Kiss Zoltán útja Steven Gerrard kézfogásától a hajdúszoboszlói büféig
Kapitányként vezette a Debrecen futballcsapatát története első Bajnokok Ligája-meccsén az Anfield Roadon, ahol a Liverpool legendája, Steven Gerrard kézfogása várta, és játszott a DVSC mind a tizenkét mérkőzésén a nemzetközi kupák csoportkörében.
Kiss Zoltán. Fotó: Hajdú Bihari napló / Czinege Melinda
Kiss Zoltán megkerülhetetlen alapembere volt a 2005 és 2010 között öt magyar bajnoki címet szerzett Debrecennek, ám a mindössze harmincegy éves korában visszavonult középpályás az utóbbi bő tíz évben teljesen eltávolodott a futball világától. Kiss Zoltán a hajdúszoboszlói strandon büfét üzemeltet, és nem rest beállni a pult mögé sem.
– Debrecenben sokan úgy ismerik, hogy Rocky. Csak nem Sylvester Stallone rajongója volt?
– Nem, ennek semmi köze a Rocky-filmekhez, annál több például a Metallicához. Amikor fiatalon Debrecenbe kerültem, az edzéseken saját szerelésben játszottunk, és én főleg rockerpólókban jelentem meg. Így lettem először Rocker, majd ez rövidült egy idő után Rockyra.
– Arrafelé mindenki rocker? Sándor Tamás, Dombi Tibor és Böőr Zoltán még saját rockbandát is alapított.
– Azért nem mindenki volt rocker, Bajzát Péter például nagyon nem… De az igaz, hogy akkoriban volt egy erős debreceni mag, és a foci mellett a rockzene is összekötő kapocs volt. Rólam például csak azok tudják, hogy ennek a műfajnak is a keményebb ágazatát szerettem, akik ismernek tinikoromból, osztálytársaim voltak, vagy együtt játszottunk a debreceni ifiben.
– Hosszú haja is volt akkoriban?
– Sajnos nem, a forgómnál nagyon rosszul nőtt, ezért sosem hagytam hosszabbra.
Megesik, hogy szurkolókat szolgál ki a büfében
– Most, hogy a Rocky eredetét tisztáztuk, van itt más is, amit debreceniektől hallottam. Hogy eltűnt, hosszú évek óta kiszakadt még helyi szinten is a futballközegből. Miért távolodott el ennyire a sportágtól?
– Könnyen hagytam abba a focit 2011-ben, pedig akkor még csak harmincegy éves voltam, de már jobban izgatott az, amivel a következő harminc-negyven évben foglalkozhatok. Már az utolsó profi éveimben elkezdtem építeni a vállalkozásaimat, lett egy kis büfém a hajdúszoboszlói strandon és volt egy mezőgazdasági cégem is Romániában egy volt osztálytársammal közösen. Amikor visszavonultam, ezek egyből kitöltötték a mindennapjaimat, elkezdtem építeni a jövőmet. Sosem vonzott, hogy edzősködjek, és mivel teljesen más területekre sodort az élet, valóban eltávolodtam a futballközegtől. De hogy őszinte legyek, nem is hiányzik.
– A játék sem?
– Az sem. Jó ideje teniszezem, ami kielégíti a mozgásigényemet. Edzőhöz járok, néha még versenyekre is, nagyon élvezem. A visszavonulásom után néhány évig még focizgattam Hajdúszoboszlón, de eltört a csuklóm, és akkor azt mondtam: vége.
Soha semmim nem tört el, erre egy megyei hármas meccsen rosszul estem. Épp a legrosszabbkor történt, nyáron, így öt hétig begipszelt kézzel a büfében sem tudtam dolgozni.
– Mert amúgy beáll a pult mögé?
– Igen, és az is megesik, hogy szurkolókat szolgálok ki, akik megismernek. Mindig kérdezgetik, mi van velem, és ha az idő engedi, kicsit elbeszélgetünk. Mondjuk az intenzív strandszezonban általában semmire sincs sok idő egy büfében.
Kukoricát és búzát termesztett Romániában
– Sok volt sportolóval beszélünk, akik vállalkozásba kezdenek, de az ritka, hogy a kétkezi munkában is részt vesznek.
– Mindig is olyan voltam, hogy ha valami érdekelt, akkor abba szeretek teljesen belelátni. Így volt ez a mezőgazdaságban is. Romániában kukoricát, napraforgót és búzát termesztettünk, aztán hoztuk haza a termést, amíg rentábilis volt. Jártam a földeket a munkásokkal együtt, vetettem, permeteztem, zsákot pakoltam. Szilvásvárad környékén vadászattal is foglalkoztam. Úgy nézett ki egy évem, hogy nyáron a strandon voltam, aztán szeptemberben felköltöztem a hegyekbe, ahogy kezdődött a szarvasbőgés. Ha vonz valami, akkor beletanulok. Nem volt a családban gazda, vadász és vendéglátós sem, mindet a nulláról kezdtem.
– A futballal is úttörő volt?
– A sporthoz volt kapocs, ha nem is fociban: a bátyám atletizált, és magyar bajnok volt a 4×400-as váltó tagjaként.
(A teljes írás a magyarnemzet.hu/rovat/sport tárhelyen olvasható)
