Mi is a helyzet valójában Siófokon?

Egymás után jelennek meg a cikkek a Siófok női kézilabda csapatáról. Ezek egyik visszatérő eleme az, hogy új időszámítás kezdődik a Balaton partján. Abban a sportkörben, amelyet akik személyesen ismernek, minden igényt kielégítő hátországgal rendelkezőnek minősítenek.

Középen Andrea Kobetics, aki jól érzi magát Siófokon

A Siófok egyébként maradt a hagyományosnak mondható magyar recept mellett, amely szerint ők sem elsősorban a nevelésre koncentrálnak, hanem inkább jókora összegek bevetésével felépítenek egy nemzetközi szinten is komoly eredményekre képes, „zsoldos” sereget. Ezt kár lenne tagadni, ugyanez érvényes a nőknél a Győrre és kisebb részben a Ferencvárosra is, miként ez volt az alaphelyzet az Érdnél is. A férfiaknál pedig ezen a téren utcahosszal vezető Veszprémre és Szegedre is igazak a fentiek..

Hogy ezek a „bevetett” súlyos milliárdok mennyi hasznot jelentenek a magyar kézilabdázás számára, az képezhetné ugyan elmélkedés tárgyát, de feleslegesnek tűnik, mert a helyzet az ellenvélemények hangoztatása dacára sem fog változni. Pedig az bizonyos, hogy sokkal jobban járna a magyar kézilabdázás, ha ezeknek a milliárdoknak akár csak törtrészét is az utánpótlás szisztematikus nevelésére fordítanák. Abból előbb-utóbb a felnőtt válogatottak is többet profitálnának. Amíg viszont előfordulhat, hogy amennyiben a Veszprémben nem lép pályára Lékai vagy Ligetvári, akkor a magyar színeket nettó külföldi sorok képviselik, addig nincs miről beszélni. És Szegeden vagy Győrben sem sokkal jobb az alaphelyzet.

Veszprémben különösen régen megy a futóverseny a Bajnokok Ligája győzelemért. Jómagam már 2002-ben ott voltam Magdeburgban, az akkori BEK-döntő visszavágóján, amelyet összesítésben két góllal vesztett el a Veszprém. A végső siker többször is kartávolságnyira volt, elég csak a Kielce elleni kilencgólos előnyt felemlíteni, ami tizenhárom perc alatt „elolvadt”.

De mondjuk azt, hogy a Veszprém megnyerte volna már egyszer a BL-t, akkor mi változik a magyar kézilabdázás szempontjából? Az évek óta folyó bevásárlások bizonyára még nagyobb összegek elköltését eredményezték volna, s megint nem profitálhatna a nemzeti együttes ebből a sikerből semmit.

Vissza a Siófokhoz. A norvég edzőkkel finoman szólva is „befürödtek”. Az előbbi úr, Tor Odvar Moen nem csinált extra dolgokat, hiszen érkezésével párhuzamosan jelentősen megerősödött a játékosállomány. (Magyar edzők még véletlenül sem kerülhetnek ilyen helyekre…Danyi Gábor üdítő kivételt jelent, de azért ott is  gyorsan megjelent a tűz körül a most Siófokra szerződött Zdravko Zovko…) Ráadásul Moen úr a második szezonban bejelentette, hogy családi okok miatt hazamegy. Ilyenkor eszembe jut a labdarúgó Paulo Souza esete a Videotonnal, aki szintén a második évben borította fel három évre szólt szerződését családi okokra hivatkozva, majd utána fél évig New Yorkban ücsörgött és – feltehetően – forgalmazta magát, várt egy még jobb szerződésre. ..

Bent Dahlnál, a korábbi másodedzőből előlépett vezetőedzőnél vált világossá, hogy ezek a külföldi előadók sem született mágusok. Ekkor azonban már kényszerpályán volt a Siófok, amely nyáron megint bevásárolt, hiszen a most távozott Snelder, van der Heijden és Dinah Eckerle sem csak a Balaton szépségéért jött éppen ide. Hogy miért nem érezték jól magukat Siófokon? Dőreség arról beszélni, hogy csak vagy elsősorban az elmaradt BL-játéklehetőség miatt ment el a kedvük a Siófokban szerepelni, a feltételezett igen jó fizetések ellenére is.

Vannak olyan dolgok, amelyekről soha nem esik szó nyíltan, és ezeken a hasábokon sem lehet ezt megtenni, mert annak jogi következményei lehetnének. Más kérdés az, hogy mi a jog és mi az igazság. Az azonban biztos, hogy nem az elmaradt BL-szereplési lehetőség volt a fő ok. Vannak olyan kapcsolatok, amelyek akár pillanatok alatt is változásokat élnek meg és ezek kihatnak egyes játékosok „játékkedvére”. Itt csak egy a bökkenő, hogy ezek a hölgyek kőkemény profiknak vallják magukat! Elsősorban persze addig, amíg aláírják a kiemelt fizetéseket garantáló szerződéseiket. Utána pedig jöhet a nyafogás, a nyűgölődés, vagy éppen a követelődzés.

Nem irigylem a sokak által dicsért tulajdonost, Fodor Jánost, aki a hosszú évek során már milliárdos kiadásokat könyvelhetett el azért, hogy szenvedélyének engedve, mind erősebb csapatot verbuváljon össze városába. Nem csak az említett három hölgy okozta gondok miatt vagyok vele szolidáris, hiszen ott van még a nyakában a legnehezebb dió, Nerea Pena ügye is! Pena vitán felül kitűnő játékos, de egyben rendkívül labilis valaki is egy személyben. Nem véletlenül húzódik az ügye immár hetek óta, mert az övé a legnehezebben megoldható eset az összes közül.

Aki tudja a miértekre adható válaszokat, annak már hiába mondanám. Akik pedig még nem ismerik a valódi mozgatórugókat, azoknak nem tudok mást ajánlani: járjanak utána. Mert ott van a kiskutya eltemetve, amiről nem lehet beszélni, nem a BL-szereplés lehetőségénél. És nem csak Penánál, hanem a többi, magát rosszul érző hölgynél is…

(jochapress / Jocha Károly)