Ma tizenöt éve ment el Baczakó Péter
- április elsején hunyt el Baczakó Péter, a magyar súlyemelősport második, egyben mindmáig utolsó olimpiai bajnoka.
Baczakó Péter a Nemzeti Sportcsarnokban (fotó: jochapress)
A klasszis sportoló 1951. szeptember 27-én Ercsiben született, és bár családjában az ökölvívás volt a népszerű, ő mégis a tárcsák bűvöletébe került.
1968-ban került a BKV Előréhez, amelyet teljes pályafutása alatt erősített. A következő évben már országos ifjúsági bajnok volt, szóval tudni lehetett: szép jövő áll előtte.
Nem is kellett csalódnunk, pályafutása alatt kilenc magyar bajnoki címet nyert 1974 és 1983 között. De nem csak itthon, hanem a világversenyeken is remekelt, összesen 25 éremmel zárta a pályafutását, ha a világbajnokságokat, Európa-bajnokságokat és az olimpiákat nézzük.
Két ötkarikás játékokon vehetett részt,
1976-ban, Montrealban még középsúlyban versenyzett. Szakításban két sikeres gyakorlat után a 160 kilóval már nem bírt, míg lökésben a 187.5 kilót megoldotta, de utána nagyot ugrott, és a 200 kétszer sem sikerült neki. Így összetettben 20 kilóval elmaradt az olimpiai bajnok Valerij Sharijtől és tizenöttel a második helyen záró Trendafil Sztojcsevtől.
A moszkvai olimpia idején már a félnehézsúlyúak között találjuk, és nem számított az ötkarikás játékok esélyesének,
hiszen csak a harmadik helyen volt a világranglistán. Ráadásul riválisai között ott volt a szovjet David Rigert, aki címvédőként várta a viadalt, és az előző években sorra emelte a világrekordokat.
Míg Baczakó szakításban 170 kilogrammig jutott, addig Rigertnek ez volt a kezdő súlya. Ám a szovjet klasszis óriási meglepetésre érvényes gyakorlat nélkül zárt. Az akkor már harmadik olimpiáján szereplő Rigert a 100 kilósok közül tért vissza a kilencvenesek közé, és a gyors súlycsökkenést nem bírta el a szervezete, izomszakadást szenvedett.
Ezek után már csak az volt a kérdés, hogy Baczakó vagy Rumen Alekszandrov nyakába kerül-e az arany, a bolgár versenyző szintúgy 170 kilóval zárta a szakítást. A lökésben Baczakó a 202.5 kilós kezdősúlyát teljesítette, akárcsak Alekszandrov a maga 205-ét. A magyar súlyemelő felment 207.5-re, ezt is sikerrel vette, ám a bolgár kétszer sem bírt a 210-zel, ahogy egyszer Baczakó sem. A BKV Előre klasszisa így is 2.5 kilóval megelőzte vetélytársát, és Földi Imre után a második magyar súlyemelő olimpiai bajnok lett. Akár kettős magyar dobogóról is írhatnánk, ám Antalovics Ferenc hiába remekelt szakításban (holtversenyben a harmadik legjobb eredmény volt az övé), a lökésben érvényes gyakorlat nélkül zárt.
Baczakó pályafutása az olimpia után megtört, köszönhetően a sérüléseknek: két műtéten is átesett, és bár a magyar bajnokságban hozta az aranyakat, már csak egy-egy vb- és Eb-bronzzal növelte éremkollekcióját.
Baczakó Péter legeredményesebb versenyzőjével, Krutzler Eszterrel (fotó: jochapress)
Pályafutása után sem szakadt el a sportágtól, edzői oklevelet szerzett, és dolgozott a BKV Előrénél, majd a magyar női válogatott szövetségi kapitányaként is. Tanítványa volt Krutzler Eszter, aki 2004-ben az athéni játékokon második helyen zárt a kínai Liu Csun-hong mögött, könnyebb testsúlyával megelőzve a szintén 262.5 kilóig jutó 17 éves orosz Zarema Kaszajevát.
Baczakó egészségi állapota a 2000-es évek elejétől folyamatosan romlott, kerekesszékbe kényszerült, és 2008. április elsején, mindössze 56 évesen elhunyt.
(sportal.hu)
