Magyar Zoltán: „Pofonok nélkül nem lettem volna olimpiai bajnok”

„Nálunk a verés megengedett volt” – hangzott a megdöbbentő vallomás a kétszeres olimpiai bajnok (1976: Montreal, 1980: Moszkva) tornásztól. 

Magyar Zoltán azután beszélt erről a Blikknek, hogy az ötkarikás játékokon ezüst- és bronzérmes, világ- és Európa-bajnok úszó, Cseh László, valamint több társa azt állítja, hogy edzőjük, Turi György verte őket. A nyilvánosságra került esetek hatalmas felháborodást keltettek, de időközben más sportágak kapcsán is kiderült, hogy ott is bevett szokás volt az erőszak.

Magyar úgy fogalmazott, az ő gyermekkorában a lelki és a testi fenyítés a sport része volt, éppen úgy, mint a gyűrű vagy a gerenda.

– Az edzőm kegyetlen ember volt, de letérdelek előtte és megcsókolom a kezét, mert ez kellett ahhoz, hogy belőlem kétszeres olimpiai bajnok legyen – mondta a Blikknek a karrierje során három világ- és Európa-bajnoki címet is gyűjtő legenda.

„Ma már más világ van, de amikor én voltam gyerek, az ötvenes-hatvanas években, elfogadott volt, hogy ütöttek minket otthon, az iskolában és a sportpályán. Emlékszem, az édesanyám is felpofozott, ha rosszalkodtam, esetleg nem mentem edzésre vagy rossz jegyet vittem haza, s kergetett az asztal körül a konyhában. Sajnálom Cseh Lacit és mindenki mást is, akit vertek fiatalon, és ez lelki törést okozott nekik. De engem nem tört meg, sőt, belátom, ez vezetett el ahhoz, hogy később kiemelkedő eredményeim legyenek. Magamtól, önszorgalomból biztosan nem sikerült volna a csúcsra jutnom, a pofonok nélkül nem lettem volna olimpiai bajnok, s nem lennék a Nemzet Sportolója sem.”

A Ferencváros örökös bajnoka úgy véli, mindennek ára van, semmit sem adnak ingyen a sportban

Ő a pofonokkal fizetett a sikerért, de cseppet sem bánja. Úgy gondolja, megérte a szenvedés. Amúgy ma is tartja a kapcsolatot volt edzőjével, a most 80 éves Vígh Lászlóval, aki – szerinte – jó értelemben véve félőrült volt, ugyanakkor a saját korát megelőző, elhivatott és a végletekig szigorú tréner is.

– A tehetségfaktorok közül az egyik a tűrőképesség, és ebben én rettentően jó voltam, mert kibírtam Víghet – árulta el a Magyar Tornaszövetség mai elnöke.

„Kezdetben, kisgyerekként volt a kokizás, aztán, amikor idősebbek lettünk, az ütés, a pofon, majd kamaszként a csúnyán nézés, a szúrós tekintet, ha elrontottál valamit, ami a legrosszabb volt mind közül.A mester olyan szinten hitt a kőkemény munkában, hogy az mai ésszel felfoghatatlan. Nem arról volt szó, hogy agyonvertek volna bennünket, csak a helyes irányba tereltek.”

A XXI. században már elítélendőek a módszerei, ezt tudja Vígh László is, de továbbra is hisz bennük

„Ebben a világban botrányos, ahogy én a tanítványaimat treníroztam, de valahogy el kellett érni azt, hogy egy tehetség kihozza magából mindazt, ami benne van. A maximumot” – nyilatkozta a nyugalmazott tornaszakedző.

„Előfordult, hogy odacsaptam egyet a gyereknek a saját érdekében, hogy kicsit keményebben dolgozzon. Simogatással, puszilgatással nem lehetett sikert elérni. És talán nem túlzás azt állítanom, a módszer engem igazolt, én vagyok az FTC történetének egyik legeredményesebb trénere.”

A szakembernek a mai világról is megvan a véleménye, szerinte oda jutottunk, hogy a diák irányítja a tanárt.

„Hagyjuk az országot rohadni, csak hogy a demokrácia látszatát fenntartsuk. És ez a szemlélet a sportba is átgyűrűzik előbb vagy utóbb” – tette hozzá

Forrás: Blikk