Mondtál már köszönetet az edződnek? Dunai II. Antal Baróti Lajosról

Az 1972-es müncheni olimpián ezüstérmet szerzett magyar labdarúgó válogatott egyik erőssége Dunai II. Antal volt. Az UEFA góllövőinek versengésében ugyancsak ezüstig jutott – ezüstcipőt vehetett át – egykori újpesti csatár örömmel emlékezett mindenki Lajos bácsijára.

r           Baróti Lajos (fotó: jochapress)

– Pályafutásom legjobb, legnagyobb edzője volt Lajos bácsi, aki a pályán kívül, az életben is kiváló ember volt, becsületes, segítőkész. Vele kezdődött az Újpesti Dózsa labdarúgó csapatának nagy sorozata, a ma már hihetetlennek hangzó, zsinórban elért hét bajnoki cím. Sokat tanultam tőle, amit később edzőként is hasznosítani tudtam. Az ő „találmánya” volt, hogy a játékost olyan posztra helyezte, ahol a leghatékonyabb volt a csapatban, maximálisan figyelembe vette a képességeit.

– A kiválasztás nagyon fontos, az edzőnek kell rájönnie arra, hol a leghasznosabb a focista. A pályán már egyedül van a játékos, ott nem az edző mondja meg, hogy mit csinálj, cselezz vagy hova lőj, ezt magadnak kell eldöntened. Ez nem ábécé, nem lehet tanítani, ezt érezni kell. Lajos bácsi nagyságát mutatja, hogy rájött: úgy lehet a leghatásosabb a támadásunk, ha Benével ketten elöl éket játszunk, Göröcs mögöttünk irányított. Sok gólt szereztem a társaim hibáiból, amikor a kapufáról vagy a kapusról kipattant a labda, én meg berobbantam és belőttem. De hát ehhez ott kellett lenni, számítani mindenre. Véletlenül nem lehet gólkirálynak, Ezüstcipősnek lenni, zsinórban hétszer bajnokságot nyerni, ehhez az is kellett, hogy az edző kialakítsa a megfelelő légkört.

Bene Ferenc (fotó: jochapress)

– Lajos bácsi pedig megteremtette a csapaton belüli jó hangulatot, tiszteltük őt. Ha véletlenül kikaptunk, mert azért olyan is előfordult, nem benne kerestük a hibát. Nagyon szerettük őt, csak jót mondhatok róla. Igaz, hogy edzőként lett nagy tekintély, de játékosnak is jó volt, a válogatottságig vitte, vagyis volt tapasztalata, hiteles volt, amit mondott és mutatott nekünk, fölnéztünk rá. Ha baj volt egy játékossal, nem mások előtt mondta el, hanem megbeszélte az illetővel.

– Azt is tudta Lajos bácsi, hogy önbizalmat kell adni a játékosnak, lehetőséget az esetleges javításra. Ez is nagyon fontos, erre Spanyolországban Kubala László is felhívta a figyelmemet. Az edzéseken a csapat erősségét, a támadó taktikát gyakoroltuk, sokféle variációt tudtunk, mert begyakoroltuk azt a mozgást, amihez adottságunk volt. Élveztük a játékot.

Dunai II. Antal (wikipedia.org)

– Mesterünk nagyon intelligens ember volt, sohasem kiabált, nem ordított, nem káromkodott, nyugodtan beszélt velünk még vereség után is. Sajnáltuk, amikor elment a csapattól. Amikor Spanyolországba kerültem edzőnek, láttam, hogy az ottani élcsapatok azt csinálják, amit mi gyakoroltunk vele évtizedekkel előbb. Vagyis ő, ez a kitűnő szakember jóval megelőzte a korát.

(Magyar Edzők Társasága / Füredi Marianne)