Kovács László: A férfi kézilabda válogatott egyben tartása nem bölcs dolog!

A mindinkább kiegyenlítődő erőviszonyok ismeretében számítani lehetett vaskos meglepetésekre is a világbajnoki selejtezőkön. Ezek nem is maradtak el. Elég csak Németországnak a lengyelek elleni, kettős vereségét, vagy az osztrákok továbbjutását említeni, amit a norvégok ellen harcoltak ki. Sajnos, ebbe a sorba most a magyar férfi kézilabda válogatott neve is felkerült, hiszen az egy héttel korábban, Veszprémben kiharcolt, háromgólos előny végül kevésnek bizonyult. A szlovén nemzeti együttes ugyanis Velenjében hiába állt már hétgólos vesztésre is, végül összesítésben három góllal megnyerte a párviadalt és ezzel övék lett a 2015-ös katari világbajnoki részvétel lehetősége.

Miért vesztett Mocsai Lajos legénysége a bíztató részeredmény ellenére is és mi lehet a teendő most, amikor rendkívül nehéz helyzetből lehet megpróbálni a visszakapaszkodást és végül esetleg a 2016-os, olimpiai részvételt megszerezni? Kontra Zsolt, egykori Vb-ezüstérmes, világválogatott balszélsőnk inkább csak az első kérdésre adott választ, míg Kovács László, korábban két perióduson át is volt válogatott szövetségi kapitány mindkét kérdésre elég kimerítő választ adott. Lássuk sorban, ki mit mondott ebben a cseppet sem szívmelengető alaphelyzetben?

„Már az első meccs után is elmondtuk, hogy 60 percig kell koncentrálni” – szögezte le Kontra Zsolt. ” Most pedig, immár kétszer 60 percet követően sajnos, be kell ismernem, a szlovénok mindent összevetve, megérdemelték a továbbjutást. Már Veszprémben is sok tiszta helyzetet elpuskáztunk, ráadásul az elfáradás jelei ott is megmutatkoztak. Az utolsó tíz perc Veszprémben is egyenlő volt a csőddel, főleg ahogy ezt a periódust elvesztettük. Így lett az ötgólos előnyből csak három a végére.”

„Most persze mindenki Mocsai Lajost fogja szidni” – folytatta az egykori tatabányai kitűnőség, „és az elmarasztalás addig jogos, ameddig igaz a tétel: a kapitányé a csapat, övé a felelősség, ő bízott ezekben a játékosokban. Kicsi a választék, ráadásul a játékosok klubszinten nagyobb igénybevételnek voltak kitéve. Így azonban semmiképpen sem szabadna veszteni, hogy már a második félidő elején a nyakunkra jöjjön az ellenfél, miközben egy balátlövővel, Putics Barnával próbáljuk meg végigjátszani a 60 percet. Ezen a szinten egy ilyen, vesztett összecsapás után nem lehet bántó szavak nélkül megnyilvánulni! Szerintem szükség lesz bizonyos fokú fiatalításra, hiszen két év múlva a maiak közül már nem biztos, hogy mindenkire lehet majd számítani. Én személy szerint abban bízom, hogy Nagy László még akkor is jól fog teljesíteni. Most nagy árat fizettünk, de egy percig sem kell feladni azzal együtt is, hogy  most már sokkal nehezebb lesz kijutni az olimpiára, mint lett volna a Vb-n keresztül.”

Kovács László ”ex-kapitányi szemmel” persze sok mindent másként látott, mint Kontra Zsolt. Az európai mesteredző szakértelme megkérdőjelezhetetlen – érdemes odafigyelni az ő mélyebbre nyúló, kritikusabb meglátásaira is.

„Az első félidő történéseit, biztos vezetésünket látván még nem voltak rossz sejtéseim” – így Kovács László. „A szünet után viszont hamar megijedtem, amikor például az adódó lerohanási kísérleteinknél Nagy László nem a gyorsabb befejezést vette célba, hanem visszafogta a támadást. Ezt én az elfáradás első jeleként értékeltem, meg azt is, hogy Laci egy hozzá képest törpén nem tudta „áthámozni” magát. A nem túl magas, de nagyon jól játszó, gyorslábú embereik többször megkerülgették Nagyot, aki a két kiállítását követően már érthetően nem mert úgy söprögetni, mint korábban. Igen tanulságos volt a szlovén kapus, Skof esete is, aki egy időre lejött, jól megnézte a magyarokat kívülről, majd visszamenve elkezdte hárítani a lövéseket.”

– Ezek mind fontos momentumok, de a legnagyobb bukfencet az emberelőnyben kapott három gól jelentette. Erről is tanulságos Kovács László véleménye.

„Amikor valaki – ez esetben a magyar válogatott – elveszti az erejét és megroggyan, akkor végképp nem lehet leállni és megpróbálni tartani az eredményt, hanem minden erőt latba vetve, támadni és támadni kell. Amikor elfogy az erő, már egészen más az emberelőny-emberhátrány megélése is. Ha emberhátrányban mi lövünk gólt, akkor mindenki bravózik – most fordítva történt, az elismerés pedig elmaradt. Pedig az történt, hogy a szlovénok emberhátrányban is emberfölényt tudtak kialakítani a labda körül. Jómagam már 2005-ben leírtam, hogy férfi vonalon komoly gondok lesznek, ami süket fülekre talált. Nem szabadna elfelejtenünk, hogy Szlovénia ebben az évben a nyíregyházi junior Vb-n tíz góllal bizonyult jobbnak, mint a magyar együttes! Ám a reális gondokkal nem foglalkozunk szívesen, az utóbbi hetek klubsikerei láttán pedig végképp elhagyott mindenkit a veszélyérzet. Pedig ezek a sikerek Potemkin falvakhoz hasonlóak, amelyeket papundekliből építettek fel és Katalin cárnőnek a Donon hajókázva mutattak be.”

„A Veszprém és a Szeged férfi sikerei a magyar válogatott szempontjából nem sokat jelentenek” – hangsúlyozta továbbá Kovács László, „hiszen ezekben a klubcsapatokban a külföldiek viszik a prímet. A magyarok pedig nem kapnak olyan terhelést, ami a válogatottbeli fejlődésükhöz elengedhetetlenül szükséges lenne. Ami pedig Nagy Lászlót illeti, a BL-négyes döntő után most ismét bebizonyosodott, hogy a spanyol iskolában elvégzett munka kevés ahhoz, hogy az ő tudásszintjén végig bírja játszani a 60 percet.”

– Kovács tanár úr mit tenne az adott helyzetben, a rendelkezésre álló közel két év során, ami a következő, lényeges megméretést, a 2016. tavaszi Európa-bajnokságot helyezi középpontba?

„Ezt a jelenlegi csapatot tovább egyben tartani – nem bölcs dolog. Amit javaslok, abban biztos vagyok, hogy azt a szövetség megfontolásra sem tartja méltónak. Pedig szerintem az lenne a járható út, ha egy új csapatot állítanának össze, amelyet abszolút eredménykényszer nélkül, sok, komoly erőpróbának tennének ki. Ha pedig az idősebbek közül néhányan még mindig jól játszanának, akkor el lehetne gondolkodni egyik-másikuk visszavételéről. De most egy alapvetően új csapat építését támogatnám.Ha most ezt nem teszi meg a szövetség, két év múlva még sokkal nehezebb helyzet is előadódhat.”

Fotók: MTI (1), JochaPress.hu (2)