Nagy elődök támogatták Molnár Zoltánt az EOC kitüntetéséig
Az Európai Olimpiai Bizottság (EOC) European Olympic Laurel-díjjal tüntette ki Molnár Zoltánt, a Magyar Edzők Társaságának elnökét, a MOB közgyűlésének tagját. Az elismerést Szpirosz Kapralosz, az EOC görög elnöke adta át a szervezet isztambuli közgyűlésén, amelyen részt vesz Gyulay Zsolt MOB-elnök és Fábián László főtitkár is.
Molnár Zoltán életútját végignézve nem is kérdés, hogy a sportban, a sportért végzett munkájával ő is tökéletesen megérdemelte a díjat. A jochapress.hu megkereste a rangos európai díj kitüntetettjét, aki jelenlegi „főhadiszállásán”, a Magyar Edzők Társaságának irodájában válaszolt az érdeklődésre.
– Öröm és megtiszteltetés számomra, hogy a MOB vezetősége méltónak tartott erre a kitüntetésre javaslatával. Természetesen sokat gondolkodtam a kitüntetés átvétele óta is, mert meggyőződésem, hogy semmi nem véletlenül történik, minden eseménynek vannak előzményei – mondta Molnár Zoltán. – Kutakodásaim során arra is rájöttem, hogy mindhárom, korábbi magyar kitüntetett sportvezetővel olyan közös történéseket éltem meg, amelyek meghatározták a későbbi életemet. Itt Gallov Rezsőről, Schmitt Pálról és Kamuti Jenőről van szó.
– Felelevenítené ezeket a meghatározó erejű történéseket?
– Gallov Rezsőnek – akit Kanadából hívtak haza, hogy államtitkári rangban vezesse az Országos Testnevelési és Sporthivatalt – rengeteg gond szakadt a nyakába, többek között a Népstadion és Intézményeinek (NSI) aktuális nehézségei is. 1991-ben az NSI-nek hatalmasra duzzadt adósságállománya volt, amit az alapvetően igen nehéz gazdasági helyzetben folyamatosan nőtt. Magas rangú kormánytisztviselők készítettek különböző tanulmányokat, a lehetséges megoldásokat kutatva. Gallov Rezső azonban huszáros lépésre határozta el magát. Már korábbról is ismert engem, aki az NSI-ben az évek során számos, nehéz feladatot sikerrel oldottam meg. Konzultációkat követően szinte pillanatok alatt – 36 éves koromban – kinevezett az NSI főigazgatójává. Munkatársaimmal sikerrel harcoltunk a deficit ellen. Néhány év alatt odáig jutottunk, hogy az NSI költségvetésének minimum 90 százalékát saját rendezvényeink bevételéből tudtuk fedezni.
– Közben Schmitt Pál is megbízta egy érdekes munkával, amely egy másik, érdemi változás előfutára volt.
– A Magyar Olimpiai Bizottság elnöke – akinek keze alatt a Népstadionban már dolgoztam – meghívott, legyek az 1992-es, barcelonai olimpián a magyar iroda egyik munkatársa. Ott is sikerült elfogadtatnom magamat a munkám révén, ezért majdnem egy évtizeden keresztül az NSI főigazgatói tevékenységem ellátása mellett a MOB-ban is folyamatosan kaptam feladatokat. Így lehettem ott Barcelonában (1992) majd Atlantában (1996) a MOB iroda munkatársaként, Sydneyben 2000-ben pedig már a magyar csapat vezetőjeként. Összesen tíz nyári, illetve téli olimpián lehettem ott komoly feladatokkal és életre szóló élményekkel gazdagodva.
– Az NSI-től 2001-ben elköszönt, hogy a MOB munkatársa legyen.
– Előbb ügyvezető igazgató lettem, majd később főtitkár. És itt lép a képbe a harmadik kitüntetett, méltán köztiszteletnek és szeretetnek örvendő Kamuti Jenő, akinek kivételes nagyvonalúsága révén sikerült egy olyan munkahelyi feszültséget megoldani, ami az én helyzetemmel is összefüggött.
– 2012 végén jött el az olimpiai bizottságtól.
– 2019-ig a főváros alkalmazottja lettem, közben 2013-ban megválasztottak a Magyar Edzők Társaságának egyik alapítója, az elnöki megbízatásáról lemondott Ormai Laci bácsi helyére. Az ő tanácsát mindvégig szem előtt tartva dolgozom azon, hogy – Laci bácsi ajánlására – a Magyar Edzők Társasága legyen a magyar sport szakmai szolgáltató tudásközpontja.
(jcohapress / Jocha Károly)
