Nagy László kedden úriember volt, Carlos Pastor annál kevésbé!
Pastor edző öngólt lőtt Vadkertivel szemben (Fotó: Schmidt Andrea/Délmagyar)
A vártnál fölényesebben nyerte a férfi kézilabda döntő második mérkőzését az MKB-MVM Veszprém együttese az MOL-Pick Szeged ellen, s ezzel a klub történetének 23. aranyérmét ünnepelhették a veszprémiek a szegedi sportcsarnokban. Néhány, az ünnepet nem rontó megjegyzés azért még ide kívánkozik.
A Veszprém BL-nyerő formában játszott, s ez nem csak az egymaga 15 gólig jutott Ilicre vonatkozik. A Veszprém nem egyszerűen csak jól csengő nevekkel tud kivonulni a pályára, hanem a csapat összteljesítménye is több, mint figyelemre méltó. Ezzel a játékkal a BL-győzelemre is simán esélyes lehet az együttes, amely cél elérését sokan nem is titkolják.
Hogy valami kritika mégis legyen Ortega edző felé, az Lékai Máté szerepeltetésével kapcsolatos. Meggyőződésem ugyanis, hogy Lékainak sokkal több lehetőséget kellene kapnia! Nem azért, mert magyar (ez már régen nem szempont!), vagy mert válogatott, hanem azért, amit a Veszprémben ritkán pályára lépve szinte azonnal produkálni képes. Villámgyors, jól cselező és lövő irányítóról van szó, aki semmiképpen sem öt perceket érdemel. Főleg akkor, ha Ortega egy kicsit előre is gondolna…
A másik oldalon is „merészelek” egy edzői döntést megkérdőjelezni. A „kényszernyugdíjazott” Vadkerti Attiláról van szó. Magát a „leépítés” tényét már bíráltam, most csak megerősítem azt, Carlos Pastor edző minimum udvariatlan döntése kapcsán. A Szeged ugyanis a találkozó nagyobbik részében egyértelmű vesztésre állt, s így volt ez egy perccel a vége előtt is, amikor a hazaiak büntetőhöz jutottak.
Akinek van egy szikra diplomáciai érzéke, az a négygólos hátrány tudatában nyugodtan odaadhatta volna Vadkertinek a hétméteres elvégzésének lehetőségét. Kockázat nulla volt, a meccs már elúszott, ám Pastor mégsem tudott igazi úriember lenni! A kínos helyzetben Nagy László erőszakolta ki, hogy Vadkerti legalább óraállítás után a kapuba találhasson.
Remélem, nem vagyok egyedül, akik hasonlóan gondolkodnak és inkább látták volna Vadkertit a hetes végrehajtójaként, még esetleg akkor is, ha nem értékesíti azt. Legfeljebb marad a mínusz négy. Így csak kettő lett a különbség, viszont maradt bennünk egy nagy hiányérzet, hiszen elmaradt egy emberi gesztus!
Ha ugyanis Pastor a ma már csak véletlenül előforduló, tizenhat éves szegedi felnőtt pályafutást az érvényes szerződés ellenére is derékba törte, hát legalább ennyivel kedvezhetett volna a nála kegyvesztett szegedi kedvencnek.
Így viszont Pastornak egy jelképes piros lapot kiosztok, Vadkerti előtt pedig megemelem a kalapomat. Kétszeresen is, hiszen az utolsó lehetőséget is elvette tőle az edzője.
