Miért rosszabb a magyar edző?
Horváth Ferenc. Fotó: Kisalföld
Bár a magyar labdarúgás ezekben a hónapokban leginkább rózsaszín ködbe burkolózva ünnepeltetné magát az emelt létszámú Eb-re történt kijutás okán, de azért még koránt sincs minden rendben. Ez alkalommal úgy szeretnék bírálni, hogy közben dicsérni is fogok.
A Videoton frissen menesztett, legutóbbi vezetőedzőjéről, Horváth Ferencről, az ő esetéről szeretnék nagyon röviden elmélkedni. Arról az edzőről, akit nem ismerek személyesen, és akiről eddig egyetlen sort sem írtam. Őt billentette le a Videoton kispadjáról a nagyhatalmú vezetőség. Azt az edzőt, aki a 7. helyről egészen a másodikig vezette a fehérvári együttest. Ám ez az önmagában dicséretes menetelés sem volt elég indok Horváth marasztalásához.
Egy kis kanyar visszafelé. 2011-ig Mezey György volt a főnök, a csapat talán nem egészen véletlenül bajnok is lett. Ám Gyuri bácsi is lapátra került, s jött a hatalmas hangerővel beharangozott Paulo Sousa. Ő – aki egyáltalán emlékszik még Sousára – két dologgal is emlékezetessé tette itteni fellépését. Egy barátságos meccsen egyértelműen lefejelte a Nemzeti Sport újságíróját. Tette ezt nyilvánvalóan „nevelési szándékkal”, mivel az illető nem egészen úgy írt, ahogyan az tetszett volna a portugálnak. A bíróságra pedig nem tudott elmenni, nem ért rá. Különben sem emlékezett semmire…
Egyszer azután talán szóltak neki, hogy ez így még sincs jól – akkor elment és mindjárt megvilágosodott neki az eset. Emlékezett arra, amit korábban tagadott és elnézést is kért.
Sousa a hároméves szerződéséből még kettőt sem töltött ki. A bajnoki címek nem jöttek, s amikor kiderült, hogy a BL-ben is vége a menetelésnek, azonnal bejelentette, hogy „családi okok” miatt el kell mennie Magyarországról. A kezes bárány (inkább jámbor birka) vezetők minden ellentételezés nélkül futni hagyták azt a szerződésszegő edzőt, akit már a lefejelésnél gyalog kellett volna útnak indítani – Hegyeshalom felé!
Sousát követte a másik ibériai, José Gomes, aki szintén nem hozta a várt bajnoki aranyat. 2014/15-ben Joan Carrilloval összejöttek a dolgok, ám neki – állítólag – más okok miatt kellett távoznia. 2015 nyarán francia befutó nyert Bernard Cassoni személyében – az ő ideje még az őszi szezon első felében lejárt. A nála eredményesebb Pető Tamásnak is jutott vagy hat meccs tűzoltóként: ő a 7. helyen adta át a váltóbotot Horváth Ferencnek.
Horváth körül nem volt extra csatazaj, viszonylag csendben dolgozhatott. Közben volt mersze elküldeni az évek óta csak alibiző Rudolf Gergelyt, a csapat pedig kellemes meglepetésre második lett.
A Videoton urai a magyar szinten komoly siker ellenére nagy sietve tudatták, hogy nem hosszabbítanak szerződést Horváth Ferenccel. Indoklás semmi. Úgy tűnik, Magyarországon – és nem csak labdarúgásban, hanem például kézi-és kosárlabdában is – kimondott hátrány, ha valaki magyar. Az nem kell, a külföldi az igen. Fontos, hogy minél messzebbről jöjjön az illető. Most éppen egy norvég jelöltről lehet hallani, aki játszott korábban az MU-ban és a lengyel Legiának is volt edzője.
Horváth Ferencet – mint eredményes magyar szakembert – sajnálom, Henning Berget pedig nem irigylem. Még akkor sem, ha netán jól muzsikál majd keze alatt a Vidi. Mert hogy amennyiben valami nem tetszik majd Fehérváron a főnökségnek, őt is kapásból beáldozzák.
E felől senkinek ne legyenek kétségei!
