként végezte el úgy, hogy Kenderesről naponta vonatoztunk Debrecenbe és vissza, ami 150 kilométert jelentett. A fél életünket a vonaton töltöttünk, Réka leginkább ott tanult.
– Mikor fordult a dolog komolyabbra?
– Gimnáziumba már Debrecenbe járt, ott kapott kollégiumi lakhatást is. Későn érő gyerekként elsősorban az adottságai alapján bíztam benne, hogy egyszer jó játékos lehet majd belőle.
– Tizenkilenc éves korában fordulat következett be leánya életében.
– Bár a Lokiban hosszú távon számoltak vele, de a megfelelő játéklehetőség érdekében ekkor két évre Nyíradonyba igazolt, ahol az akkor NB I/B-s együttesnek éppen Kösztner Vili volt az edzője. Ez az időszak jót tett a játékának is, ráadásul Vili is jobban megismerhette őt.
– Huszonegy évesen, három éve kapott érdemi szerződést Debrecenben.
– Ott fokozatosan játékba lendült. Jó fizikai adottságai vannak, s ezek mellett mind jobban lát is a pályán. Ő eleve jól terhelhető az edzéseken, ráadásul kimondottan keresi és szívesen végzi a kemény fizikai munkával járó gyakorlatokat. Remélem, még sok örömünk lesz a debreceni és a válogatottbeli játékában egyaránt.
– Ha már beszélünk, essen néhány szó a vb-ezüstérmes Bordás Józsefről is.
– Nagy élmény volt ott lenni a magyar válogatott legfiatalabbjaként a svájci világbajnokságon, ahol ráadásul védekezésben pályára is léphettem. Kovács Péter kiemelkedett közülünk, de a csapat is sokat tett a nagy bravúrnak számító eredményért.
– Mennyire követi a férfiak hazai pontvadászatát?
– Természetesen érdekel, miként alakulnak a dolgok az élvonalban. Általában mindig a gyengébbnek drukkolok, de mostanában annak ellenére is a szegedieké a szimpátiám, hogy az ő csapatuk talán valamivel jobb passzban van, mint a veszprémieké. Ebben a hozzáállásomban az is szerepet játszik, hogy annak idején Szegeden szereztem a tanári diplomámat.
– A női vb-nek magyar szempontból végre, a férfiak viszont január közepétől hazai pályán, a vadonatúj, 22 ezres csarnokban kezdik meg Európa-bajnoki sorozatukat.
– Örülnék egy sikeres Eb-szereplésnek, amelyre az elég jó emberanyagunk révén lehetőséget is látok. Mikler Roland kulcsfigura lehet. Ha ő jól véd és Bénhidi Bence mellett például Máthé Dominik is úgy játszik majd, amire képes, akkor kellemes meglepetéseknek lehetünk majd a szemtanúi.
(jochapress / Jocha Károly)
