Miről maradt le Egerszegi Krisztina?
Idén kereken harminc esztendeje, hogy Egerszegi Krisztina 14 esztendősen először nyert olimpiai aranyérmet Szöulban, amelyet Barcelonában további három, Atlantában pedig ráadásképpen még egy ötkarikás győzelem követett.
Fotó: JochaPress.hu
Az olimpiai játékok női úszóversenyeinek történetében ez a mestermű egyedülálló alkotásnak számít, hasonlóképpen az is, hogy az 1991-ben Athénban felállított 2:06,62 perces 200 hátas világcsúcsát csak 17 esztendővel később tudták nagy nehezen megdönteni. Lehetett volna ennél is kiválóbb és eredményesebb Egér? A fogas kérdésre mestere, a 78. születésnapjához közelítő Kiss László adta meg a választ.
„Többet és intenzívebben aligha edzhetett volna, soha nem is köteleztem arra, hogy tegyen még rá egy-két lapáttal, mert magától is hajtott, és a visszavonulásig alázatos volt – a valljuk be – nem éppen változatos sportágával szemben. A technikája és a vízfekvése pedig annyira tökéletese volt, hogy azt csak elronthatni lehetett volna az edzői okoskodással – nyilatkozta a 2016 áprilisában nem önszántából visszavonulót fújt Kiss László az SzPress Hírszolgálatnak. – Nem egyszer fordult elő az edzéseken, hogy az előírt szintidőket valamiért nem tudta hozni, ilyenkor állt elő azzal a dacos elhatározással, hogy na, akkor most kezdjük szépen újra az egészet. Soha nem végzett félmunkát, makacs volt, de ebből a külvilág valójában semmi sem tapasztalt. Vura Márta, az általam mindig is nagyra becsült sportpszichológusunk gyakran végzett olyan felmérést, amelyből az derült ki, hogy az élversenyzőket a tét milyen mértékben befolyásolja a kitűzött cél, a tőlük elvárható teljesítmény elérésében. Egér mutatói azt bizonyították, hogy a legnagyobb kihívások is inkább stimulálják, mint sem akadályozzák a csúcseredmények elérésben. Az adatlapjára folyamatosan az került fel. hogy a kudarckerülő képessége egészen kiváló.”
A (sport)történelem kerekét már nem lehet visszaforgatni, Kiss Lászlónak ennek ellenére is az a meggyőződése, hogy az egészen különleges képességekkel megáldott tanítványa a kitűnőnél is jobb időket is úszhatott volna. Egészen pontosan akkor, ha az ő idejében olyanok a feltételek, mint manapság.
Fotó: JochaPress.hu
„Ritkán találkoztunk feszített vízű medencével, ráadásul a ”hullámgyilkos” pályaelválasztó kötelek is csak később jelentek meg a sportpiacon. A rajtnál az elrugaszkodás is lényegesen aggályosabb volt, mert a legtöbb versenyuszodában veszettül csúszós volt a fal, így sokan – a ma használatos állítható létra hiányában – már a táv elején behozhatatlan hátrányba kerültek. Egér is alaposan megjárta az 1995-ös római világbajnokságon, amikor egy „lecsúszott” rajt miatt odalett az érmes helyezése. Nem kis gondot okoztak a lányoknak a maiakhoz képest nagyon is előnytelen és nyúlós versenydresszek, amelyek kis túlzással olyanok voltak egy 2018-as évjáratú csúcsmodell BMW-hez képest, mint egy jó öreg Ford a nyolcvanas évekből. Mindezt figyelembe véve azt a csaknem két évtizedig kitartó, 1991-ben felállított világcsúcsát napjaink körülményeibe áthelyezve lehetett volna a 200 hátas legjobbja akár 2:04 perc körüli álomrekord is. Amúgy Egér immár 27 évvel ezelőtti produkciója így is mindössze 14 századmásodperccel maradt el a tavalyi budapesti világbajnokságon bronzérmet érő teljesítménytől!”
A manapság a versenyzők helyett már csak a négy unokájával foglalkozó, szabad óráiban pedig rendszeresen teniszező és pecázó Kiss nagyon büszke azokra a volt kollégáira, akik az edzői szakmát az ő társaságában tanulták ki.
„Nincs abban semmi különös vagy kivetnivaló, hogy a jobbnál-jobb úszókat csúcsra vezető Turi György, hasonlóképpen a Cseh Lászlóval kitűnő munkát végző Plagányi Zsolt, vagy éppen az extraklasszis Milák Kristóf útját egyengető Selmeci Attila sem volt úszó. A lényeg a tudásuk, a kitartásuk és az a törekvésük, hogy ne csak a versenyzőjük legyen jobb és jobb, hanem a maguk szakmai tudása is.” – hangsúlyozta minden idők egyik legsikeresebb magyar úszóedzője.
(SzPress Sporthírszolgálat)
