Mit érezhetnek a cserbenhagyott klubok és az edzők?
Kapás Boglárka a 400 méteres gyorsúszás döntőjében szerzett aranyérmével. MTI Fotó: Kovács Anikó
Hosszú Katinka győzelmeire mindenki nyugodtan számíthatott a londoni úszó Európa-bajnokság kezdete előtt is. Kapás Boglárkáról is tudott volt, hogy éremre-érmekre esélyes, de a négy első helyére azért nagyon kevesen fogadtak volna. Végül ez történt – jár a gratuláció a 23 éves hölgynek és mindenkinek, akinek köze van az ő felkészítéséhez!
És innen kezdve egy érdekes témáról szeretnék röviden értekezni. Ugyanis ez a megfogalmazás legfeljebb csak elméletben létezik: „gratuláció mindenkinek, akinek köze van az ő felkészítéséhez!”
Kapás Boglárka emberemlékezet óta a BVSC-ben úszott, egészen pontosan 1999 és 2015 között. Edzője Nagy Péter volt, aki most elég furcsán érezheti magát, hiszen senki nem vitathatja, hogy az ő munkája döntő mértékben benne van Kapás hatalmas sikerekkel végződött Eb-szereplésében.
Egészen hasonló Bernek Péter esete is, aki már 2015-ben elhagyta a Kőbánya SE stábját és éppen a BVSC-be, Nagy Péter „védőszárnyai” alá került. Ez esetben Turi György és edzőkollektívája érezheti magát kisemmizve, hiszen egy kész felnőtt versenyző, az ugyancsak legtöbbre hivatott Bernek hagyta őket maga mögött.
A sort lehet folytatni az MTK-ba „költözött” Kozma Dominikkal (Kőbánya SE) és Kis Gergővel (Ajka), de Szilágyi Liliána is megfordult több klubban, amíg 2016-ban a Honvédba „érkezett”… Minden külön személyeskedés nélkül szeretném felvetni a „kisemmizett” klubok témáját, akiket az olimpia előtt egy évvel, vagy éppen néhány hónappal cseréltek le a sok éven át nevelt tanítványaik. Az ugyanis a tisztesség legelemibb normáival is ellenkezik, hogy a majdani olimpiai sikerekért járó egyesületi támogatást teljes mértékben az új klubok kapják meg. Ugyanez a helyzet az edzők olimpiai járandóságainak esetében is, amit majd a riói sikerekért vehetnek fel!
Semmi kifogásom a klubcserék ellen, de csak akkor, ha például az olimpia előtt egy éven belüli váltásoknál a nevelő egyesületek kapnák a következő ciklusra az eredményekért odaítélt állami támogatás 75 százalékát. Ha pedig a klub- és mezcsere egy évnél korábban történik, az állami támogatás 50-60 százaléka illetné meg azt a klubot, amelyben a távozókat egészen a világszínvonalig felvezették. Hasonló elbírálást érdemelnének az edzők is.
Meggyőződésem, hogy ez lenne a korrekt eljárás. Más kérdés, hogy ilyen szabályozás mellett esetleg kevesebben jönnének rá az olimpiák közeledtével, hogy „ellehetetlenült a helyzetük anyaegyesületükben, nem bírják a monotóniát, friss impulzusokra van szükségük” és így tovább.
A jól bevált paneleket már mindenki ismeri. Finomításokra van szükség, ezt senki nem vitathatja!
