Nem a zöld asztalnál akar bajnok lenni a Ferencváros!

Maximálisan elismeri a Csepel birkózóinak teljesítményét Sike András, a Ferencváros vezetőedzője, aki ezt előrebocsátva nem rejti véka alá kritikáját a szerdán este a visszavágókkal befejeződött birkózó csapatbajnokság lebonyolításával kapcsolatban. A szöuli olimpia 57 kilós, kötöttfogású bajnoka ellenvéleményét, problémafelvetéseit a jochapress.hu-val osztotta meg.

„Tényleg nem a csepeliekkel van gondom, ők a maximumot kihozták csapatukból! Sokkal inkább magával a verseny kiírásával és a bíráskodás erősen szubjektív voltával nem vagyok megelégedve. A Csepelnek a befejezést követően őszintén gratuláltam, az óvás gondolatát pedig több szempontot mérlegelve, elvetettem.”

– Ha ilyen egyértelmű a véleménye a győztesekről, akkor mégis, mik azok a problémák, amelyek miatt még két alvást követően sincs megnyugodva?

„Az első és legfontosabb, amit le kell szögezzek: a versenykiírás abszolút nem egyértelműen fogalmaz a tekintetben, hogy a két pontot minden egyes mérkőzés eredményéért kapják a küzdő felek, vagy csak az 1. és 2. forduló összesített eredménye alapján? Mivel nincs egyértelmű ráutalás, én megjegyzem: ha csak az összesítés után adnák a pontokat, akkor a Ferencváros 31-24-re verte a Csepelt és 31-23-ra jobbnak bizonyult a Dorognál is. Így ezen az alapon nekünk kellett volna kapnunk a bajnoki aranyérmet. Azt is szóba hoznám, hogy a bírói kar létszámát is megváltoztatták, felemelték.”

– Erre bárki azt mondhatja, kérem, tetszett volna idejében és alaposan áttanulmányozni a kiírást és időben megtenni az észrevételeket…

„Ez így igaz, ezzel a témával előbb kellett volna többet fogllalkozni. Viszont az tény, hogy az ominózus Szmik Attila – Tóth Rafael ütközetet követően a zsűri elnökének, Péteri Lászlónak jeleztem észrevételeimet. Erre ő azt válaszolta: igazad van, de most már nincs mit tenni. Más kérdés, hogy a többi párosítás során is adódott bőven olyasmi, amit joggal lehet felemlíteni, kritizálni.”

– Konkrétan megfogalmazná az aggályait?

„Végig kettős érzéseket tápláltak a bírói döntések. A legfontosabb az volt: bárki nyerjen, csak ne a Ferencváros! A második szempont pedig – és ez ugyancsak visszatérően érzékelhető volt – az, hogy ha egy mód van rá, a Dorog legyen a bajnok. A bíróbizottság elnöke az egyébként több olimpiát is megjárt Bacsa Péter volt, akinek dorogi kötődése közismert.”

– Ezzel azt a feltételezését akarja aláhúzni, hogy a dorogiak enyhe hátszélben birkóztak volna?

„Ez egy nagyon finom megfogalmazás! Megismétlem: az volt a legfontosabb, hogy bárki, csak ne a Ferencváros nyerjen. A Csepel elleni összecsapáson az utolsó párban Tóth Rafael (FTC) és Szmik Attila (Csepel) párharcában egyedül a mi emberünket intették úgy, hogy 5 percig nem történt értékelhető akció. Ilyenkor a bevett gyakorlat az, hogy az intést visszaadják. Ám ha ez megtörtént volna és Tóth is kap egy pontot, akkor a Csepel – FTC meccs végeredménye 14-13-ról 14-14-re módosul. A bírók azonban minden bizonnyal úgy gondolták, a Dorognak jobb, ha a Csepel győz, ezért vesztett pont nélkül a mi birkózónk. Más kérdés, hogy a Csepel keresztülhúzta a számításokat, és vette a bátorságot a Dorog legyőzéséhez…

– Ön szerint tehát az FTC-t egy kicsit távol tartották a végső sikertől, a zöld-fehéreknek ezért kellett beérniük az ezüstérmekkel. Hogyan tudják ezért kárpótolni magukat?

„Ha teljes csapattal tudtunk volna felállni, semmi kétség, hogy miénk az aranyérem. Bácsi Péter szerepeltetését nem akartuk megkockáztatni az első fordulóban, a másodikra pedig sérülés miatt elvesztettük a 60 kilós országos bajnokunkat, Krasznai Mátét. Nincs más hátra, mint előre. Az igazi vigaszt csak a 2014-es bajnoki cím megszerzése jelentheti. Ezért fogunk kettőzött erővel dolgozni.”