Mondtál-e már köszönetet az edződnek? – Kovács István Szántó Öcsi bácsiról
Érdekes utat futott be az ökölvívó olimpiai bajnok Kovács „Kokó” István, ameddig eljutott a sikereihez legtöbbet hozzáadó mesteréhez, Szántó Öcsi bácsihoz.
Szántó Öcsi bácsi. Fotó: Ch. Gáll András
– Ahhoz képest, hogy nagyapám, apám, fivérem, unokatestvérem és további rokonaim valamilyen szinten kötődtek az ökölvíváshoz, ennek ellenére csak tizennégy éves koromban tettem meg az első lépéseket későbbi sikersportágam felé – idézte a kezdeteket Kovács István. – Addig a legkülönfélébb sportágakkal próbálkoztam, így a labdarúgással, a jégkoronggal, az asztalitenisszel és a kézilabdával is, de egyikben sem éreztem magamban az extra tehetségnek még a csíráját sem.
– Ezen próbálkozások után következett az ökölvívás.
Amikor 1984-ben az EVIG-ben, a Gyömrői úton elkezdtem barátkozni későbbi sikersportágammal, ott egészen másként éreztem magamat. Ehhez a sportághoz a szükséges intelligenciám éppen úgy adott volt, mint az erőm, s mindehhez hatalmas szerencsémre két, egészen kiváló nevelőedzővel is megismerkedhettem Koncz Bandi bácsi és Krasznai László személyében.
– Négy évvel később pedig már javában a felnőttek között készült, mégpedig Wallenhoffer Zoltán irányításával.
– 1988-ban már indulhattam a juniorok Európa-bajnokságán, amelyet meg is nyertem. A válogatott edzője Szántó Öcsi bácsi volt, aki emberi nagyságáról tanúságot téve hozzájárult, hogy erre az Eb-re még Zoli bácsi készítsen fel. A felnőttek közé lépve azonban már átvette az irányításomat.
Kovács Kokó István. Fotó: jochapress
– Hogyan minősítené az Öcsi bácsival egészen 1997-ig átdolgozott éveket?
– Együttműködésünk első percétől elfogadta és nagyra tartotta az én sikerorientált hozzáállásomat, s a céljaim eléréséhez szükséges, optimális hangnemet is megtalálta. Az élet fantasztikus ajándékaként tartom számon azt, hogy éppen vele futottam össze, mert nem tudom, nélküle mire jutottam volna! Ő ugyanis pontosan tudta, mire van szüksége egy 18, 20, 22 vagy éppen 24 éves srácnak ahhoz, hogy fejlődése folyamatos és töretlen legyen. Kapcsolatunk a profi pályafutásom során is abszolút megmaradt; csak így történhetett meg, hogy utolsó hivatásos mérkőzésemen, 2002-ben ismét ő osztogathatta a tanácsait nekem a szorítósarokban. Úgy érzem, a kettőnk kapcsolatából mindketten nagyon sokat profitáltunk.
– A visszavonulása után eltelt, csaknem két évtized során is vonalban maradtak?
– Rendszeresen beszélünk egymással és mindkettőnket elszomorít a magyar ökölvívás siralmas helyzete. Miként jómagam, Öcsi bácsi is a legkülönfélébb fórumokon felemelte a szavát a változtatások érdekében – nem sok sikerrel. Öcsi bácsi végleg kivonult a magyar ökölvívásból és én sem látom értelmét a szélmalomharcnak. Annál is inkább, mivel legalább nyolc fronton zajlanak életem eseményei, dolgom tehát bőven van. Akkor természetesen szívesen segítenék, ha a jelenleg érvényesülő tendenciák alapvetően más irányt vennének.
(Magyar Edzők Társasága / Jocha Károly)
