Könyv a 80 éves Novotny Zoltánról

Ha van hálás alany egy könyv megírásához, hát Novotny Zoltán bizonyosan az. Ezt a lehetőséget jól felismerte Boda Zsuzsa, aki a nyolcvanadik születésnapját a közelmúltban ünnepelt sportriporterrel volt beszélgetéseit „Sport, Rádió, Hit” címmel jelentette meg a Luther Kiadónál.

Novotny Zoltán az olimpiai-, világ- és Európa-bajnok birkózót, Varga Jánost faggatja. Fotó: JochaPess

A sokkal több, mint sportriporter a sport jegyében született 1940. május 19-én. Édesapja ugyanis hiába vette meg előre jegyét, lemaradt a magyar-román válogatott labdarúgó mérkőzésről. Novotny egész gyermekkorát elkísérte a sport; focizott, kosarazott, gyakorló evangélikusként még a konfirmációra készülve is rendszeresen pingpongozott az Üllői úti Evangélikus Gyülekezet klubszobájában.

Az Apáczai Csere János Gimnáziumban letett érettségit követően magyar-történelem tanárszakra jelentkezett, mert mindenképpen olyan hivatást akart, ahol megszólalhat. Az egyetemi évek alatt felvételizett a rádióban meghirdetett bemondói helyekre – tizenhat jelentkező közül másodmagával felvették. Már bemondóként dolgozott, miközben a sportszerkesztőségnél külsősként foglalkoztatták. 1966-ban lett főállású sportriporter, két évre rá pedig már Németh Angéla olimpiai bajnoki győzelmét közvetíthette a mexikóvárosi olimpiáról.

Novotny sokat és folyamatosan tanult, amire az elődök – Pluhár István, Szepesi György, Gulyás Gyula és Szűcs Ferenc – példája mozgósította. Csak így állhatott helyt a legkülönfélébb rádiós és tévés programokban. Mindenkinek a sok olvasást, a háttérinformációk folyamatos gyűjtését javasolja, mert ezekkel lehet színesíteni a műsorokat, és kitölteni az esetlegesen adódó holtidőket.

Novotny Zoltán tizenhárom nyári olimpia mellett mintegy 240 világ- és Európa-bajnokságról tudósított. Hihetetlenül gazdag pályafutása, mindmáig rengeteg teendője mellett is folyamatosan szakít időt az élet értelmének, a hit igazságainak átelmélkedésére. Ehhez már gyermekkorában megkapta az alapokat; rendszeresen imádkozott, a Bibliát olvasgatta, vasárnaponként pedig ment a templomba. „Tudom, hogy van valaki, aki fogja a kezem, aki segít, vezet és erőt ad, de a hitért meg kell küzdeni” – vallja meg a könyv harmadik, fő fejezetében.

Munkája mellett elvállalt sok-sok társadalmi megbízatása – Magyar Olimpiai Bizottság, Magyar Sportújságírók Szövetsége, Protestáns Újságírók Szövetsége és sok, más feladat – mellett sem feledkezik meg szóbahozni Márai Sándortól az egyik kedvenc idézetét, mely szerint „az utaknak értelmük van, de ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt”.

Kijelenti: „Istenhívő embernek vallom magam – a Biblia iránymutatását teszem az első helyre. Ha mi, emberek a mindennapjainkat a Tízparancsolat, a Hegyi beszéd és Pál apostol szeretethimnusza alapján próbálnánk eltölteni, jobb lenne a világ.”

(jochapress / Jocha Károly)