Navarrete: ez a csapat Tokióban bármire képes

A budapesti világkupa versenyen ezüstérmet nyert férfi kardcsapat egyik tagja, Gémesi Csanád. Edzőjével, Navarrete Józseffel beszélgettünk tanítványáról, az egyéni és a csapatambíciókról, valamint az olimpiai kvalifikációról.

Navarrete József (fotó: jochapress.hu)

Lehetett várni egy olyan eredményt a magyar kardcsapattól, mint a budapesti világkupa-versenyen szerzett ezüstérem?

Ez a csapat nem akárkikből áll, tagja a kétszeres egyéni olimpiai bajnok, Szilágyi Áron, az egyéni világbajnok Szatmári András és két, világversenyeken már egyéni érmet szerző, csapatban nagyon rutinos kardozó, Decsi Tamás és Gémesi Csanád. Azt mondom igen, várni lehetett, hiszen ez az együttes hat éve ott van a világranglista első három helyezettje között. Az utolsó három világkupa ugyan nem sikerült úgy, ahogy szerettük volna, de ez a gárda volt már Európa-bajnok és világbajnoki bronzérmes is. A legutóbbi verseny ráadásul Budapesten volt, itthon a nagyobb bizonyítási vágy miatt mindig benne van a jó szereplés mindenkiben.

Dél-Koreával csatáztak a döntőben, ahol 45–41-re kaptak ki? Mivel volt jobb az ellenfél?

Egy olimpiai bajnokcsapatról beszélünk, amely tavaly megnyerte a világbajnokságot is. Más a felfogásuk, más a kultúra, ők évente 365 napból nagyjából 350-et töltenek együtt, és naponta négyszer edzenek együtt, amit nem tudunk megtenni sem mi, sem más. Például a versenyzők családja, vagy tanulmányai miatt, meg egyébként sem. Ugyanakkor ez a különbség nem nagy, és jelzi, hogy őket is meg lehet verni, ami egyébként nekünk korábban már sikerült is. A nemzetközi élbolyban rajtuk és rajtunk kívül ott vannak még az oroszok, az olaszok és a németek is.

Elégedett tanítványa, Gémesi Csanád teljesítményével?

Egyéniben eddig nem jött ki neki igazán a lépés, mondjuk volt már Európa-bajnoki bronzérmes, és állt a világranglistán az első tizenhat helyezett között is, de egy sérülés megtörte a karrierjét, és folyamatosan azon dolgozunk, hogy ez a tendencia megváltozzon. Egyéniben sokat fejlődött, közben pedig stabil, megbízható tagja lett a kardcsapatnak, ahol általában ő a harmadik ember, és ami mostanra fontosabb is lett, mert taktikailag teljesen más az egyéni és a csapatverseny. Csanád már nem olyan fiatal, 32 éves, és minden jel arra mutat, hogy ez a négy ember alkotja majd az olimpiai kvalifikációs időszakban a kardcsapatunkat.

Ez azt jelenti, hogy innentől kezdve egyértelműen a csapat fontosabb Önöknek?

Nem minden a kor, negyvenévesen is értek már el kiemelkedő eredményeket. Számít az is, hogy amióta a junior válogatottnál is dolgozom, nem tudok annyit utazni vele, bár idén ott akarok lenni minden versenyén. Csanádnak kevés hiányzik ahhoz, hogy előrelépjen egyéniben. Az elmúlt években mindig csak kevéssel, és általában a végén kapott ki, az utolsó néhány találat volt a döntő. Egy ideje jobban ráfeküdtünk a video elemzésekre, az időelemzésre, új feladatokat iktattunk be és igyekszünk taktikailag is még jobban felkészülni, de ehhez időre van szükség. Ma már mindenki hasonlóan készül, követni kell ezt a trendet.

Mióta dolgoznak együtt Csanáddal?

Gémesi Csanáddal (fotó: Hunfencing.hu)

A londoni olimpia után, 2012-ben jöttem haza Spanyolországból, akkor vettem át a felkészítését. Az alapokat Schubert Laci bácsitól kapta, és mondhatom, remek alany, sportolóként és emberként is nagyon szeretem őt. Eddig is nagyon szép eredményei vannak, de megvan minden képessége ahhoz, hogy még jobbakat érjen el. Igazi csapatember, mindhárom csapattársa „nyelvén” beszél, és egy csapatban nagy szükség van az ilyen összetartó erőre. A szívét-lelkét beleadja, és ez a hozzáállás miatt hiszem, hogy egyéniben is összejöhet neki a kiugró eredmény.

Milyen vele dolgozni?

Nagyon gyorsan tanul, de időnként kicsit temperamentumos. Azt szoktam rá mondani, olyan, mint a versenyló, amely már türelmetlenül akar futni, versenyezni, de vissza kell tartani, ami nem mindig sikerül. Mondjuk, el kell ismerni, a világkupán egyedül a koreaiak elleni döntőben versenyzett jól, ott 5–5-re hozta a saját asszóját.

Az olimpiai kvalifikáción akkor jó esélyei vannak ennek az együttesnek?

A kvalifikáció szempontjából a csapatra koncentrálunk, mert ha az kijut, három ember vehet részt az olimpián, ha nem, akkor csak egy. Londonba nem jutott ki a magyar karcsapat, és Somlai Béla szakágvezető úrral 2013-ban átvettük a csapatot, amelyet sikerült felhozni a világranglista második helyére. Rióban azonban a rotációs rendszer miatt nem volt kard, helyette világbajnokságot rendeztek, ahol a magyar csapat ezüstérmet szerzett. Bízom abban, hogy Decsi Andris most hasonló körülmények között vághat neki, mert a tokiói olimpiai kvalifikációs rendszer ezúttal sem egyszerű, de nincs mit tenni, meg kell csinálni, már csak azért is, mert ha ez a csapat kijut Tokióba, akkor bármire képes.

Ennek fényében hogyan fog kinézni a 2019-es év?

A fő célunk az, hogy megtartsuk a világranglistán elfoglalt pozíciónkat, mint ahogy egyébként ez volt a cél Budapesten is. Április 26. és 28. között Szöulban lesz Grand Prix-verseny, ami már a kvalifikáció része. Május 10-12-én Madridban világkupa-verseny vár a csapatra, két héttel később pedig újabb GP-verseny Moszkvában. Június közepén Düsseldorfban lesz az Európa-bajnokság, ahol címvédőként indulunk, és meg kell védeni a pontjainkat. Ezt követi július közepén a budapesti világbajnokság, amiről, a hazai pálya miatt, gondolom, említenem sem kell, mennyire fontos. Jelenleg eddig tervezünk, mert a továbbiak attól függnek, ez az időszak mennyire lesz eredményes a magyar kardvívás számára.

(MET / Vincze Szabolcs)