Kik is a veteránok tulajdonképpen?

Csak felsőfokon lehet dicsérni a magyar női kézilabda-válogatott sikeres Európa-bajnoki szereplését. A spanyolok nem voltak versenyben lányainkkal, a németeket hatalmas csatában sikerült legyőzni, a románok ellen pedig – ha lehet – még nagyobb volt a feszültség, mint korábban bármikor.

Mandatory Credit © Jozo Cabraja / kolektiff

És ez a jelenlegi játékosállomány mindkét utóbbi, igen nehéz feladatot is megoldotta. A huhogók persze bizonyára mondják a magukét: ki tudja, mi lett volna, ha Neagu végig a pályán tud maradni? Tény, hogy ő a legveszélyesebb játékosa a román válogatottnak, de azért ő sem varázsló, vele együtt is kialakulhatott volna hasonló végeredmény. Sajnos, a sportban az ilyen balesetek is előfordulhatnak – Planéta Szimonetta nyugodtan mehet aludni, hiszen a bírók a videózást követően még figyelmeztetésben sem részesítették, annyira tűréshatáron belül volt a Neaguval adódott ütközése.

A meccs hőse minden kétséget kizáróan a magyar kapus, Kiss Éva volt, aki ismételten a mérkőzés legjobbja elismerést is kiérdemelte. Nála, a neve említésénél meg kell állni néhány pillanatra. Az M4 tévé riportere ugyanis az ismételten extra produkcióval kirukkoló kapuvédőt veterán jelzővel illette. Hát kérem szépen, ez egy hatalmas csacsiság, különösen a kapusok esetében, akikről köztudott, hogy későbben érnek, későbben jutnak el teljesítőképességük felső határára, mint a mezőnyjátékosok.

A veterán szónak egyébként is van egy furcsa felhangja. A köztudatban ehhez a minősítéshez leginkább egy olyasvalakit képzelünk hozzá, aki ott van ugyan még a helyén, de már minimum féllábbal nem is kellene ott lennie. Talán az lenne a jó, ha mielőbb eltűnne onnan, ahol éppen van.

Szóval a 32. évében járó Kiss Éva hiába védett fantasztikus formában, legjobb lenne, ha leadná a szerelését és „elhúzna” Győrből minimum egy alsóbb osztálybeli klubhoz? De ha ő veterán, akkor milyen besorolás illeti a 43. évében járó francia kapust, Thierry Omeyert, aki a válogatottságot ugyan már lemondta, de a PSG Handball kiváló férfi kézilabda csapatának még rendelkezésére áll. Fazekas Nándor ugyancsak 43. évét tapossa és vígan véd Balatonfüreden, miközben negyven fölött még a válogatottba is visszahívták…. A női Eb-n jelenleg is remekelt norvég Katrine Lunde is már benne jár a 39. évében…

De vannak szép számmal magyar kapuvédők is, akik sokkal idősebbek Kiss Évánál, ők hová bújjanak szégyenükben? Például a Veszprémbe másfél évtized után visszatért spanyol állampolgár (!) Sterbik Árpád, aki november 20-án már a 39. születésnapját ünnepelhette – ő 2020 júniusáig áll szerződéses viszonyban a veszprémi klubbal. És ki tudja, abbahagyja-e majd másfél év múlva, vagy „rátesz” további hónapokat vagy éveket?

A fiatalabb veteránokat csak megemlíteném: Mikler Roland a 35., Mirko Alilovics pedig a 34. évében jár. Abban alighanem minden kedves Olvasóval megegyezhetünk, hogy a felsoroltak messze nem a használhatatlanok táborát gyarapítják.

Kik tehát a veteránok? Jó lenne ezt a mellékízzel rendelkező titulust nagyon óvatosan osztogatni és semmiképpen nem az évek száma alapján és sokkal inkább a konkrét teljesítmények függvényében bárkire csak úgy „ráakasztani”. Mert ahogy Kiss Éva és társai produkálnak, az csak pozitív méltatást érdemel.

A hamis értékítélet helyét pedig foglalja el a teljesítmények súlyozása. Azok pedig, akik egy bizonyos koron túl is elől járnak produkcióikkal, azok legfeljebb többszörös elismerést érdemeljenek!

(jochapress / Jocha Károly)