Kis karácsony vagy Nagy Karácsony?
Mire soraim megjelennek, már bottal üthetjük a nyomát, hiszen megint majd egy évet kell várni – amennyiben megérjük – a kereszténység következő Karácsonyára.
A képben benne van a Karácsony lényege
Bár 2023-ban az ismert okok miatt nem volt olyan esztelen mértékű bevásárló őrület, mint a korábbi, „békésebb” években volt és ez – az átlagemberek szintjén mindenképpen – érthető okokból alakult így. Magyarország lakosai többségének jobban meg kellett húzniuk a nadrágszíjat – persze ettől még nem kellett szükségszerűen silányabbnak lennie Jézus születése ünnepének.
Éppen ellenkezőleg. A pénz – főleg egy bizonyos mennyiség felett – szó szerint megbolondítja az embereket, akik szinte versenyt futnak az idővel, hogy még ezt, meg azt megvehessék. Olyasmiket, amikre gyakran nincs is igazán szüksége a megajándékozottnak.
A szegénység ezzel szemben egyenesen kijózanít. Emlékszem, gyermekkoromban, az ötvenes éves legsötétebb időszakában mit jelentett a Karácsony az embereknek. A tomboló terrorban sokkal inkább megbecsülték hitüket, az Istennel való kapcsolatuk megélésének lehetőségét. Aki élt még akkor, annak nem kell részletekbe bocsátkoznom arról, mi mindent NEM lehetett kapni akkoriban és mégis volt karácsonyi hangulat! Akinek pedig nem volt és nincs is hiteles élményanyaga, hírforrása azokról az időkről, annak hiába is mondanék el bármit, mert a legyintésnél sokkal markánsabb szóösszetételeket is vagdoshatnának a fejemhez.
A túltermelési láz mindenféle végtermékei tehát itt vannak közöttük, amelyekből lehetőség szerint minél többet el kellett adni, arcátlan felárral, mivel mára még a híre is kiveszett a „tisztességes haszon” egykor volt fogalmának. A reklámok pedig „ezerrel” dolgoztak az utóbbi hetekben is, miközben a lehető legszerencsétlenebb szóösszetételeknek is helyük volt ebben az áradatban. A sok „varázslatos” szlogen közül is kiemelkedett nálam a „Kimaxoljuk neked a karácsonyt!” szó-förmedvény, mert hogy is kell ezt érteni? Például úgy is lehet, hogy az Ünnepet mondjuk egy citrommal helyettesítjük be és azt csavarják-facsarják ki nekem, amennyire csak lehet.
És elérkeztem oda, ahova a felvezető sorok „élményein” keresztül el szerettem volna jutni. A napokban kaptam ugyanis több, hivatalos helyről is mindenféle üdvözletet, jókívánságokat stb. Az egyik elegáns papíron – mint „igazi” karácsonyi szimbólumok, léggömbök „társaságában” – ez volt írva: „Áldott boldog karácsonyt kíván X. Y.”
Az egész mögött nyilvánvalóan semmiféle komoly tartalom nem húzódhat meg, ahol a Karácsonyt „kis k-betűvel” írják. Márpedig azzal írták. Teszik ezt egyre gyakrabban (és nem véletlenül) a legkülönfélébb fórumok képviselői, pöfögnek áldottról és boldogról. Úgy, hogy közben a keresztény világ második legnagyobb ünnepét – amely mindmáig hivatalos, piros betűs ünnep Magyarországon! – így írják: karácsonyt…
Akik éltek az ötvenes-hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években, azok pontosan tudják, mi lett volna, ha valaki a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat kisbetűkkel merészeli valahol leírni! Ez a fenyegetettség magától értetődő módon az „alapellátáshoz” tartozott azokban az évtizedekben, hogy más, hasonló „apróságokról” ne is beszéljünk.
Ma viszont – állítólag!? – a keresztény Magyarországon élünk. Bár ez az állítás is messze nem igaz, hiszen az érdemi kereszténységet megélni akarók jóindulattal is csak a lakosság összlétszámának legfeljebb az öt (5) százalékát teszik ki. A lehetőségek valóban adottak, de egyre kevesebben élnek vele. (Eljöhet még az az idő, amikor szó szerint üldözni fogják a magyarországi keresztényeket-keresztyéneket.!.). De amíg ez olvasható a cégéren, addig jó szívvel kérek mindenkit: ne legyen takarékos és ne érje be kis betűvel írva a „karácsonyt”, mert a Karácsony (világtörténelmi jelentősége okán) igenis megérdemli a NAGY betűt.
Ugyan is csak a Karácsony lehet áldott és békés, a karácsony „kimaxolásának” semmi köze az igazi Karácsonyhoz!
(jochapress / Jocha Károly)
