MLSZ-fényár, titkolt fizetések, biztonsági őrök hatalmaskodása
Az élete majd mindenkinek folyamatosan gyorsul. Ám ebben a forgatagban is vannak olyan sportbéli események, történések, amelyeket egyszerűen nem tudok szó nélkül hagyni.
Nappali fényben is lehet jó meccseket játszani
Itt van például az MLSZ egyik legutóbbi intézkedése, amely arról dönt, hogy nappali világosság esetén is kell a villanyfényt használni, ha az adott meccset a tévé is közvetíti. Hát, ha csak ez lenne a legnagyobb bajunk, akkor is azt mondanám, hogy a nyilvánvaló pazarlást talán mégsem kellene ilyen extra tételekkel megpúpozni!?
A hatvanas években, a néhai Népstadionban megrendezett kettős meccseknél még szóba sem jöhetett a villanyfény és ennek hiányában is igen jól szórakozott az 50-60 vagy éppen 70 ezres közönség. Akkor is, ha valamelyik összecsapást a tévé is közvetítette – és az otthon figyelőknek sem kellett plusz szemüveget feltenniük aszért, hogy lássák és élvezzék Albert, Göröcs, Bene, Farkas és mások „pengés” játékát. Arról nem is szólva, hogy akkor nem lehetett szinte a fél csapatot lecserélni, még sérülés esetén sem. A sárga lapok pedig sokkal többet értek, hiszen hosszú éveken keresztül már két sárga lap egyhetes, automatikus eltiltással járt együtt… Most pedig sokkal engedékenyebb az alapszabály.
Dagadó kebellel olvastam, hogy az FTC nevét viselő nemzetközi labdarúgó csapat az első, majd a második európai kupasorozatban eddig 3,6 milliárdot keresett. Ennek nagyon örülök. Ám örömöm sokkal nagyobb lenne, ha a Ferencváros nyilvánosságra hozná éves költségvetését, s azon belül azt is tételesen felsorolná: kinek mennyi a havi vagy az éves fizetése a szerződése szerint?
Tudom, ilyenkor jönnek a személyiségi jogok és a többi, elterelő magyarázat. Én pedig azt állítom, hogy nevetséges ez a titkolózás. Akkor amikor a leggyengébb nyugellátási „kegydíjtól” felfelé, egészen a miniszterekig gyakorlatilag mindenki fizetése nyilvános, miért éppen a labdarúgóknál folyik ez az indokolatlan titkolózás? Így történhet meg az, hogy pontosan tudhatjuk: az Amerikában focizó Gazdag Dániel és Sallói Dániel mekkora összeggel számolhat a következő évek során? Az ő személyiségi jogaik nem érdekesek? Nyilvánvaló, hogy nem ez a takargatás oka, hanem az, hogy az „aranylábúak” többek között a klubok bevételeihez képest különösen aránytalanul sokat keresnek. Ennyi.
S bár becsületemre nem vagyok a Ferencváros, mint a legnépszerűbb magyar sportegyesület ellen, de tiszta véletlenül bejött egy zöld-fehér hokis gubanc is, ami ebbe a csokorba kívánkozik. A legmasszívabb biztosítás-kiverést ugyanis számomra a Csíkszeredában született, de magyar állampolgársággal és állandó lakcímmel rendelkező Reisz Áron esete jelentette. A fiatalembert – aki évekkel korábban a Ferencváros ifjúsági hokicsapatának tagjaként országos bajnokságot is nyert – nem engedték be az FTC–Gyergyói HK bajnoki hokimeccsre, mert az ajtónálló „biztonságiak” csíkszeredai születése alapján ezt – érvényes jegye ellenére – megakadályozták.
Ezek az erős és abszolút felkészületlen „urak” nyilvánvalóan nagyobb hatalmat kapnak, mint amit megérdemelnek. Csak így történhet meg, ami megtörtént. A legszomorúbb az egészben: a Ferencváros klubvezetése a kellő IQ-val aligha rendelkező kidobó emberek pártjára állt.
Arról pedig végképp nem tehetnek a vendégdrukkerek, hogy a Fradi meccsére – a közölt számok szerint – a 200 vendégdrukker mellett mindössze kb. 350 néző volt kíváncsi. Ilyenkor az üresen tátongó lelátókat nem megvédeni kellene, hanem akár ezer plusz nézőt is be kellene engedni. Lakcímük mustrálgatása nélkül!
A sportágnak és a Ferencvárosnak is sokkal jobb lenne egy ilyesfajta megoldás. Egyébként az 5-1-es gyergyói siker valószínűleg a többszörös nézőszám esetén is megszületett volna.?.
(jochapress / Jocha Károly)
