A közeli erdőben is dolgoztam
Krueger John-Henry egyelőre Pittsburghben van, ám nem tétlenkedik, az egyéni edzésterv mellett nagyon sokat segít szüleinek.
„Pittsburgh nem olyan nagyváros, mint New York vagy éppen Los Angeles, ez azt is jelenti, hogy nem találkoztunk eddig koronavírusos emberrel. Ráadásul mi a külvárosban élünk, vagyis itt a házak, a szomszédok is jóval távolabb vannak egymástól. Itt is hasonlóak a szabályok, mint Magyarországon: mozogni kimehetünk a szabadba, lebonyolíthatjuk az elengedhetetlen bevásárlást is, ám alapvetően a kertkapun belül éljük a napjainkat. A szüleim boldogok, hogy a két fiuk közül legalább az egyik velük van – Cole Magyarországon ragadt, már életbe lépett a határzár, amikorra a hazautazását tervezte.
A szüleim mellett három kutya és két macska színesíti a napjaimat, amelyek egyébként amúgy sem unalmasak! Sokat sportolok, nagyon figyelek arra, hogy minél jobb formában maradjak, a kertben is sok időt töltök, és nem a pihenés jellemzi ezeket az órákat…
Spárgaültetvényt telepítettünk, méhkaptárt helyeztünk el a ház mellett, és már van egy kis keltetőnk is, benne tyúkok tojják a tojásokat. Néhány nappal ezelőtt a közeli erdőben is dolgoztam: tele volt a fákat mérgező indával – fontos számomra az erdő, a környezet, a természet, így összefogtunk néhányan, és kivágtuk a kiszáradt fákat, levágtuk a mérgező hajtásokat, valamint összeszedtük a lehullott faágakat, hogy a fák lélegezni tudjanak.
Örülök, ha segíthetek, ez a járvány megtanította azt is, hogy több lábon kell állni, és még több mindent magunknak kell megoldani. Azért már várjuk, hogy visszaálljon minden a normális kerékvágásba…
Egyébként a szüleimmel bambuszfák ültetését is tervezzük, de erről majd mesélek legközelebb.”
A KoroNapló korábbi bejegyzéseit IDE KATTINTVA tekinthetik meg!
(NSO)
