Miért nem lett Ligetváriból Sagosen?
Kár lenne tagadni, ma már gyakorlatilag minden csak és kizárólag pénz kérdése. Lehet ez ellen berzenkedni, vagy akár tiltakozni is, a helyzeten semmi nem változtat. Megint más kérdés, hogy amikor a pénz elborítja az emberek agyát, akkor abból nem sok jó születik. Bizonyos összegek felett a teljesítmények nem hogy nem fejlődnek, de konkrét visszaesésekkel is találkozhatunk.
Vass Gábor tanácstalanul áll a hazai viszonyokkal szemben. Fotó: index.hu
Ha jól értem, túl vannak itthon fizetve a játékosok. De miért baj ez? – kérdezte az index újságírója a Svájcban élő korábbi válogatott kézilabdázót, Vass Gábort.
Elsősorban azért, mert nem tudnak hozzászokni ahhoz a pszichés nyomáshoz, amire kint fel kell készülniük. Azért viszik el őket légiósnak, hogy meccseket döntsenek el. Mert ők azért vannak ott, hogy velük több legyen a csapatuk. Ha ezt a nyomást elviseli, átérzi valaki, a válogatott is csak profitálhat belőle.
Ezt az érzést viszont a lelátón nem lehet megtanulni, akkor sem, ha sokat keresnek a játékosok.
A játékos az örökös stressz alatt elsősorban önmagát fejleszti, több lesz tőle. Addig, amíg a játékosok bőven a valós piaci értékük felett keresnek és eközben még eredmény sincs követelve, akkor történik az, amit itthon látunk.
A tao-rendszer okozta előnyökből mit látnak külföldön?
Hitetlenségükben fogják a fejüket, hogy a versenysportban egy kis ország erején felül vállalva milliárdokat költ mindenféle követelmény nélkül. És persze dörzsölik a kezüket a menedzserek, hogy velünk lehet jó üzleteket kötni. A Veszprém fizetésekben elszakadt a valóságtól. Miközben még a jobb lehetőségekkel rendelkező PSG sem tudott eredményt venni. Előbb ért oda a Montpellier és a Flensburg a BL-hez. Az én szememben ennek van szakmai értéke. Vagy a lengyel Kielce azon a mindannyiunknak fájdalmas meccsen épp a Veszprémmel szemben. Kalandorok mindig voltak és lesznek, bedőlt a Hamburg, a Koppenhága, a Ciudad. Ahol a klub érvényesíteni tudja az érdekeit, és a klub érdekei az egyén felett maradnak, azok sikeresek lesznek, amíg világ a világ. Azoknál a csapatoknál, ahol lazábban kezelik a pénzeket és nem a szakmaiság az elsődleges szempont, ott több és nagyobb hibákat engednek meg maguknak, mert nem a saját bőrükön érzik.
Csak egy példa. A horvát Marko Kopljar az életében nem keresett olyan jól, mint itthon, hála a magyar adófizetőknek. Most a Bundesligában sokkal kevesebbel kell beérnie, mert a piac jobban tudja, mennyit ér valójában.
Volt egy sikeres, 96-ban született korosztályunk, amelynek tagjai másodikok lettek az ifjúsági Eb-n 2014-ben. Tőlük vártuk a berobbanást, de csak perceket kapnak még most is, miközben Sagosen már fényévekkel előttük jár, a franciáknál 21 évesek játszottak vezérszerepet, akik a tokiói olimpián kicsattannak az erőtől, és már meglesz mögöttük a szükséges tapasztalat is. Hol veszített utat Ligetvári Patrik?
A menedzsere azt mondta neki, hogy neki nem kell elmenni azokba a kis csapatokba, ahová elment például Sagosen vagy sok másik a versenytársak közül. Sagosen 60 percet a pályán volt az elmúlt négy évben, beledöglött, de fejlődött. Ligetvárinak nem mondták el, nem erősítették benne a hitet, hogy így lehet a leggyorsabban fejlődni.
Csapatában a másik három átlövő: Ilić, Accambray, Dzsamali jobban fizetett játékosok voltak a Veszprémben. Ki merte volna azt mondani, hogy őt mindenáron játszatni kell, miközben Ilić és Accambray 20-30 ezer euró körül keres? Akkor azok miért vannak ott, és miért feszítik a büdzsét?
Védekezésben azért be lehetett volna tenni.
