Milák Kristóf: „összevertem” mindenkit
Még mielőtt visszarázódott volna a dolgos hétköznapokba – edzés és iskola –, utolsó idei versenye után Milák Kristóf, az érdi úszócsoda a Magyar Nemzet kérésére kicsit vissza- és előre is tekintett.
Milák Kristóf. Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet
– Négy aranyérmet szerzett a múlt heti rövid pályás úszó országos bajnokságon, 17 évesen. Juniorkorú úszóként a felnőttek közt önnél többet senki. Ne fogja vissza magát, értékeljen!
– Hát, semleges érzésekkel jöttem ide, majd hoztam a formámat: megjelentem itt szerényen, aztán összevertem mindenkit.
– Milyen formában érkezett Százhalombattára? Vállalt tíz egyéni számot egy sűrű nyár után. Részt vett az ifi-Eb-n, a felnőtt-vb-n emlékezetes ezüstérmet nyert, a junior-vb-n pedig ön szerezte meg a magyar úszás első ifjúsági-vb-aranyát.
– Korántsem voltam most ősszel százszázalékos állapotban, de az igazság az, hogy az ob-ra érkezettek közül sokan mások sem. Persze volt egy-két társam, akik a verseny előtt nyilatkozták, hogy így meg úgy készültek, aztán amikor nem nyertek semmit, ennek az ellenkezőjével kezdtek jönni… de neveket inkább nem mondok.
– Rendben. Amikor a harmadik versenynapon, utolsó eredményhirdetése után beszélgettünk, szinte keverte a számokat is, annyira szét volt esve. Hirtelen azt sem tudta, melyikben mit ért el. Összerakta már az eredményeit?
– Várjunk csak! Nem, most nem tudok pontos számot mondani, de volt a négy aranyérem: 100 és 200 pillén, valamint 50 és 100 háton. A bronzérmemre emlékszem, mert az volt a végén. A többi ezüst.
– A zárás előtti napon a végjátékra ígérte a bejelentést, indul-e a decemberi rövid pályás felnőtt-Európa-bajnokságon. A Magyar Úszószövetség sajtósa lelőtte a közönség számára nem annyira jó poént, de azt előre jelezte, hogy a sajátja a döntés. Hogy született meg?
– Sok ember véleményét meghallgattam, akinek a gondolatai számíthatnak egy ilyen helyzetben. Tény, nagyon-nagyon szeretek versenyezni, ezt idén és most az országos bajnokságon is bizonyítottam, de érzem, hogy milyen sokat vett ki belőlem ez az esztendő. Megvontam a mérleget, és döntöttem. Az edzésemnek egy olyan részére szeretnék koncentrálni, amire eddig kevesebb figyelem jutott a sok verseny miatt, és a családommal is többet szeretnék lenni a következő időszakban. Pihennem is kéne, legalábbis szerintem.
– Édesanyja az utolsó ob-futam után percekkel, a medenceparton említette, most szusszanhat is egy kicsit, de hétfőn iskola, előtte pedig edzés.
– Ezt mondta? Hát az tény, hogy az edzőm, Selmeci Attila azt kérte, menjek le az uszodába, de azt is, hogy két napig csak visszafogott munkát végzünk, hiszen erre az évre már nincsenek céljaink a versenyzés terén. A jövő évi terveket pedig csak később alakítjuk ki, de már most látszik, hogy nem fogok minden nemzetközi versenyen elindulni, hogy a nagyobb célokért többet tehessek.
(Magyar Nemzet)
