Miért Fekete Péter Török Bódog?
Török Bódog
A sportkedvelők sokszázezres, de inkább milliós táborában elég sokan csak azért beszélnek, hogy ők is mondjanak valamit. Itt van a legutóbbi eset: a néhány napja felavatott, Németh Pálnak, a szombathelyi dobóatlétika világhírű mesterének tiszteletére emelt szobor ügye. Számos olvasó értetlenkedő megjegyzéseket tett: ugyan minek állítanak szobrot már megint valakinek, éppen elég szobor van már, stb., stb.
Ezen ok nélkül nagyszájúak helyett legszívesebben nagyon szégyellném magamat. Mert aki nem tudja, ki volt Németh Pál, annak kár is felsorolni mindazon tanítványait, aki dicsőséget szereztek Magyarországnak. Közülük talán még olyan is van, aki a leghíresebb versenyzőjét, Pars Krisztiánt sem ismeri…
Pedig sikeres tanítványának sorát még hosszan lehetne folytatni. Egyébként jómagam éppen a tamáskodókkal ellentétes véleményen vagyok. Aki valóban megérdemli, annak igenis állítsanak szobrot, vagy más módon örökítsék meg az illetők maradandó életművét.
Németh Pál (Fotók: JochaPress.hu)
Erről a témáról jut eszembe ismét és sokadszor például a női kézilabdázók egykori szövetségi kapitánya, Török Bódog neve. A méltán világhírnévre szert tett szakember nem kevesebb, mint 23 éven keresztül irányította nemzeti együttesünket, s mindmáig ő az egyetlen, aki elmondhatta magáról, hogy felnőtt kézilabda világbajnok csapatot formált.
Érdekes módon Török Bódog ügye mindmáig megoldatlan, a vele kapcsolatos kezdeményezések valahogy mindig elhalnak. Konkrét ellenpéldám is van: a norvég Karl-Erik Böhm – aki Heidi Löke barátjaként és gyereksétáltatóként érkezett Győrbe, majd egy jókora kanyarral, hetek alatt a magyar női kézilabda válogatott kapitányává lépett elő – mindössze egy esztendeig volt szakvezető, és szerzett csapatával egy Európa-bajnok bronzérmet.
Böhm úr halála után (nyugodjon béklben!) nyolc hónappal bronz mellszobrot kapott a győri Sportcentrumban, majd a hálás magyarok a norvégiai Sandefjordban is szobrot emeltettek neki.
Ezzel szemben a sokszorosan sikeresebb Török Bódog ügye évek óta egyetlen tapodtad sem haladt előre. Ebben komoly része van az általam ismert valaha legsötétebb elnöknek, Vetési Ivánnak, aki ezt a kérdést egyszerűen bojkottálta. Mindenféle kitérők és mellébeszélések eredményeként még az a legminimálisabb ígéret sem valósult meg, amely szerint Török Bódog Stefánia úton volt lakása házfalára egy emléktábla kerül. Pedig amint egy sok részvevős sajtótájékoztatón megjegyezni merészeltem: ha Böhm úr mellszobrot kap, akkor Török Bódognak egész alakos szobor is kevés lenne…
Visszatérve Németh Pálhoz, csak gratulálni tudok a szombathelyi városatyáknak, akik jogos büszkeségüket egy szoborállítással is kifejezésre juttatták! Sajnos, ezt a Török Bódoggal szembeni adósságot a sokszorosan nagyobb városnak, Budapestnek, a XIV. kerületi Önkormányzatnak és a Magyar Kézilabda Szövetségnek ez idáig még nem sikerült rendeznie.
Teszik ezt az egyetlen világbajnok csapat világhírű kapitányával, akinek nevét ma is sokan imáikba foglalják.
(jochapress / Jocha Károly)