Védekezésben is ott volt előtte Miroslav Terzić és Schuch Timuzsin, akik szintén dupla olyan költségvetésű játékosok, mint Ligetvári. Ha én lettem volna Vranjes helyében, nem biztos, hogy megkockáztatom az utolsó tíz percben, amikor a fontos meccsek eldőlnek. Senki sem szeretne kiállítást kapni, amikor minden labdának dupla jelentősége van. Nem árt tisztázni valamit, Vranjes azért jött, hogy a Veszprém sikeres legyen. Miért érdekelte volna őt a mindennapokban válogatott? Nem is üdvözítő felállás, hogy a klubedző mindkettőért felel. Nikolai Jacobsent sem érdekli a dán Mensah Larsen, pedig a klubedzője és a válogatottban is találkoznak. Larsen, ha gyengén játszik, leül a padra, mert Jacobsen meg akarja nyerni a meccset és a bajnokságot, azért fizeti őt a Löwen.
A bőség okozta hasonló problémák meglesznek a kapus- és az irányítóposzton jövőre a Veszprémben. Meglepődnék, hogy ha Davist érdekelné a válogatott, és ezért beáldozná a Veszprém eredményét. Nem tudjuk, hogyan hat majd ez a felállás Lékaira, hiszen négyen lesznek a csapat irányítására: Nenadić, Lauge és Mahé, Máté mellett.
Mikkel Hansen is apa lett a világbajnokság alatt. Valahogy mégsem jutott eszébe otthagyni a válogatottat, pedig neki még csak repülőre sem kellett volna ülnie. Azt nyilatkozta, hogy duplán van kiváltságos helyzetben. A hazájában vezetheti sikerre a válogatottat, amire valószínűleg többet nem lesz esélye az egész életében. Továbbá hogy apa lett. Elmondta, hogy csak akkor tudja a legjobb teljesítményét nyújtani, ha 100 százalékban a válogatottra koncentrál. Nekem is vannak gyerekeim, és a család nagyon fontos. De az biztos, hogy egy ilyen sorozatterhelésnél az ide-oda repkedés nem segíti a regenerációt. Nem akarok okosabb lenni az orvosoknál, de az átgondolatlanságot éreztem ebben.
Afelé haladunk, hogy nemcsak kézilabdatudás, hanem a regeneráció fog eldönteni fontos meccseket egy olyan hosszú és intenzív tornán, mint a vb. Így egyre nagyobb jelentősége van az aktív regenerációnak és az étkezésnek. Mert szép dolog hinni a gulyásban és a palacsintában, ahogy ezúttal is történt, a skandinávok másra esküsznek, és az eredmény inkább őket igazolja. Az eredmény mindig mindennél beszédesebb, a professzori véleménynél is
Akkor hogy lesz ebből válogatott?
Elég egyedi, hogy a szövetség azért fizet egy szakmai igazgatót (aki tulajdonképpen a szakmai munkáért lenne felelős), hogy annak nincsen teljes körű kontroll lehetősége a férfi A válogatott körül. Nincsenek pontosan tisztázva, milyen jogkörök vannak. Addig amíg ezek nincsenek a szövetségben pontosan meghatározva addig nagyon nehéz lesz. A szövetségnek lenne a feladata mindet megtenni azért, hogy a válogatott a legerősebb legyen. Minden téren. A franciák 21 éveseket hoztak, Didier Dinart bátran betette őket, az olimpiáig szokják meg a nyomást, ha veszítenek is.
Schaffhausenben van akadémia is, évente húsz gyereket vesznek fel, a szülők fizetik a költségeket. Mennyiből működnek?
Az állami támogatásunk természetesen nulla. Az összköltségvetésünk 500 ezer svájci frank, ami nagyságrendekkel kisebb a Nemzeti Kézilabda Akadémiánál.
Viszont majdnem minden évben sikerül éves szinten egy-két játékost az első csapatnak kinevelni. A svájci utánpótlás eközben néhányszor okozott kellemetlen perceket a korosztályos magyar válogatottaknak. A már említett 96-os korosztály előtt végzett Svájc 2015-ben a világbajnokságon. És ha így megy tovább, Svájc még nagyobb gondot jelent majd. Azt pedig szörnyű lenne átélni, nekem különösen.
És mivel nem látom a tisztulás esélyét, várhatóan csak a fejemet csóválva ülök majd a tévé előtt, hogy ide jutott az a sportág, amiben az egész családom benne volt, és ugyan sokat kaptunk a kézilabdától, de sokat is adtunk neki.
(index.hu / Ághassi Attila)
