Mi lesz Határ Bernadettből?
A kosárlabdáról nem lehet eleget beszélni. Ez a rendkívül intelligens sportág világszerte óriási népszerűségnek örvend. Ebben az írásban a bázis iskoláktól Határ Bernadettig sok mindenről szó lesz.
Határ Bernadett
– Mi volt a legfőbb mozgatórugó az önálló klub megalapításának tervében – kérdeztem Kiss Lenkét?
– Nekem sok edzőkollégával szemben alapvetően más a felfogásom az utánpótlás nevelésével kapcsolatosan. Sokan kizsigerelik a fiatal tehetségeket, akik azután legtöbbször idő előtt leadják a szerelést. Én felnőtt válogatott játékosokat szeretnék nevelni, türelmesen, szakmai alapossággal vezetve őket. Az akkor még egyedülálló kezdeményezést úgy terveztük megvalósítani, hogy Budapest jelentős részét lefedjük bázisiskoláinkon keresztül. Jó kezdés után logisztikai gondok léptek fel, ezért az utóbbi években már Újpest a központ és mellette Dunakeszire, Fótra és Veresegyházra koncentrálunk. Az első lány generációt 18 éves korig vittük – közülük nyolcan kerültek NB I-es csapatokhoz. Merész terveink vannak. Elsősorban a lányoktól várom, hogy feljussanak a legelső vonalba. Rengeteget jelent majd, ha itt, Újpesten, a Fóti úton a már folyamatban lévő saját csarnokunk építése 2019-re befejeződik.
A kosársuli elindítója és mozgató rugója: Kiss Lenke
– Mennyi játékost és edzőt foglalkoztat a Kiss Lenke Kosársuli?
– Bázisiskoláinkat minden szeptemberben újra kell indítanunk. A tavasszal volt 480 gyerek után ősszel szeretnénk elérni, hogy hatszáz fiatallal foglalkozhassunk, akik közül 250 versenyeztethető tanítvánnyal számolunk. Természetesen a csapataink száma is megnövekszik. Újdonság, hogy először fogunk részt venni a Kosárpalánta programban. Az utóbbi tanévben 24 edzőnk volt, ősztől huszonkilenccel dolgozunk majd együtt. Elismerés számunkra, hogy ez évben elnyertük az A-kategóriás Akadémia szintet.
– Rengeteg téma szóba jött már, de a fiatal Kiss Lenkéről szinte semmit nem tudtunk meg!
– Egy Szarvas melletti községben, Csabacsüdön jártam általánosba, ahol semmiféle érdemi sportolási lehetőség nem volt. Ráadásul fogalmam sem volt, mihez is kezdjek a nyolc osztály elvégzését követően. Egy családi jó barátunk ajánlotta, hogy menjek a fővárosba, a Postaforgalmi Technikumba. Fölkerültem, kollégista lettem, a tornatanárom pedig a Bátor Vili bácsi felesége lett. Harmadikos koromban gondolták, ki kellene engem próbálni sportegyesületben. Így jutottam el Vili bácsi kezei alá, a KSI-be. Érettségi után visszamentem Szarvasra, de heteken belül jöttek értem a Budapesti Spartacusból. A többit már elmondtam… 1970 őszétől foglalkozott velem Gyimesi, aki megígérte, amennyiben mindent megcsinálok, válogatottat farag belőlem. Teljesen elképedve és hitetlenkedve hallgattam, de neki lett igaza. Killik László ugyanis 1972 tavaszán behívott a legjobbak közé.
– Ahol nem hemzsegtek a magas emberek…
– Ez volt az egyik tényező. A másik, hogy a szüleimtől örököltem egy nagyfokú harcosságot, túltengett bennem a bizonyítási vágy. Mindent igyekeztem a lehető legjobban megoldani, nagy küzdő voltam, s ez a tulajdonság végigkísért egész életemben.
Killik László, fotó: archivum.magyarhirlap.hu
– Killik László hosszú ideig és eredményesen dolgozott a válogatott élén. Ön mit tudna egykori „behívójáról” elmondani?
– Amit én nagyon jó tulajdonságaként tartok számon, az a türelme volt. Azokban a játékosokban, akikben megbízott, azok mellett kitartott, azokat nem kapkodta le villámgyorsan, mert az illető valamit hibázott. Én is a bizalmiak közé tartoztam, így sokat is játszhattam, amikor pályára kerültem. Rengeteget tanultam például abból, ahogyan a vesztes meccseket kezelte. A világvégi hangulatot hamar kizárta, s inkább a későbbiekben használható tapasztalatokat emelte ki. Jól mixelte a fiatalabb és idősebb játékosokat, a csapatépítésben kiváló volt.
– Mennyire elégedett a pályafutásával?
– Egyedül az olimpiai érem hiányzik, amit már Moszkvában, 1980-ban is megszerezhettünk volna, de ott eltaktikáztuk az elődöntőt. 1984-ben pedig minden készen állt egy igazán jó szerepléshez, de a politika közbeszólt.
– Milyen jövőt jósol a magyar női kosárlabdázásnak?
– Bíztató a helyzet. Számottevő előrelépést várok, amikor beérik a jelenlegi U17-es válogatott, amely 4. helyével komoly sikert ért el a korosztályos Vb-n. A jelenlegiek között nagy kérdés, mi lesz Határ Bernadettel, ki tudjuk-e használni a 208 centiméteres, extra magasságát? Most is van egy tehetséges, fiatal mag, amelynek tagjai beépülésük esetén felfelé lendíthetik a nemzeti együttes eredményességét.
– Kiss Lenke jelenleg a harmadik generációt neveli és vezeti a korosztályos csapatát. Milyen távlati tervei vannak?
– Ez az együttest még 2-3 évig szeretném kézben tartani, de amikor őket elengedem, már nem szándékozom újabb korosztállyal elkezdeni foglalkozni. Akkor már bőven elég tennivalóm lesz a kosársuli irányításával.
(jochapress / Jocha Károly)
