Korcsolya: A Liu fivérek hajlandóak fizetni

Megtörte a csendet Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang: olimpiai bajnokaink azért hallgattak idáig, mert őket is megviseli, hogy így kellett dönteniük – a Nemzeti Sportnak adott interjúval szeretnének üzenni, leginkább a sportág és a sport szerelmeseinek. Aztán újra a munkára figyelnének, mert nekik továbbra is a short track a legfontosabb.

Liu Shaoang és Liu Shaolin Sándor (fotó: hunskate)

– Hogy jutottak, jutottunk idáig…?
Liu Shaolin Sándor:    – Amikor megtudtuk, hogy a Magyar Országos Korcsolyázószövetség nem tartja együtt az edzői stábot, aggódni kezdtünk. Egyre bizonytalanabbá vált a helyzetünk, és ennek nem örültünk.
Liu Shaoang:    – És miután megtudtuk, hogy nem marad változatlan a stáb, többször leültünk tárgyalni a magyar szövetséggel, szerettük volna, ha megtartja az edzőket. Velük értük el a sikereket: ha csak az olimpiákat nézzük, elmondhatjuk, hogy Pjongcsangban szereztünk egy aranyat, négy évvel később, Pekingben pedig egy újabbat és mellé két bronzot. Ez az eredménysor tökéletesen bizonyítja, hogy sikeresek voltunk.

– Mégsem maradt együtt az edzői trió.
Shaolin:   – Többször egyeztettünk a szövetséggel, azt szerettük volna, ha nem engedi el őket, szerettük volna, ha együtt dolgozunk továbbra is, ám egyre inkább körvonalazódott, hogy nem oldódik meg a problémánk. Sőt, a szövetségnek a mai napig sincs kidolgozott szakmai terve erre az olimpiai ciklusra, nincs megoldva – vagy legalábbis nem az előző években megszokott színvonalon – a csapat irányítása, nincs szakmai alapon nyugvó hosszú távú edzésterve és versenynaptára. Fájlaljuk azt is, hogy a szövetség eltitkolta, hogy Dzse Szu Csunnal csak rövid távú szerződést kötött, olyat, amely nem tart a következő olimpiáig. Megingott a bizalmunk a szövetségben, bizonytalanná vált a jövőnk, okkal vetődött fel bennünk, miként tudjuk így hozni az újabb sikereket, hogyan tervezzünk így Milánóig.

– Vagyis a bizonytalan jövőkép miatt döntöttek az országváltás mellett?
Shaoang:    – A sportot jelenleg minden más elé helyezzük. Stabil edzői stábra lett volna szükségünk és arra, hogy lássuk, a szövetség hogyan képzeli el és tervezi a következő négy évet. Úgy véljük, a múltban megtettünk mindent a sikerekért, azért, hogy dicsőséget hozzunk az országnak, ezért is szeretnénk, hogy az elválásunk problémamentes legyen.
Shaolin:   – Továbbra is a világ legjobbjai akarunk lenni, ám a kialakult helyzetben úgy éreztük, a céljaink eléréséhez itthon már nincsenek biztosítva a feltételek. Mi mindig a legjobbat akarjuk kihozni magunkból, és úgy láttuk, erre csak akkor van lehetőségünk a jövőben, ha országot váltunk.
Shaoang:    – Úgy megyünk egy új országba, hogy nem vagyunk senkik, hogy a válogatóversenyeken igyekszünk kiharcolni a helyünket. Hiába vannak eredményeink korábbról, a nulláról kezdjük újra.
Shaolin:    – És tényleg a nulláról! Lemondunk mindenről.

– A Magyar Országos Korcsolyázószövetség viszont egyelőre nem mondott le a korábbi sportolói szerződésükből fakadó kötelezettségeik teljesítéséről.
Shaoang:   – A szerződésünk a szövetséggel márciusi 31-én lejárt, azóta nem terheltük a költségvetését semmivel. Az említett költségek akkor keletkeztek, amikor mi azért küzdöttünk, hogy minél több érmet szerezzünk Magyarországnak a világversenyeken.
Shaolin:   – Hogy hová megyünk, még nem tudjuk, vagyis nincs olyan ország, szövetség, amelyik rendezné ezeket a költségeket. Ahogy említettük, a bizalomvesztés és a bizonytalanság miatt döntöttük el, hogy országot váltunk – úgy határoztunk Ádóval, ha a magyar szövetség ragaszkodik a költségek megfizetéséhez, akkor mi magunk álljuk. Még akkor is, ha nem értünk egyet vele, s ha a rövid pályás gyorskorcsolyázás nemzetközi történetében sincs példa hasonlóra.

– Vagyis most várnak a szövetség jelzésére?
Shaolin:   – Igen, reméljük, minél hamarabb döntés születik az ügyünkben. Aztán megyünk tovább a saját utunkon. Tudjuk, hogy sokan szeretnek minket Magyarországon, ezt lépten-nyomon érezzük, így sejtettük, hogy a döntésünk miatt sokan lesznek szomorúak, ugyanakkor öröm azt látni és tapasztalni, hogy továbbra is sokan állnak mellettünk.
Shaoang:    – Mi nem őket hagyjuk el, nekünk a sportkarrierünk a fontos! Ezért hozunk áldozatot, ezért hagyjuk itthon a családunkat, a szeretteinket, a barátainkat.
Shaolin:   – Mi mindent megtettünk azért, hogy minél sikeresebb legyen a magyar rövid pályás gyorskorcsolyázás, és nem is felejtjük el sohasem ezeket az éveket, mindig jó érzésekkel gondolunk majd vissza erre az időszakra. Éppen emiatt is vállaljuk a szövetség által felvetett költségek visszafizetését, ha ez a döntés születik, ám mert nem kis összegről van szó, időre van szükségünk ahhoz, hogy maradéktalanul meg is tegyük.

(nemzetisport.hu)