Lelkesné Tomann Rozália: Örülök, hogy az FTC-ben játszhattam

– Amíg Keszthelyen még több poszton is megfordult, addig a Spartacusban már jobbátlövő és a vége felé már irányító szerepkörben is játszatták. Az FTC-ben hol folytatta?

„A mai szóhasználat szerint irányító átlövő lettem. Élveztem ezt a szerepkört, amelyben elsősorban a mindenkori beállókkal tudtam jól megértetni magamat. Előbb Takácsné Giba Márta volt az első ezen a poszton, majd jött Csajbókné Németh Erzsébet, a „Bömbi”, akivel a legjobban ment az összjáték, vele voltam legszívesebben párban. Természetesen az átlövőket sem hanyagoltam el, bár például Csiha Magdának egyszerűen nem lehetett előkészíteni, Csulikné Bozó Évával viszont annál jobban ment az összjáték. Nagyon sokat köszönhetek Elek Gyulának, aki egy rendkívül nyugodt ember volt, s így nagyon jól ki lehetett vele jönni. Ő vett rá végleg arra, hogy ne csak irányítsak, hanem a kaput is vegyem célba.”

 – A válogatottba mikor került be?

„1970-ben egy elég nagy őrségváltásra került sor a legendás kapitánynál, Török Bódognál. Akkor került a keretbe Sterbinszky Amál, Vanya Mária, Nyári Erzsi és többek között én is. Bogyi bácsit mindenki nagyon szerette, minden edzésen kitalált valami újat, s emberileg is maximálisan jó közösséget hozott össze. Már rendszeresen pályára kerültem, amikor az 1971-es, hollandiai Vb előtt az első számú irányító, Fleckné Babos Ági megsérült és én léphettem a helyére. Nagy élmény volt a világbajnoki bronzérem megszerzése. Ezen kívül még két Vb-harmadik hely részese vagyok (1973, 1978) és nagy örömömre ott lehettem 1976-ban, a montreali olimpián is, ahol ugyancsak bronzérmesként végeztünk. Legjobb emlékezetem szerint 172 alkalommal szerepelhettem a nemzeti együttesben.”

Sterbinszky Amália

 – Bár a Fradinak nagyon jó csapata volt, de a Vasas előtt nem sikerült bajnokságot nyerniük. Hogy viselte ezt az örökös másodikságot?

„Hajtottunk keményen, de a Vasas valamennyivel mindig többet tudott kiadni magából, s a játékosállománya is erősebb volt a mienknél. Nekem különösen Bujdosó Ágota kapusteljesítménye imponált. Egy fronton viszont így is sikerült megelőznünk őket, amit én nagyon nagy sikernek tartok. 1978-ban ugyanis első magyar női klubként szereztünk európai kupát, amikor a KEK-döntőben, egy mérkőzés alapján nyerni tudtunk a Leipzig együttesével szemben. A Vasas a BEK-ben ugyanebben az évben csak második lett a TSC Berlin mögött.”

– Ott volt az 1980-as olimpián is, ahol meg kellett elégedniük az akkor csalódást keltő 4. hellyel.

„Akkor már nem Török Bódog volt a kapitány és ez egy valóban rosszul sikerült világverseny volt számunkra. A játékokat követően jómagam visszavonultam, mivel ismét gyermeket vártam. Megszületett a fiam után a lányom is, s bár még egy félévre visszahívtak a Fradiba, ez már csak amolyan kisegítő időszak volt az én pályafutásomban.”

Elek Gyula

 – Hogyan alakult a későbbi élete?

„Elvégeztem a sportmasszőri tanfolyamot és közben 1981-84 között Elek Gyula mellett én voltam a másodedző. Ez a három év bőven elég volt ahhoz, hogy belássam: nem nekem való az edzői pálya. Újabb három évig én voltam a csapat gyúrója, de a hétvégi utazgatásokat egyre kevésbé tudtam elviselni, Így 1987-ben végképp feladtam ezt a vonalat. Azután gyógymasszőrként és pedikűrösként dolgoztam – jelenleg már boldog nyugdíjas vagyok és rengeteget foglalkozom a három fiúunokámmal.

 – A régiekkel milyen a kapcsolata?

„Hosszú éveken keresztül jómagam is játszottam abban a Nosztalgia válogatottban, amelyet az első években még Bogyi bácsi irányított. Ötven éves koromban azt is feladtam, de néhány játékostársammal változatlanul tartom a kapcsolatot. Megyeriné Pacsai Mártával, Nagy Ilonával gyakran összejövünk, s amikor Sterbinszky hazajön Dániából, ő is csatlakozik hozzánk. Ez a négyes valóban nagyon jó egységet képez.”

 – Egykori sportága eseményeit mennyire követi?

„A legteljesebb mértékben! Igaz ugyan, hogy meccsekre nem járok, viszont a televízióban mindent megnézek, ami elérhető. Sokakkal együtt én is úgy gondolom, hogy a seregnyi külföldi nagyon megnehezíti a magyar tehetségek kibontakozását, s végső soron a válogatottak eredményességét is. Nem véletlenül olyan szerény például a férfi válogatott, mint amilyen, de a nőknél is ez a tendencia érvényesül a Győr jóvoltából. A női BL-4 budapesti meccseit is láttam. A Győr egy elég nehéz 60 percet játszott a Buducsnost ellen, majd a döntőben úgy kapott ki, hogy nyerhetett is volna. Ha már így alakult, egy kis pozitívum is van a dologban, hiszen a Győrben sok éve át szerepelt, majd elengedett, immár 37 éves Bradeanu most is jól játszott. Neki még nem volt BL-győzelme, most ő is elérte ezt.”

 – És egykori csapata, a Ferencváros?

„Nekem tetszik az, hogy a Fradi megpróbál minél kevesebb külföldivel, magyarokra alapozva jó csapatot formálni. Elek Gábor lányaitól nagy bravúr, hogy a tavaszi két nagy verést követően legutóbb megint csak egy góllal kaptak ki a kupa elődöntőjében a győriektől. Kovacsics Anikó érkezésével ősztől megint erősebb lesz a Ferencváros és remélem, újabb nemzetközi sikereinek is örülhetek majd – fejezte be a beszélgetést Lelkesné Tomann Rozália.

(MKSZ / jochapress)