Miért ne lehetne Gulyás István?

A Veszprém férfi kézilabda csapata immár lassan két évtizede álmodozik a Bajnokok Ligája trófeájának elnyeréséről. Bár többször is közel voltak a végső sikerhez, ám végül maradtak a tisztes helyezések.

Gulyás István szeretné átsegíteni a csapatot ezen az időszakon. Fotó: Penovác Károly/Napló

 2002-ben jómagam is ott voltam a Magdeburg elleni mindkét döntőn. Itt plusz kettő, ott mínusz négy volt az eredmény. Időben jóval közelebbi a Kielce elleni finálé 2016-ban, ahol a 47. percben kilenc góllal „ment” a Veszprém, ám végül ennyi előny sem volt elég a végső győzelemhez.  

A legújabb időszakban Ljubomir Vranjes varázslatától várták az előrelépést a Bakony alján, amiből azután jókora visszalépés lett. Az égés annál is fájdalmasabb (elúszott a bajnoki cím, majd kiesés következett a BL-ben, az idei szezonban pedig három meccsből két vereség is bejött), mert Vranjestől majd mindenki csodát várt, ami a történtek ismeretében még véletlenül sem következhetett be. Már régen nyílt titok, hogy a szerb-svéd edző (aki játékosként világklasszis volt és eddig komoly edzői sikereket is magáénak mondhatott!) Veszprémben egyáltalán nem sziporkázott.

Ljubomir Vranjes. Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

 Jelen időben elsősorban a veszprémiek vannak komoly gondban, hiszen a Vranjes által kikötött, hatalmas bevásárlásokat követően az eredmények a várakozással ellentétes előjellel jöttek. Állítólag már a nyáron is el akarták küldeni, de „magas helyről” kapott megerősítést. Szerény véleményem szerint nem ez volt a fő baj, hanem az, hogy minden áron ide hozták. Emlékezzünk: csak a korábbi klubjától a Flensburgtól volt kivásárlása bevallottan 300 millió forintba került. Ehhez jön a másfél évi fizetése plusz a 2020-ig érvényes, mindenféle garanciákkal „megpakolt” szerződésének megváltása. Szóval maradjunk annyiban, hogy ez a kaland minimum másfél milliárdba került, s ebben az összegben még nincsenek benne a további százmilliók, amelyek kellettek a túlméretezett bevásárlásokhoz. A „megszerzettek” között pedig többen is nem, vagy alig kaptak játéklehetőséget. Arról pedig nem is érdemes beszélni, hogy a magyarok – akiknek a válogatottban is ő volt a főnöke! – mennyit tölthettek a pályán…

 Miután egyértelművé vált, hogy Veszprémben a pénz számolatlanul rendelkezésre áll, végre meghúzták az elkerülhetetlent, felmondtak Vranjesnek. S itt jön a másik fogas kérdés: ki legyen az utód? Az U20-as kerettel foglalkozó régi veszprémi játékos, Gulyás István ugyan kapott egy halvány lehetőséget, de párhuzamosan nem felejtették el a kézilabdához ugyancsak értő veszprémi pénzemberek hangsúlyozni, hogy közben keresik a végső megoldást. Sajnos, de természetesnek mondható, hogy csak úgy röpködnek a külföldi jelöltek nevei, miközben a balhét Gyulásnak kellett elvinnie, itt elsősorban a tegnapi, Breszt elleni BL-meccsre gondolok.

Szerencsére Gulyás jól mutatkozott be, hiszen némi szerencsével ugyan, de sikerült győztes erőpróbán debütálnia. Ahogy meccselt, az mindenképpen jónak volt mondható, hiszen amikor komoly gondok voltak (26-23-ra is vezetett a Breszt gárdája!), volt merészsége átállni a két beállós, hét támadós változatra, ami meg is hozta a sikert.

A győztes bemutatkozást követően még sokkal határozottabban fel lehet tenni a kérdést, mint előtte: miért ne lehetne Gulyás István? A játékosok elfogadták, Perez jó segítőtársa lehet – miért nem elég ez? Miért kell a nagynak vélt nevek után futkosni, hogy azután bárki idekerül, megint elteljen minimum fél év, amíg a szerencsés (?) nyertes  valamilyen szinten megismeri a veszprémi viszonyokat? Ez a magyar betegség az 1990-es évek óta úgy terjed, akár a fertőző májgyulladás és ebből a vonzásból csak véletlenszerűen vonja ki magát egyik-másik magyar klub vezetősége. Mintha a magyarok analfabéták lennének…

Jó példa minderre a Videotonnál volt dr. Mezey György esete. Mezey két évet kapott, másodjára bajnoki címet szerzett csapatával, mégis elküldték, s jött helyére a portugál Paulo Sousa, akinek a nevére egyre kevesebben emlékeznek. Ez a „mágus” mindjárt három évet kapott, de miután másfél év elteltével kiderült, hogy további sikerek nem várhatók, a tisztelt úr (aki közben barátságból lefejelte a Nemzeti Sport munkatársát egy barátságos meccsen…) egy nagy adag füllentést követően soron kívül távozott. (Véletlenül a napokban őt küldték el idő előtt Kínában…) Meg lehet számolni, hány edző és hány év eltelte kellett a Vieoton újabb bajnoki sikeréhez!

Most a Veszprém kézilabdázóinak vezetői állnak válaszút előtt: marad a külföldiek igen kockázatos újabb szerződtetése, vagy végre egyszer magyar szakembernek is adnak bizonyítási lehetőséget!? Aki bizonyára sokkal hamarabb átlátná a pillanatnyi helyzetet, s érzelmileg is sokkal elkötelezettebb lenne a csapat mielőbbi talpra állításának ügyében, mint bárki, aki kivülről érkezik!

 A kérdésemet tehát megismétlem: miért ne lehetne Gulyás István?

(jochapress / Jocha Károly)