Klujber Katrint motiválja, ha sokat várnak tőle

Klujber Katrin 23 éves kora ellenére a jelenlegi összetételű magyar női kézilabda-válogatott egyértelmű húzóemberének számít, ám ezt nem teherként éli meg a Ferencváros jobboldali átlövője, hanem inkább motiválja. Az Európa-bajnokság szombat, számunkra szünnapján önbizalomról, váratlan megoldásokról és a hetesek lélektanáról is kérdeztük.

Golovin Vlagyimir tanácsokat ad Klujber Katrinnak (fotó: MKSZ, Kovács Anikó)

– Miként éli meg, hogy a Ferencváros után a válogatottban is sok múlik az aktuális formáján?
– Egyáltalán nem teherként fogom fel, hogy nagyobb szerep hárul rám, épp ellenkezőleg, inkább motiválóan hat – válaszolta a Nemzeti Sportnak Klujber Katrin a magyar válogatott szombati sajtófélóráján, az A-csoport csapatainak otthont adó ljubljanai hotelben. – Jól esik, hogy érzem, a lányok és az edzők is bíznak bennem, és ezért több feladatot osztanak ki rám. Érzem magamban az erőt, nem vagyok fáradt, remélhetőleg ez minél tovább így is marad. Örülhetek, hogy ennyi idősen ilyen sok játéklehetőséget kapok, és tudok vele élni. Az igazsághoz tartozik, hogy minden meccs után nagy figyelmet fordítok a regenerációra, olyan kezeléseket kapok, amelyek segítenek felfrissülni, így visszanyerem az elvesztett energiát.

– Saját magára is kulcsemberként tekint?
– Úgy alakult, hogy a Fradiban Alicia Stolle kiesett a posztomról, és tudtam, hogy sokat kell hozzátennem. A válogatottban balátlövőben jöttek a sérülések, ezért az irányítóknak is be kell segíteniük abban a pozícióban. Szöllősi-Zácsik Szandra egy rutinos, fontos tagja a keretünknek, részben az ő szerepét is át kell vennem. Lehet, annyit nem tudok hozzátenni, mint ő, mégiscsak jóval tapasztaltabb nálam, de azért mindent megteszek, hogy átvegyek valamennyit a feladatából.

– Miben nyilvánul meg mindez?
– Ha valaki odajön hozzám, szívesen segítek tanácsokkal, de inkább a jó hangulat megteremtésében igyekszem az élen járni. Jó kedélyű ember vagyok, ha azt látom, valakit fel kell vidítani, próbálok rajta segíteni. Janurik Kingával lakunk együtt a csapathotelben, elég vidám szoba a miénk. Igyekszünk a lelket tartani a többiekben, hogy egy győzelem után se eméssze senki magát azért, mert neki esetleg rosszabbul ment a játék.

– Úgy tűnik, önnek nem szegi a kedvét, ha éppen kimarad az első lövése, hanem bátran próbálkozik tovább.
– Ebben sokat fejlődtem, de időbe telt, amíg ilyen téren előre tudtam lépni. Az edzők mellett a család és a barátok is támogatnak, és magamban is dolgoztam azon, hogy ne törjek le egy kihagyott helyzet miatt. El kellett fogadnom, ha nem megy be pár lövés, még nem a világ vége. Svájc ellen például kimaradt az első hetes, de a kapitány visszaküldött, ez is a bizalom jele. Átfutott az agyamon, hogy nekem is bíznom kell magamban, és igenis be tudom lőni. A Fradiban Elek Gábor sokat segít, most is vetettem rá egy pillantást a nézőtérre Svájc ellen. Próbált nyugtatni, biztos látta rajtam, feszült vagyok. Valóban akadt olyan időszak, amikor idegesebb voltam az első meccsünkön.

– Minek tulajdonítja, hogy ennyire eredményesen játszott az ősszel? Az erősségét jelentő akciók nem változtak.
– Magasabb nem lettem sajnos… Viszont a nyári különedzések és az alapozás hatására gyorsabbnak érzem magamat, és pár kilótól megszabadultam, ez sokat jelent, ugyanis nekem mindig a dinamika volt az előnyöm. Sokat gyakorlom a lövéseket is, ha már felugrásból nem tudom átlőni a „létrákat”, akkor legalább a testük mellett eleresztve eredményes tudjak lenni.

– Előre elönti egy akciónál, mit fog csinálni?
– Inkább az adott helyzettől függ, nem szoktam rá készülni. Egy látványosabb cunder előtt sem gondolom túl, csak magától jön. Ha több góllal vezetünk, bevállalósabb vagyok, mert tudom, ha elrontom, nincs akkora súlya. Igaz, hogy szeretem a látványos gólokat, de tudom, hogy ez nem egy „cirkusz”. Valami szépet azért mindig szeretnék adni a szurkolóknak. Már sokkal nyugodtabb vagyok a helyzeteknél, és plusz önbizalmat ad, hogy nagyobb arányban sikeresek a megoldásaim.

– És mi a titka a heteseknek?
– A taktikámat nem árulom el, de néha egyébként magam sem tudom, mit és hogyan csinálok. Persze rendszeresen videózóm a kapusokat, ismerem a gyenge pontjaikat, de ők is ugyanígy tesznek. Nem is mindig sikerül túljárnom az eszükön, pont ezért jó, hogy az edzőim egy kihagyott kísérlet után is bíznak bennem. Úgy érzem, jobb százalékban kellene lőnöm a heteseket, de nem könnyű egy az egyben. Rendben, nem zavar senki, nem lökdösnek, csak én és a kapus állunk egymással szemben. Ám amikor egy nagyobb termetű kapus kijön, és nem látok sehol helyet mellette, erősen át kell gondolnom, hogyan tudom ellőni a labdát. Még nem tartok ott, ahol a fradis csapattársa, Angela Malestein, nincs akkora önbizalmam, de van is pár év közöttünk. Egyszer szeretnék olyan bevállalós lenni, mint amilyen ő.

– Az Eb-re visszatérve, vasárnap a horvátok következnek. Milyen tanulsággal szolgált a svájci mérkőzés?
– Egy edzésünk van rá, hogy összecsiszoljuk, ami Svájc ellen nem működött. A védekezés a legfontosabb, a második félidőben már meg tudtuk mutatni, hogy össze tudjuk rakni, és abból könnyű gólokat lőni, de a horvátok nyilvánvalóan még nagyobb tempóra képesek. Nem csinálhatunk hasonló első félidőt, mert félő, hogy még nagyobb hátrányba kerülnénk, és a horvátok ellen már nem biztos, hogy abból felállnánk.

(nemzetisport.hu)