Megtiltották a gyászszünetet az úszók masters világbajnokságán!
A spanyol Fernando Álvarez hiába kérte a Nemzetközi Úszó Szövetségtől, hogy a budapesti Masters Világbajnokságon legalább egyperces néma csenddel emlékezzenek meg a barcelonai terrortámadás áldozatairól, a szervezők visszautasították.
Az El Espanol portál szerint arra hivatkoztak, hogy egy percet sem veszíthetnek a szoros menetrend miatt.
A versenyző végül a 200 méteres mellúszásnál állva maradt a rajtkockán, amikor elindult a verseny, és egyedül kivárta az egy percet, mielőtt vízbe ugrott.
A vb egészségügyi stábja viszont jelesre vizsgázott, ugyanis a személyzet kimentett a vízből egy 65 év körüli férfit, akit újraélesztettek, majd a beteget rohammentő szállította a Semmelweis Egyetem Szív- és Érsebészeti Klinikájára.
(nepszava.hu)
Nincs mese, az „elembertelenedési” hullám egyre terjed. Sajnos, ebből a világjelenségből Magyarország sem próbálja meg magát kivonni. Pedig a lehetőségek adottak. A fenti példa is bizonyítja, hogy az érzelmek, az együttérzés más gondjával-bajával vagy éppen gyászával egyre gyakrabban hiányzanak.
Kérdezném: mi történt volna, ha a menetrend egy perc csúszást szenved? Az égvilágon semmi. Minden futam, minden eredményhirdetés ugyanúgy lezajlott volna. Ám ezen az estén a tizennégy halálos áldozat nem ért meg 60 másodpercet a rendezőknek.
Nagy kár volt ezzel a lelketlen döntéssel beárnyékolni az egyébként valóban kitűnő bizonyítványt. A spanyol úriember pedig csak elismerést érdemel frappáns ötletéért.
Alighanem egy Nemzetközi Fair Play-díjat is megérdemelne.
(jochapress)