Megújult edzőképzés: a tanulási folyamatnak nincs vége
Több mint tíz év szünet után, 2017 őszén indult újra levelező szakon a múltban is rendkívül színvonalas szakedző-képzés a Testnevelési Egyetemen, amely hazánkban a minél színvonalasabb edzői munka jövőjének a kulcsa. A jelöltek előbb a hároméves alap-, majd a kétéves mesterképzést végezhetik el, a folyamatnak már kézzelfogható eredményei, a képzésnek pedig végzősei is vannak. Az egyetemi padból három frissen kikerült szakembert, Hódos Pétert, Hadvina Gergelyt és Hüvös Viktort kérdeztük a tapasztalataikról.
Módos Péter (birkózás): „Amikor úgy döntöttem, hogy befejeztem a sportolói pályafutásomat, szerettem volna rögtön kipróbálni magam a másik oldalon, edzőként. Azért kezdtem el a Testnevelési Egyetem szakedzői képzését, mert motivált, hogy minél magasabb szinten képezzem magam. Korábban egyébként elvégeztem a másfél éves OKJ-képzést is, amely adott ugyan egy alapot, de teljesen más a kettő, ég és föld. A hároméves egyetemi időszak alatt sokkal átfogóbb és részletesebb képet kaptunk. Többek között sokkal mélyebben belementünk a részletekbe anatómiából, biomechanikából vagy biokémiából. Nem volt könnyű ez a hat félév, hiszen mellette már edzősködtem, fiatalokkal foglalkoztam, majd a válogatotthoz kerültem, de lehetetlent sem kértek soha. A sportolói pályafutásom alatt pedig egyébként is kialakult bennem, hogy ha szembekerülök valamilyen feladattal, azt igyekszem a lehető legtökéletesebben megoldani. A képzés során sok mindenre rájöttem, például mire és hogyan kell figyelni a gyakorlatban, és hogy mennyire fontos saját magunk képzése. Ezért is tervezem, hogy belevágok a mesterképzésbe, ami további négy félév, valamint az erőfejlesztés irányában is szeretnék tovább tanulni, hiszen ez is fontos oszlopa a sportágunk sikerének.”
Hadvina Gergely (női kajak): „A hároméves edzői alapképzés után elvégeztem a kétéves mesterkurzust is a kajak-kenu szakágban, amely akkor indult újra, én pedig nagyon örültem, hogy máris bele tudtam vágni. Sok segítséget kaptam a tanszéktől, hogy mellette edzőként is dolgozhassak, rugalmasan álltak az olimpiai felkészítéshez, és maximálisan támogattak abban, hogy a kettőt, az elméletet és a gyakorlatot párhuzamosan tudjam végezni. Az OKJ-s képzésem nekem is megvan, és én is csak annyit tudok mondani, hogy az okleveles és az egyetemi képzés tudásanyaga összehasonlíthatatlan egymással. Úgy érzem, az egyetemen olyan elméleti alapot kaptam, amelyre bátran építhetem az edzői munka tapasztalati részét. Több tanáromra is különösen jól emlékszem, nagyon jó beszélgetéseket folytattunk Radák Zsolttal vagy Sáfár Sándorral. A teljesség igénye nélkül említettem kettőjüket, természetesen többen is voltak, és úgy érzem, rengeteget kaptam az oktatóimtól. Szeretek tanulni, folyamatosan képzem magam interneten is, szeptemberben pedig a Szegedi Tudományegyetem hároméves alapképzését kezdem el pszichológia szakon. És ha a Testnevelési Egyetemen lesz majd olyan téma vagy képzés, amely kapcsolódik az edzői munkámhoz, egész biztosan én leszek az első, aki beiratkozik rá. Irmai István tanár úrral már beszéltünk is ilyesmiről.”
Hüvös Viktor (férfi kajak): „Rögtön az első évfolyammal kezdtem a tanulmányaimat az újrainduló edzőképzésben, már csak azért is, mert úgy voltam vele, ha már ezzel foglalkozom, akkor legyen meg a legmagasabb végzettségem itthon. A másik ok, hogy szeretem képezni magam, rendszeresen járok itthon és külföldön is szakmai szemináriumokra, előadásokra. Első körben a hat féléves alapképzést végeztem el, de szeptembertől az egyetem négy féléves mesterképzésén folytatom a tanulmányaimat – ha már elkezdtem, szeretném is befejezni az teljes képzést. Akkori edzőm, Séra Miklós unszolására 2005-ben elvégeztem az OKJ-s edzőképzést. Valamennyi ilyen tanfolyamról, előadásról vagy szemináriumról azt gondolom, hogy ad valamit, hozzátesz a tudásomhoz, a munkámhoz, amiért megéri elvégezni vagy végighallgatni őket. A Testnevelési Egyetemen mindazonáltal jobban elmerültünk bizonyos tantárgyakban. Kiemelném többek között a biokémiát, a biomechanikát, a funkcionális edzéselméletet, az anatómiát vagy az élettant, ezeket olyan mélységekben tanultuk, mint előtte sosem. Vagy említhetnék egy szabadon választott tantárgyat, Lénárt Ágota sportpszichológus óráját, amelyen szintén nagyon hasznos dolgokat tanultam. Utólag nézve elrepült ez a három év, de folytatni kell, mert úgy gondolom, soha nem tudunk semmit tökéletesen, mindig lesznek olyan foltok, amelyeket tisztázni kell. Olyan a tudás, mint egy piramis, aminek az alja a nagy mennyiségű tanulás és tudás, amely később egyre inkább finomodik, mert az ember egyre jobban tudja és látja, mit akar még megtanulni. Egy biztos, a tanulási folyamatnak nincsen vége soha.”
(MET / Vincze Szabolcs)
