Múltidéző: az első profi bokszvilágbajnoki döntő Budapesten

Talán meglepő, de már a rendszerváltás előtt megérkezett Magyarországra a profi ökölvívás. Az első BS-beli gálán nagy volt az üdvrivalgás, amikor Papp László lépett a kötelek közé, hogy átvegye a Népsport szerkesztőségének vigaszdíját.

Vass István Zoltán és Papp László a Budapest Sportcsarnokban 1986. december 3-án a Sportsegély Gálán. Fotó: Csaba Zoltán

A Népstadion és Intézményei 1989 januárjában megjelent programfüzetében lehetett olvasni először, hogy a szocialista országok közül elsőként Magyarországon rendeznek profi ökölvívó világbajnoki mérkőzést, februárban. A rendezvényről alig jelent meg hír, de máris bizonytalanná vált az egész. Abban az évben a Budapest Sportcsarnok adott otthont a március elején megrendezésre került fedett pályás atlétikai világbajnokságnak. A csarnokot már február elejétől elkezdték kialakítani az atlétikai vb-re, emiatt úgy nézett ki a rendezők szerint, hogy a február 18-i bokszgála így már nem fér be. A bokszmeccs szervezői ekkor úgy döntöttek, hogy a 14 ezres BS-nél a jóval kisebb, 2-2500 nézős Nemzeti Sportcsarnokba viszik át a rendezvényt, de az úszókkal is felvették a kapcsolatot, hogy zavarná-e a felkészülésüket, ha az általuk használt Komjádi uszodát bérelnék ki és a lefedett medencén lenne a ring. Azt gondolták, hogy a helyszínváltoztatással nem lesz gondja a közvetítő CBS amerikai TV társaságnak sem. Az amerikai TV-sek hihetetlenkedve fogadták, hogy nem a BS-ben lesz a meccs. Egyszerűen nem értették, hogy a boksz és az atlétikai rendezvény között több mint 2 hét van, és ennyi idő nem elég a magyaroknak arra, hogy felkészítsék a csarnokot egy másik rendezvényre. (Forrás: profibox.hu)

Végül mégis a Budapest Sportcsarnokban kötött ki a rendezvény

1989. február 18. szombat (MTI) – Az IBF nem is időzíthetett volna jobban: szombaton tette közzé legfrissebb világranglistáját, amely tanúsította. A Nemzetközi Boksz Szövetség váltósúlyú világbajnoka, Simon Brown és a rangsorban negyedik helyen álló Jorge Maysonet. És ők ketten léptek a szorítóba a Budapest Sportcsarnokban, hogy eldöntsék az amerikai marad-e a trónon, avagy Puerto Rico-i kihívója elragadja tőle a súlycsoport koronáját. A szocialista országok közül elsőnek Magyarország adhatott otthont hivatásos bokszvilágbajnoki döntőnek, és a találkozót egyenesben közvetítő amerikai CBS TV-társaság a sportesemény apropóján a nézők millióinak engedett bepillantást a magyar hétköznapokba is.

Magában a BS-ben a várakozáshoz képest kevés ember, nagyjából fél ház várta a szombati monstre show fénypontját, amire a szervezők gazdag műsorral készítették fel a közönséget.

Délután 4 óra után pár perccel majorett-táncosok produkciójával indult a program, hogy azután már végig a sporté legyen a főszerep. Gyerekboksz mérkőzés, majd három pénzdíjas kick-box találkozó alapozta meg a hangulatot.

Az egyenként öt menetesre tervezett csatákat magyar – olasz párosításban vivták, 54, 63.5 és 67 kg-ban.

Előbb a két magyar Európa-bajnok bánt el riválisával: Balogh Oszkár szoros viadalon verte a vb ezüstérmes Massimo Spinellit, Gönczi János pedig a negyedik menetben leléptetéssel győzött az Eb harmadik Ugo Cignoni ellen. Sándor György, aki szintén volt már bronzérmes kontinensbajnokságon, egyhangú pontozással bizonyult jobbnak Leone Massimilianonál. Így az ütések és a rúgások mestereinek ütközetét biztosan nyerték a magyarok.

A folytatásban ismét boksz következett, de már kick nélkül

Vagyis igazi ökölvivás, profi résztvevőkkel pénzdijakért. A négy bemutató mérkőzés közül az elsőnek külön tétje is volt, Alex Stewart számára. A WBA-ranglistán tizedik, és Romboló becenévre hallgató amerikai megrendítő ütéseivel felőrölte társa ellenfele, David Jaco erejét, és 21 másodperccel az első menet vége előtt a mérkőzésvezető beszüntette az egyoldalú küzdelmet. Ezzel sorrendben 20. nehézsúlyú profi vb-mérkőzését is kiütéssel nyerte meg, ami világcsúcs. A korábbi rekordot Stewart és a világbajnok Mike Tyson holtversenyben tartotta 19-19 k.o.-val.

A második, váltósúlyú mérkőzés is idő előtt ért véget

A keményebb amerikai Stefan Johnson az ötödik menetben kiütötte a mexikói Thomas Garciát. Nyolcmenetes, pehelysúlyú találkozó volt a sorban a harmadik, amelyen ugyancsak világranglista helyezésért harcolt az amerikai Sonny Long és a brit Ian Honeywood. A kisemberek nagy csatája végén a buldog szívósságú szigetországit látták jobbnak a pontozók.

Csjef Zoltán győzelemmel tért vissza a kötelek közé

A gondos dramaturgia szerint a „kör” végére maradt a profi pálya felé kacsintgató Csjef Zoltán, a már egyszer visszavonult, majd újra edzésbe állt junior Eb-bronzérmes fellépése. Ellenfele a négymenetes váltósúlyú mérkőzésen a mexikói Jose Escalante volt, aki alig fél perc elteltével már a földre került. Később is a 28 éves magyar ökölvívó volt fölényben, olyannyira, hogy a harmadik menet végén kétszer is számoltak Escalantera.

A záró menet után joggal harsant fel a magyar győzelmet köszöntő tapsvihar

Ennél is nagyobb tetszésnyílvánítás következett, amikor Papp László lépett a kötelek közé, hogy átvegye a Népsport szerkesztőségének vigaszdíját. Ezt az egykori háromszoros olimpiai bajnoknak kárpótlásul szánták, amiért 1962-ben nem engedélyezték minden idők legjobb magyar ökölvívójának, hogy profi Európa-bajnoki győzelme után megmérkőzhessen a világbajnoki címért is.

Mintegy ötezerre duzzadt a nézők száma a 19.32 órára kiírt világbajnoki döntőre

A himnuszok – köztük a magyar – elhangzása után előbb a kihívó Jorge Maysonet jelent meg a ringben. A 25 éves Puerto Rico-i profi pályafutásán eddig 21 mérkőzést vívott, kettőt elvesztett, a többit megnyerte – kivétel nélkül k.o.-val. Beceneve „Egyperces”, ami nem véletlen, hiszen hat mérkőzésén már az első percben kiütötte ellenfelét. A jamaicai születésű, amerikai világbajnok Simon Brown hivatásosként csak egyszer vesztett, huszonhét győzelméből húsz zárult k.o.-val. A szakértők a 24 és fél éves címvédőt úgy jellemezték, hogy ő a technikásabb, Maysonet viszont a nagyobb ütőerejű. Két ellentétes stílus – melyik jut érvényre?

Az amerikai Rudy Battle mérkőzésvezető közreműködésével indult a 12 menetesre tervezett csata

Az első három perc tapogatózás és váltott ütések jegyében telt el, Maysonet aktívabbnak tűnt, viszont pontatlanabbul ütött. A második menet közepére a kihívó némi fölényre tett szert, de Brown ekkor megrázta magát, többször is „megfogta” Maysonetet. Olyannyira, hogy 14 másodperccel a vége előtt számolni kellett rá, és csak a gong mentette meg a végzetes kiütéstől. A harmadik menetből 50 másodperc telt el, amikor Brown ismét megrendítette a Puerto Rico-it.

A számolást fél perc múlva újabb követte, mert a világbajnok újból leütötte ellenfelét. Így senki nem lepődött meg, amikor egy perccel a menet vége előtt a mérkőzésvezető Brown döntő fölénye miatt leléptette Maysonetet.

Technikai k.o.-val győzött a világbajnok, aki nyolc perc alatt bebizonyította, hogy nem csupán technikásabb, jobban felkészült, de sokkal erősebb is, mint kihívója.

Villámnyilatkozatok a világbajnoki döntő után

Maysonet: „Megtettem, amit tudtam, ennyire voltam képes.”

Brown: „Hála edzőmnek, nagyon jól fel tudtam készülni erre a mérkőzésre. Az volt a taktikám, hogy testre és gyomorra támadjak, s mikor ellenfelem összegörnyed, akkor fejre üssek. Maysonet harcos, jó támadó, de védekezni nem tud. Minden az én akaratom szerint történt. Boldog vagyok, hogy továbbra is én viselhetem a derekamon a világbajnoknak járó övet. Egyébként még maradok Budapesten, szeretnék megismerkedni Magyarországgal, csak utána térek haza.”

(MTI, 1989. február 18., szombat 20:15)